Megpróbáltam elkészíteni még egyszer ezt a képet, fegyelembe véve a meglátásaitokat.
Érkezik.
A lámpát kiiktattam, mitöbb kihasználtam háttérfénynek. A kézmozdulatot meghagytam, már amennyire sikerült és egy jobban rajzoló felsőre cseréltem a pólót. Átváltottam álló formátumra, ami valóban jót tett, és mivel képeket akartam háttérként, a zongora sík lapját is kitapétáztam fotókkal. Sámli helyett, egy kép alá rejtett fadarabbal döntöttem meg a tükröt, mert már eredetileg is 2 matrac volt a kanapén... A gép mögül kijöttem, ami ugyan már átlendített a 2. leckébe, de kibírom. :)
Alapötlet: mivel még nincsenek fent a polcok a nappali falán, így a képeket sem tudom addig felrakni, ezért a zongorán várakoznak. Egy nap valahogy odakerült a tükör is, én meg elsuhantam előtte. A sok fekete-fehér kép és képkeret között a bőr volt az egyedüli szín. Olyan volt, mintha az élettelen világból kilépne valami élő, és ez érdekesnek tűnt. Fényképező a fotói között,ez jó lenne önportrénak - valami ilyesmi. De nem volt kellőképpen kidolgozva.
Köszönöm a figyelmet!
Jó. :) Köszönet!