Nem ismerem a helyszínt, így csak tapogatódzom, és az jó, hogy lenn vagyunk, de az előtér nekem kevés, fényben vannak izgalmas momentumok, de ahol sötétben vagyunk, az túl beborul, és azokat a méretes pöttyöket kiretusáltam volna, hogy csak a felvert por maradjon. Talán egy kicsivel ha feljebb emeled a kamerát és adsz a dolognak kis perspektívát, más érzés jöhetne. (hegyi)
értékelés:
Formailag ez nagyon izgalmas és jól komponált kép, ami problémám akad, az tónussal van, a lenti, világosabb rész nekem túl sok fényben, visszább kéne venni, hogy ne húzza ennyire magára a figyelmet talán. (hegyi)
értékelés:
Lehetne ez egy western hangulat is, de ahhoz szűk, a csizma nem érthető eléggé, a virág eltiprása sem evidensen jelentkezik, szóval valahogy ezt ellenfénnyel kellett volna egyensúlyozni. (hegyi)
Én ilyet még nem láttam. Miért történik ez? Aki érti, mondja el nekem. A kép jó, az én ízlésemnek kevesebb a mélységélesség a kelleténél, de olyat mutatsz, ami legalábbis nekem újdonság, és ez fontos lehet. (hegyi)
értékelés:
A kakas ebben a környezetben elég meglepő és ettől a kép is emlékezetes lesz, ez nagy előny, szóval az ötlet és a megfigyelés tökéletes. Még a kompozíció is jó, meseszerű az egész. Egyetlen, amit nyilván a helyzet adott és ezért nehezen javítható, ez a világítás. A háttér ege sokkal világosabb, mint a kakas feje. Ez ha a helyszínen nem kiküszöbölhető, akkor utómunkában kell rendbe rakni. (hegyi)
értékelés:
Úgy gondolom, hogy kifejező ez a csoportosulás, az, ahogy a szereplők látszanak, érződik a játék is, de az is, hogy épp történik valami köztük, nem statikus, de mégis van kohézió, szóval tetszik, köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Nagyon szép fényjátékot találtál, nagyon megkapó ez az egész, a fenti résznek olyan hatása van, mint egy röntgenképnek, ami akár füstnek is felfogható, de mégis engem inkább ehhez az átvilágítós világhoz visz közel. Abban nem vagyok egészen biztos, hogy alul ennyi kell, abból egy ujjnyit vágnék, akkor még robbanásszerűbb lenne az egésznek a hatása, vagy akár érdemes lenne ezt négyzetesben is kipróbálni, hogy még feszesebb legyen, még jobban érvényre jusson a dinamika, de akár vágsz, akár nem, ez a kép arról tanúskodik, hogy te foglalkozol azzal a kérdéssel, téged leköt az, hogy miket lehet létrehozni csak a fény segítségével egy hétköznapi tárgyból is. Ráadásul annak külön örülök, hogy ez egy nagyon szép, ha jól látom csiszolt pohár. Amit hozzá tudok még tenni, az az, hogy minden ilyet fel tud dobni, hogyha a pohár mellett még megjelenik valami. Ne nagy tárgyra gondolj, például ne egy borosüvegre, mert esélyes, hogy az már túl sokat kitakarna, ráadásul nagyon koncentrálttá tenné a jelenlétét, és egy nagyon sötét felületet adna, tehát valami hasonló áttetsző felület kéne még. Ez attól az eszközkészlettől függ, ami a rendelkezésedre áll, de valamivel ezt a két oldalt még meg lehetne bolondítani. Szóval mindattól függetlenül, hogy én miket magyaráztam most itt, azért azt lássuk be, hogy ez a kép így önmagában is egy három csillagos kép. (hegyi)
értékelés:
Abszolút jó a megfigyelésed, különleges ez a sok margarinszelet. Ami kérdéses, az az, hogy most félúton vagyunk a sziluett és a konkrétan fényelt kép között, ezt pedig neked kell eldöntsd, hogy mi érdekel, a forma, vagy a tartalom. Ennek megfelelően kell világítani is. (hegyi)
Ez egy nagyon szép kép, kicsit az a helyzet, hogy most az arányokkal van bajom, tehát két ujjnyi simán lehagyható a kép bal oldalából, ugye ott két nagyobb hullámív van, ami még simán lehagyható, mert akkor is működne ez az egész üzenet, viszont akkor arányosítva többet kaphatnánk vagy nagyobb szerepet kapna maga a láb és a lábfej és ez szerintem fontos lenne, úgyhogy én azt mondom, hogy hajrá, csak ezeket a döntéseket meg kell tudni hozni, ennyire nem lehet szélre komponálni magát a lényeget, de nem is kell középre, tehát nem a centrális kompozíció itt a megoldás. A dekomponálás fontos, mert ezt a nagy fehér tömeget valamivel ellensúlyozni kell, de nem kell hozzá ennyi, két ujjnyival kevesebb is elég ahhoz, hogy ez megálljon a lábán, de maga az ötlet az nagyon tetszik. (hegyi)
ÓVAINTÉS
Ha fölfedeztél
bármit, bárkit: ne hidd, hogy
csak azóta v a n.
Fodor Ákos
Most azt nem tudom, hogy ez egy kuglófsütő akar lenni vagy egy fiókgomb? Mindegy, maga a megfigyelés az oké, csak képben ez kevés, tehát itt az a helyzet, hogy attól, hogy egy ilyet lefényképezünk az még nem válik képpé, tehát rögzítünk egy pillanatot és kiragadjuk abból a környezetből, amiben van, ráadásul a fényviszonyok megváltoztatásával is erre segítünk rá, ez egy kvízkérdés lesz, hogy na, mit látunk a képen, de amikor az ember megfejti valahogy, vagy ha egyáltalán meg akarja fejteni, akkor utána már nem lesz érdekes a kép. Volt egy ilyen tv sorozat, Televíziós mesék felnőtteknek, ennél még régebbi volt a Pirx kapitány, egyébként javaslom a fiatalságnak ezeket valahogyan megszerezni, mert nagyon sok mindenre rávilágít, hogy ezek a fajta transzpozíciók miért is komikusak olykor. A komplett Pirx kapitányt egy vasedényboltban le lehetett forgatni, mert a sótartótól kezdve minden más egyéb vacakkal próbálták azt az illúziót kelteni, hogy egy űrhajóban vagyunk, kicsit ugyanezt érzem itt is, hogy valamit el akarunk hitetni, hogy ez most valami más, mint ami. De azon kívül, hogy ez egy technikai játék, azon kívül nem nagyon tudom, hogy mi a létjogosultsága, és ezen a Fodor-haiku sem segít. (hegyi)
Nem tudom, mi az a Hagymatikum, szóval erre nem tudok mit mondani, annyit tudok, hogy Makón van valami templom, amit azt hiszem, még a Makovecz épített meg valami uszoda, ami nem működik rendesen, hát igen, ezek a Makovecz építményeknek a hibái általában, hogy van egy nagy grandiózus elképzelés valami organikusról, csak aztán a megvalósításnál valahogy mindig hiba csúszik és a funkció meg a forma nem nagyon találkozik. Ez is egy érdekes kérdés, hogy itt most mi akar ki nőni, Nyolcadik utas a halál vagy valami obszervatórium, nem nagyon lehet érteni és ez a nem nagyon lehet érteni ez átjön a képre is. Azt gondolom, hogy nem egyszerű dolog valamit úgy lefotózni, hogy az ne legyen túlságosan primer, hogy hordozhasson valamennyit az alkotónak a világából is és még ráadásul áthozza azt is, amit maga az építész is akart, akkor amikor még az építész fejében sem teljesen világos, hogy mit is akart. Így a funkció sem érthető, hogy ez most egy pálmaház vagy mi akar lenni, talán templom vagy a fene tudja, de ez így önmagában nem jön át, szóval nem biztos, hogy a te hibád, hogy ezt most nem sikerült megvalósítani. Nyilvánvaló van mit technikailag javítani, most nagyon úgy tűnik, hogy itt nincs bent világítás, viszont ha ez így van, akkor neked kell oda valamit vinni, hogy a belső teret még valamennyire tudjad deríteni, hogy értelmezhetővé váljon. (hegyi)
Ennél a képnél csináltam egy bakit, mert először feltöltöttem vízszintesen, aztán utána kaptam az utasítást, hogy nem így, mert álló. Ez egy érdekes dolog abban a tekintetben, hogy vajon el tudunk-e vonatkoztatni a valóságtól annyira, hogy érvényesnek fogadjunk el egy egyébként a valósággal ellentétben lévő állapotot. Ehhez azért kell még valami. Addig oké, hogy pont a felénél megváltoznak a fényviszonyok, de ez még kevés nekem ahhoz, hogy beforgatva is lássak valamit, mert ilyenkor az ember keres valami mankót, hogy akkor ez most egy arc akar lenni vagy ez egy valamilyen épületet akar utánozni vagy mi akar lenni, tulajdonképpen egy sziluettben egy akt vagy micsoda? Mert ha ez nem jön, ha ez nem fordul ide át, ha nem egyértelműsítődik, hogy ez mi, akkor az, hogy önmagában elforgattad, az még kevés. (hegyi)
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha lett volna hasonló kísérlet már itt a téren állvánnyal és hangszernyakkal, de ez mindegy is, igazából az, amit látok, természetét tekintve finom lenne, de az álló forma nekem börtön. Be van zárva, ki van dekázva valahogy, de épp ez az, ami el is veszi a lebegését, a játékát, titkot, mindent, és behozza a valóságba. Mert hát ha már így, akkor fentről is lehet még vágni, meg még innen, meg onnan, alul se kell ennyi, de aztán ha ezt végigfuttatja az ember, rájön, hogy a fenébe, ennek fekvő lenne a megfelelő térszerkezet, mert akkor levegő is lenne, és nem szorulna így szélre az a nagy fekete tömeg, amit a hangszer mutat. Nem könnyű, belátom, de hát te választottad, szóval akkor erről majd egy ismétlés jó lenne. (hegyi)
Ha jól látom és értem, akkor itt az a truváj, hogy az ablak nájlonból van, de ehhez az kéne, hogy ez ne csak sejtés szinten legyen jelen. Meg kell találni azt az időpontot, amikor a fények úgy adják ki, hogy a műanyag felülete csillanjon, struktúrát mutasson. (hegyi)
Itt "A fényképezésnek" már vége volt (ami az első lovaglócsizmát hivatott megörökíteni), de aztán valahogy ránk telepedett a tény, hogy ló még sehol...
Noémi, azt kell megmagyarázd magadnak, miért a feje tetejétől lett ez érdekes neked, miközben csizmáról beszélsz. Így most a kislány fejéből alig kapunk, miközben az van közelebb, de a tekintet, az arc hiányzik. És az se érthető, miért fogja a hasát, elrontotta a gyomrát? Erre is azt tudom mondani, hogy az, amit te látsz és tudsz történetet, azt mindig meg kell vizsgálni, rajta van-e a képen is. Különben a néződ nem fogja tudni, mit is akartál a képpel. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…