Ez is, meg ez is, meg ez is, meg ez se, meg ez se, meg ez se

Igaz, hogy a 3. leckém elfogadva, de azért Zsolt megjegyezte(d), hogy "mismásolok". Ebből a szempontból, azt hiszem, ez a kép se egy mintapéldány, de olyan régen szerettem volna megcsinálni ezt a fotót, hogy ma délelőtt - a nagy magányomban - kipakoltam a lakást, és nekiálltam megvalósítani. Tanulságos volt.
Mert rájöttem, hogy
- hogyan lehet a fényképezőn egymásra rakni 3 képet
- emlékszem, hogy kell RAW-ból JPEG-re konvertálni
- ami 3x kerül a képre, az a végén túl markánsan jelenik meg, így kellett egy fekete, egy fehér, meg egy padlószínű padló is
- képkészítés közben tudatában voltam, mit fogok tudni korrigálni utómunkában, és mit nem
- az elképzelt kép és a megvalósítható sokkal közelebb volt egymáshoz, mint mondjuk egy fél évvel ezelőtt
- megint beleférek az esküvői ruhámba :)

És pár szó még a címről. Örülök, hogy a Látszótéren az önismereti séta üdvözölve van. Tehát ki is vagyok most? A férjemtől mindig azt hallom, hogy egy hercegnő, magamtól, hogy egy egyszerű lány, és sokszor úgy érzem, ez a 3 kölyök azt hiszi, én takarítónőnek vagyok szerződtetve ide ebbe a lakásba. De a lelkem mélyén tudom, hogy valójában nem vagyok igazi hercegnő, csak valaki nagyon szeret, valamint, hogy azért nem vagyok tucatember sem, és amikor a gyerekeim türelmesen megvárják, hogy felszáradjon a padló, érzem, hogy eljön a nap, amikor benyitok a szobájukba, és nem kell majd semmit a helyére tennem.... Szóval hercegnő is, meg átlagos is, meg maris is, meg hercegnő se, meg sablonos se, meg bejárónő se...

Megint ugyanaz a helyzet, mint a rózsánál, hogy a világításnál még érzek bizonytalanságot, pontosabban egy képre került most két olyan világítási helyzet is, ami mindkettő önmagában indokolt lehet, de így most együtt kioltják egymást. Van egy lírai megjelenés ezzel az áttűnő alakkal, aki áll, másrészt van egy kontrasztos egymásra exponált izgalmas folt a kép közepén. Mind a kettő érdekes lehetne, de most egymás ellen beszélnek, főleg hogyha még hozzáveszem a talapzatot, ami abszolút bebukik, és az a figura, aki ott valamit csinál lehajolva, tulajdonképpen ő is értelmezhetetlenné válik. Beszélgettünk már erről, írod is a leiratban, amit írtam, hogy van egyfajta mismásolás abban, hogy egy lecke megoldásra kerül-e, azt tudom most is mondani, hogy az egyszerűbb megoldások olykor jobbat tesznek, és ezek az egyszerűbb megoldások akár ha azt az irányt veszem, mint amit te létrehoztál már portréban magadnál, akkor szerintem ez egy jó irány lehetne. El tudsz te odáig jutni, hogy önmagad megmutasd a magad valójában, és én szeretném, ha ezzel folytatnánk, nem az a kérdés itt most, hogy én most rád erőltessek valamit, ami neked kényelmetlen, olyan ruhát adjak rád, amiben nem érzed jól magad, de ahhoz, hogy ábrázolni tudj valaki mást, ahhoz el kell jutnod oda, hogy bizonyos gátakat átszakítasz magadnál. Mert akkor fogsz tudni szabadon alkotni, egyébként a saját kedvtelésed szerint is. A kép gondolatisága tetszik, a megvalósítás még várat magára, úgyhogy a gondolatiság kap egy csillagot. Maga ez az egymásra exponált ügy szerintem rendben van, és az is, hogy ez tulajdonképpen három viselkedési, vagy három szerep formát hoz. A szerelmes asszony, a vágy, a gondolkodó, nyugalmas, és a háztartási alkalmazott, mind a három igaz, lehet, hogy még többet be lehet ebből kapcsolni, csak abban nem vagyok biztos, hogy ha ezeket központilag egymásra rakod, akkor ezek a formák ki tudják futni a maguk ritmusát. Talán ez az, ami ebben nekem hiányzik, úgyhogy erre én figyelnék a jövőben. (hegyi)
értékelés:

Ez is, meg ez is, meg ez is, meg ez se, meg ez se, meg ez se

Hozzászólások

A Látszótér Rádió Le is út, fel is út című évadzáró hangjátékához, melynek premierjére ezennel tisztelettel meg is invitállak péntek este a chatre, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Akkor jó. :)

Eszem ágában nincs elvenni a játékod - de ha nem írom le, akkor az részemről lenne mellébeszélés.

Köszönöm az elemzést. Van benne egy igen lényeges mondat a számomra: "mert akkor fogsz tudni szabadon alkotni, egyébként a saját kedvtelésed szerint is". Márminthogy, ha szilárdak lesznek az alapok. És ezzel teljes mértékben egyet is tudok érteni, de egyszerűen szükségem van ezekre a "játszós" képekre is, itt, menet közben.

Köszi! Én kimondottan örültem, amikor eszembe jutott ez a furcsa cím! :) Bicajozás közben történt. Van olyan képcímem, ami miatt majdnem áthajtottam a piroson, mert pont azon agyaltam, van 1 palacsintás, és van 2 palacsintás is - ennyit égettem oda, míg kitaláltam őket. De ez itt éber aggyal született, ha nem is tűnik úgy! :)

Nekem nagyon betalált ez a kép, leirattal együtt meg aztán pláne! :) A cím egy kicsit érdekesre sikeredett, persze, értem én, meg nem lehet könnyű egy ilyen képnek címet adni, ezt nem vitatom. Nagyon jó gondolat, és az, hogy ezt képre tudtad vinni, szerintem nagyon szép teljesítmény, úgyhogy most szépen gratulálok hozzá! :)

Ja, nem azért reagáltam rá!! De sose tudom, mit is kell érteni pontosan a verbálfotó címke alatt, ezért gondoltam rákérdezni apropóból, hátha most az is a helyére kerül!

Nem tudom hogy lehet a leírásba beszúrni linket, ha csak nem ugyanúgy html tagokkal mint itt a hozzászólásnál a linkre kattintva.
A verbalitás felemlegetése áthallást eredményezett :)) nem a verbálfotóra gondoltam konkrétan, inkább a szóvá és történetté redukált képre :)
De egyszerűsítem a mondandóm: nekem tetszik a fotód!

Ha megmondod, hogyan lehet belinkelni a leírásba vagy hozzászólásba képet, akkor legközelebb majd úgy csinálom, hogy ne kelljen keresgélni. :)

Definiálnád, légy szíves, a verbálfotó fogalmát?

:) A Ramónás kép előzményét keresve ráleltem erre a fotódra is. Még végig sem olvastam, látni ezt a történetet láttam benne - bár nem merem ezt hangosan leírni, Zsolt verbálvádjától félve :))) amiről azért sem lehet szó, mert le van fotózva itt a humor is, az irónia is, ami szóba sem került, de szerintem az az eszenciája :))