"Ne az legyen, hogy azon elkezdesz molyolni, hogy: Nekem szabad-e? Mindent szabad! Nincs olyan, amit ne tehetnél meg. A kamera a szabadság eszköze. Minden kép a szabadságra nyit ajtót." (5.HetiHegyi)
Köszönöm a kiemelést, örülök, hogy rátaláltál erre a mondatomra, valóban a szabadság a legfontosabb, arra kell figyelni, hogy a szabadság ravasz dolog, mert olyan arcát is mutathatja, ahol becsal az erdőbe azzal, hogy azt hiszi az ember, hogy a mindent szabad az a szabálytalanság, vagy szabálytagadás is egyben. A kép tetszik, nem tudom, hogy lehet ekkorát ugrani, ha neked ez megy, akkor azt is érdemes majd figyelni, mi az a szituáció, ahol ezt alkalmazod. Mivel eleve szürreális az akció, így azt lehet próbálgatni, mi az a környezeti változó, ami ezt a szürrealitást még jobban emeli, most direkt hülyeséget írok, mert tanácsot ebben nem lenne jó adni, például egy BKV busz utasterében kandikálna a lábad, vagy egy bevásárlóközpontban, szóval ez a fontos, hogy a helyszín mit ad ki. (hegyi)
Köszönöm az értékelést! Ez már a harmadik rím mostanában: emelni a szürrealitást, álom/mozi az egyik előző elemzésben, és nemrég olvastam egy idézetet is: "A fotográfia igazi művészete a megtervezett vizuális hazugság." (Terence Donovan) Kezd érdekelni! :)
(Lehet, én értem félre, amit írtál, de én csak ugráltatok a képen.)
:)A legnagyobb nyomot mindenesetre a fenyőpadlón hagyott ez a kép, ahogy a 20kg-os, ám annál lelkesebb modellem ugrabugrált a botlábú kanapén. Ezt persze csak jóval később vettem észre, és majdnem rosszul lettem. Nagy árat fizettem. :)
Tegnap megnéztem a hibaistás videót. Már akkor eszembe jutott, hogy a Szabad gyakorolnit le kellenne cserélni Szabad hibáznira. Jó, hogy ilyen kitartó bogozgató vagy. :)
Szabad lebegni is! :) Megismerem háttérben a fotóidat... Egy zongorát. Mivel emlékszem korábbi képeiden elmesélt egy-két számodra fontos vagy megélt dologra, bizonyára ez értelmez is bennem, azért látom meg a zongorát. Valami a táncmozdulattal kapcsolatban is kapizsgál emlékeimben, de nem tudom már mi. De ezért nekem ez az ugrás tánc is, nem csak elrugaszkodás.
A képet illetően úgy érzem, mint az Y - t az I helyett. Egyről fakad, de ketté ágazik, pedig valamelyik egyik kellene legyen. Vagy az ugrás, vagy a háttér. Nem tudom, sikerül-e elmondanom az érzéseimet, amelyek nem tanácsok, annál sokkal több magamban a kétségem, hogy tanácsolhatnék. Ilyenek járnak a fejemben.
Persze, hogy komolyan akarom venni.