Igaz, hogy a 3. leckém elfogadva, de azért Zsolt megjegyezte(d), hogy "mismásolok". Ebből a szempontból, azt hiszem, ez a kép se egy mintapéldány, de olyan régen szerettem volna megcsinálni ezt a fotót, hogy ma délelőtt - a nagy magányomban - kipakoltam a lakást, és nekiálltam megvalósítani. Tanulságos volt.
Mert rájöttem, hogy
- hogyan lehet a fényképezőn egymásra rakni 3 képet
- emlékszem, hogy kell RAW-ból JPEG-re konvertálni
- ami 3x kerül a képre, az a végén túl markánsan jelenik meg, így kellett egy fekete, egy fehér, meg egy padlószínű padló is
- képkészítés közben tudatában voltam, mit fogok tudni korrigálni utómunkában, és mit nem
- az elképzelt kép és a megvalósítható sokkal közelebb volt egymáshoz, mint mondjuk egy fél évvel ezelőtt
- megint beleférek az esküvői ruhámba :)
És pár szó még a címről. Örülök, hogy a Látszótéren az önismereti séta üdvözölve van. Tehát ki is vagyok most? A férjemtől mindig azt hallom, hogy egy hercegnő, magamtól, hogy egy egyszerű lány, és sokszor úgy érzem, ez a 3 kölyök azt hiszi, én takarítónőnek vagyok szerződtetve ide ebbe a lakásba. De a lelkem mélyén tudom, hogy valójában nem vagyok igazi hercegnő, csak valaki nagyon szeret, valamint, hogy azért nem vagyok tucatember sem, és amikor a gyerekeim türelmesen megvárják, hogy felszáradjon a padló, érzem, hogy eljön a nap, amikor benyitok a szobájukba, és nem kell majd semmit a helyére tennem.... Szóval hercegnő is, meg átlagos is, meg maris is, meg hercegnő se, meg sablonos se, meg bejárónő se...
A Látszótér Rádió Le is út, fel is út című évadzáró hangjátékához, melynek premierjére ezennel tisztelettel meg is invitállak péntek este a chatre, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.