Lehetne ez egy western hangulat is, de ahhoz szűk, a csizma nem érthető eléggé, a virág eltiprása sem evidensen jelentkezik, szóval valahogy ezt ellenfénnyel kellett volna egyensúlyozni. (hegyi)

A kakas ebben a környezetben elég meglepő és ettől a kép is emlékezetes lesz, ez nagy előny, szóval az ötlet és a megfigyelés tökéletes. Még a kompozíció is jó, meseszerű az egész. Egyetlen, amit nyilván a helyzet adott és ezért nehezen javítható, ez a világítás. A háttér ege sokkal világosabb, mint a kakas feje. Ez ha a helyszínen nem kiküszöbölhető, akkor utómunkában kell rendbe rakni. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép fényjátékot találtál, nagyon megkapó ez az egész, a fenti résznek olyan hatása van, mint egy röntgenképnek, ami akár füstnek is felfogható, de mégis engem inkább ehhez az átvilágítós világhoz visz közel. Abban nem vagyok egészen biztos, hogy alul ennyi kell, abból egy ujjnyit vágnék, akkor még robbanásszerűbb lenne az egésznek a hatása, vagy akár érdemes lenne ezt négyzetesben is kipróbálni, hogy még feszesebb legyen, még jobban érvényre jusson a dinamika, de akár vágsz, akár nem, ez a kép arról tanúskodik, hogy te foglalkozol azzal a kérdéssel, téged leköt az, hogy miket lehet létrehozni csak a fény segítségével egy hétköznapi tárgyból is. Ráadásul annak külön örülök, hogy ez egy nagyon szép, ha jól látom csiszolt pohár. Amit hozzá tudok még tenni, az az, hogy minden ilyet fel tud dobni, hogyha a pohár mellett még megjelenik valami. Ne nagy tárgyra gondolj, például ne egy borosüvegre, mert esélyes, hogy az már túl sokat kitakarna, ráadásul nagyon koncentrálttá tenné a jelenlétét, és egy nagyon sötét felületet adna, tehát valami hasonló áttetsző felület kéne még. Ez attól az eszközkészlettől függ, ami a rendelkezésedre áll, de valamivel ezt a két oldalt még meg lehetne bolondítani. Szóval mindattól függetlenül, hogy én miket magyaráztam most itt, azért azt lássuk be, hogy ez a kép így önmagában is egy három csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon szép kép, kicsit az a helyzet, hogy most az arányokkal van bajom, tehát két ujjnyi simán lehagyható a kép bal oldalából, ugye ott két nagyobb hullámív van, ami még simán lehagyható, mert akkor is működne ez az egész üzenet, viszont akkor arányosítva többet kaphatnánk vagy nagyobb szerepet kapna maga a láb és a lábfej és ez szerintem fontos lenne, úgyhogy én azt mondom, hogy hajrá, csak ezeket a döntéseket meg kell tudni hozni, ennyire nem lehet szélre komponálni magát a lényeget, de nem is kell középre, tehát nem a centrális kompozíció itt a megoldás. A dekomponálás fontos, mert ezt a nagy fehér tömeget valamivel ellensúlyozni kell, de nem kell hozzá ennyi, két ujjnyival kevesebb is elég ahhoz, hogy ez megálljon a lábán, de maga az ötlet az nagyon tetszik. (hegyi)

Nem tudom, mi az a Hagymatikum, szóval erre nem tudok mit mondani, annyit tudok, hogy Makón van valami templom, amit azt hiszem, még a Makovecz épített meg valami uszoda, ami nem működik rendesen, hát igen, ezek a Makovecz építményeknek a hibái általában, hogy van egy nagy grandiózus elképzelés valami organikusról, csak aztán a megvalósításnál valahogy mindig hiba csúszik és a funkció meg a forma nem nagyon találkozik. Ez is egy érdekes kérdés, hogy itt most mi akar ki nőni, Nyolcadik utas a halál vagy valami obszervatórium, nem nagyon lehet érteni és ez a nem nagyon lehet érteni ez átjön a képre is. Azt gondolom, hogy nem egyszerű dolog valamit úgy lefotózni, hogy az ne legyen túlságosan primer, hogy hordozhasson valamennyit az alkotónak a világából is és még ráadásul áthozza azt is, amit maga az építész is akart, akkor amikor még az építész fejében sem teljesen világos, hogy mit is akart. Így a funkció sem érthető, hogy ez most egy pálmaház vagy mi akar lenni, talán templom vagy a fene tudja, de ez így önmagában nem jön át, szóval nem biztos, hogy a te hibád, hogy ezt most nem sikerült megvalósítani. Nyilvánvaló van mit technikailag javítani, most nagyon úgy tűnik, hogy itt nincs bent világítás, viszont ha ez így van, akkor neked kell oda valamit vinni, hogy a belső teret még valamennyire tudjad deríteni, hogy értelmezhetővé váljon. (hegyi)

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha lett volna hasonló kísérlet már itt a téren állvánnyal és hangszernyakkal, de ez mindegy is, igazából az, amit látok, természetét tekintve finom lenne, de az álló forma nekem börtön. Be van zárva, ki van dekázva valahogy, de épp ez az, ami el is veszi a lebegését, a játékát, titkot, mindent, és behozza a valóságba. Mert hát ha már így, akkor fentről is lehet még vágni, meg még innen, meg onnan, alul se kell ennyi, de aztán ha ezt végigfuttatja az ember, rájön, hogy a fenébe, ennek fekvő lenne a megfelelő térszerkezet, mert akkor levegő is lenne, és nem szorulna így szélre az a nagy fekete tömeg, amit a hangszer mutat. Nem könnyű, belátom, de hát te választottad, szóval akkor erről majd egy ismétlés jó lenne. (hegyi)