
A fodrászatban láttam egy divatfotót. Smaragdzöld selyem volt a háttér, majd ugyanabból az anyagból volt kifeszítve az előtér is, a kettő közül pedig egy nő arca, karja, és gyönyörű vörös hajzuhataga tűnt elő. Tetszett a kép egyszerűsége és az is, hogy ugyanazt a textilt használták mindenütt. Itthon feltűztem hát a fekete bársony hátteremet és a fekete kendőmet úgy, hogy közé lehessen bújni, mintegy szendvicsként. Kifejezett célom volt, hogy egybefolyjon a két fekete anyag, és hogy ezáltal egy homogén alapot tudjak létrehozni. Az Abigél képemnél kaptam tanácsként, hogy a háttérre érkező fény kitakarása képes teljesen elnémítani azt, és most megpróbáltam meg is valósítani ezt. A kendőre eső oldalfényt már utómunkában kellett korrigálni a háttér színének klónozgatásával, de nem volt vészes. Először csak leutánoztam a fodrászatban látott képet, de hát az elég vérszegény lett...(Meg szoktam hagyni az első képeket - rosszkedv ellen :) ) Azután elkezdtem továbblépni: kezdetben háttal bebújni a két anyag közé, aztán hátra is hajolni, stb., így jutottam el idáig.



Köszönöm az elemzést és az egyéni tanrendet is!!! Szóval akkor hagyományos portrék.