Szép az, amit megfigyeltél, de ebben a skucban történő ábrázolásban nem adja ki a formáját, annyira kifordul az egész, hogy túl sok idegen elem kapcsolódik be. Nem voltam ott, így nem tudom, hogy hogyan lehetett volna megoldani azt, hogy ez ne így legyen fotózva, de az általánosságban igaz, hogy a fő témát még a dekomponálásnál is valahogy perspektívájában meghagyjuk. (hegyi)

Értem, hogy ez lett a javítás a többiek javaslatai alapján, de bevallom, nekem az előző szerkezete jobban tetszett, ez most olyan, mintha egy régiségboltban lennénk, és oda applikáltad volna be a magad képét utólag. Az a helyzet, hogy itt is igaz a fekete-fehér kérdéskör, amiz az előző képnél mondtam, ráadásul ez a kép fekvő kellene legyen, nem álló. (hegyi)

Noémi, megerősítelek abban, hogy te ezen a dolgon már túl vagy. Sokkal határozottabb gondolataid vannak magadról és a helyedről a világban annál, mintsem a sütő tükröződése a túróscsuszával. (hegyi)

Jöjj drágám, jöjj drágám, vártam rád, vártál rám - énekelte a Kontroll Csoport a nyolcvanas években, ez ugrott elsőre be, amikor a kép címét megláttam. És tulajdonképpen jószerivel ez az érzet meg is maradt bennem mind a mai napig. A furcsasága és egyben érdekessége a képnek meglepő módon számomra nem a fátyol és a kéz együttese, hanem a rácsokat idéző talán ablak. Ez az, ami igazán megmarad, és ha ezen a nyomvonalon indulok el, akkor biza onnan jobbról nekem hiányzik még. És igen, kéne a rácsok határozottsága. Nem kell nagy kontraszt, de mivel ez az a képelem, ami kibillent a lírázásból, ezért a szerepe erős. Jóllehet, ha több lenne jobbra még a rácsból, nem hiányozna a kontrasztja sem. Hát, így, ez biza egy jó és érzékeny kép. (hegyi)

Hát, én csak a saját kamaszkorom emlékeit tudom felidézni, és abba nyilván csak az én belső emlékeim vannak benn, de valószínű, hogy egy-egy számomra kényszeres helyzentél én magam is így nézhettem ki, ilyen fejet vághattam. Ebben benne van a dac, az unalom, a na jó, ha annyira akarod, legyen, amit akarsz, fejben nem törhetsz meg élménye is, szóval elég beszédes a kép. De a másodlagos, úgymond nem közvetlen, vagy nem szándékolt üzenetréteg is erős, amit anya tett a képhez, a fejen arcon tükröződő fények, ahogy piszkálják a modellt, a kék és sárga ellentéte, úgyhogy ez egy kettős játszma, ahogy valószínű mindig is kettős volt és lesz, hiszen itt értékek és érdekek csapnak össze. A kép ezt kiválóan ábrázolja, minden technikai problémája ellenére is. Amire kéne figyelni, az a világítás, a fények, mert ami sok picit balról, az kevés lett jobbról, ez a kiegyenlítetlenség egy szintig normális, mert hát van főfény és derítés, de ennek az arányait kell belőni jól. Aztán a háttér és modell fényviszony aránya, hogy ha a háttér ennyire fényben van, akkor az invertálja a képet, a modell kevésbé kap fókuszt ezálta, mert a fény okán a háttérre figyelek. Ez megoldható lámpával, vagy indirekt vakuzással is, szóval mondom, az ötlet és gesztus szuper, a többi gyakorlás kérdése. (hegyi)

Elolvastam azt, hogy mit szeretnél megvalósítani itt. Amikor világításban és kompozícióban már elsajátítod azokat a rutinokat, ami kell, akkor adni fogja magát a válasz, hogy mitől lesz ez a kép jó. Most a test színek, a pórusok, a formák olyan szinten kifacsarodottak, és eltorzítottak, hogy nem tudom jókedvvel szemlélni azt, ami itt létrejött. A kísérletnek örülök, és annak kifejezetten, hogy gondolkozol ezen, és felkeltette valami az érdeklődésedet, és legfőképpen annak örülök, hogy nem hagyod a dolgokat addig, amíg ki nem próbálod. Szerintem ez egy nagyon jó attitűd, és ezt javaslom mindenkinek, hogy ha valamivel találkozik, akkor ne csak fogadja el, meg higgye el, és tegye be a fiókba, hanem csinálja meg maga. Ez az erénye ennek a képnek. Egyébként, ahogy mondtam már, egy kicsit én most a hagyományosabb portrék felé fordulnék a helyedben, és akkor, ha azzal megvagyunk, akkor kezdenék el tárgyakat bevilágítani, és ha majd azzal is megvagyunk, akkor utána mehetünk a csendélet felé, és ha ezek mind megvannak, akkor szerintem már vissza lehet térni egy bonyolultabb megfogalmazás felé a portrénál. Ez lenne szerintem a jó menetrend, ez most 1 csillag, és beszélgessünk egy kicsit erről, ha gondolod, itt a kép alatt. (hegyi)
értékelés:

Valószínű nem ez volt a cél, de ez egy szomorú kép lett. Talán nem is az a jó szó, hogy szomorú, hanem van egy ilyen fád hangulata, egy ilyen kicsit befelé forduló ügy. Azzal is, hogy nem ábrázoljuk a szereplőket, és ezzel a bordós-szürkés világgal is. Nincs ezzel baj, nem azért mondtam ezt, mert ez hiba. A kompozícióval viszont van problémám. A kép felső részén olyan dolgok is bekapcsolódnak, amik már nem jó formai ritmusok. Ott a könyök felett újból elindul valami, nézd meg, ott ilyen kis háromszögek, meg kis pilinckázások vannak. Nyilván egy esküvői helyzet nem biztos arra, hogy az ember a kreatív hobbiját kiélje, és a szereplők nem biztos, hogy ebben olyan nagyon türelmes partnerek lennének, mert ők teljesen érthető módon a saját sztorijukkal vannak elfoglalva, de talán annyi még történhetett volna, hogy azt mondod nekik, hogy egy picit mozduljanak el balra, és akkor ez az egész kevésbé van takarásban, mert most a férfi szereplő a tortától szinte alig látszik. Ha a női szereplő kimegy oldalra, és akkor nem kapcsolódik be az a bordós háttér, vagy legalábbis nem ennyire, talán egy ujjnyit mozgatnék, amennyi a fátyolig kell, és akkor a férfi szereplő is jobban hangsúlyt kap. A gondolatiság megint az, ami nagyon érdekes. Azt gondolom, hogy teljesen jó az az irány, amin jársz, mert használod az eszed, és az egy dolog, de mindezt megpróbálod képi nyelvre lefordítani, és szerintem ez a legfontosabb. A többi idővel majd fogni fog, ha kellő időt szentelsz a fotográfiának, akkor a többi rutinná fog válni, hogy hogyan világítasz, mit hova helyezel, ez csak idő kérdése, hogy menjen. Nagyon biztatlak, hogy add meg magadnak a kellő időt ezzel foglalkozni. (hegyi)
értékelés: