Noémi, az a helyzet, hogy itt a történés nem nagyon tud lekötni, mivel túl profilba van állítva a modell, és a fények az ellenfényben csak addig jutnak, hogy adnak egy alap hátteret és hajfényt, de az arc már sötétben maradt. Ha a sziluett izgalmas és a háttér nem ennyire kusza, ez jól is mutathatna, de így most megmarad a világítási hibánál. (hegyi)
Érdekes, amit írsz, Attila, köszönöm. Mert talán soha nem láttam volna meg külső visszajelzés nélkül, hogy nincs kapcsolat a néző és a kép között. Ez az egyik hátulütője a saját gyerek fényképeknél, hogy más az érzékelése az embernek. És ha a kapcsolat hiánya miatt ez nem portré, akkor értem. Akkor inkább impresszió vagy még inkább szabadgyakorlat.
Viszont annak örülök, hogy találtam egy helyet a lakásban, ahol két oldalról kapjuk a fényt, ez még jól jöhet.
Nagyon szép termékszetes fényeid voltak, amitől az egésznek vagy egy kellemes, nyugodt hangulata. Ehhez szépen passzol a kislány mosolya is.
Viszont szerintem ha portréról beszélünk, akkor valamivel több kapcsolatot szeretnék én mint néző a mdellel.
A váll vonala olyan, hogy inkább a hátét látom, tehát inkább nem nekem szól ez a mese. Így inkább egy elkapott, meglesett pillanat számomra a kép.
A modelből keveset kapok, és amit látok hangulat, érzés, annak nem érzem, hogy részese lennék.
Megpróbálok jobban figyelni a világításra akkor. Valahogy. :) Köszönöm a véleményt!