A fodrászatban láttam egy divatfotót. Smaragdzöld selyem volt a háttér, majd ugyanabból az anyagból volt kifeszítve az előtér is, a kettő közül pedig egy nő arca, karja, és gyönyörű vörös hajzuhataga tűnt elő. Tetszett a kép egyszerűsége és az is, hogy ugyanazt a textilt használták mindenütt. Itthon feltűztem hát a fekete bársony hátteremet és a fekete kendőmet úgy, hogy közé lehessen bújni, mintegy szendvicsként. Kifejezett célom volt, hogy egybefolyjon a két fekete anyag, és hogy ezáltal egy homogén alapot tudjak létrehozni. Az Abigél képemnél kaptam tanácsként, hogy a háttérre érkező fény kitakarása képes teljesen elnémítani azt, és most megpróbáltam meg is valósítani ezt. A kendőre eső oldalfényt már utómunkában kellett korrigálni a háttér színének klónozgatásával, de nem volt vészes. Először csak leutánoztam a fodrászatban látott képet, de hát az elég vérszegény lett...(Meg szoktam hagyni az első képeket - rosszkedv ellen :) ) Azután elkezdtem továbblépni: kezdetben háttal bebújni a két anyag közé, aztán hátra is hajolni, stb., így jutottam el idáig.
Egy picit olyan, mintha kivágtad volna magad valahonnan, és ráraktad volna egy fekete háttérre. Talán, ha nem lennének ennyire élesek a vonalak, akkor nem lenne ilyen hatása, de hogy azt hogy lehet elérni, azt nem tudom! :D Mert az jó, hogy ennyire fekete a fekete, meg a fény is jó a bőrön, szóval lövésem sincs! :)
Köszönöm az elemzést és az egyéni tanrendet is!!! Szóval akkor hagyományos portrék.