A rendelés elejét vártam, és egy beparkoló autó hátsó szélvédője "lézershow"-t vetített a folyosó ablakára. Gondoltam, elkapom a talált pillanatot, aztán kiderült, mennyi minden egyéb is rajta van.
Fényjáték
Szeretem az árnyjátékokat, fényformákat, mindazt, ami ezekkel az absztrakciókkal létre tud jönni, ezért ezt a képet is kedvelem. Különösen azért, mert hogy ezt nem a könnyebbik módon, fekete-fehérben valósítottad meg, hanem színesben, ami azért nehezített terep, mert a színeknek is stimmelnie kell, nem csak tartományban, de abban is, hogy egymást úgy egészítsék ki, hogy emeljék azt a formajátékot, amit a fény kirajzolni képes. Bátorítanálak, hogy nyugodtan fotózz absztrakt dolgokat, ha van elég fény, ezek technikailag is meg tudnak jelenni, nem akadály a mobiltelefon sem. Még valami: gondolkodtam, hogy a párkányon az a tartó doboz az jó, hogy ott van, vagy sem, de arra jutottam, hogy épp azért jó ennyi a realitéásból, mert ez ellenpontozza az elvontságot. (hegyi)
értékelés:
Pipacsbimbók
Az ötlet jó, és az is jó irány, ahogy ezt tónusban megoldottad. Az egy másik kérdés, hogy hogyan lehet innen eljutni oda, hogy a kép ne talált kép legyen, hanem egyedi, rád jellemző alkotás. Ehhez az kell, hogy elszakadj a konvencióktól. Ez így egy tanulmány, annak nem rossz, de nincs kész. Láttam valamit, megfotózom, aztán laborban majd dramatizálom, amennyire hagyja. Mondom, miért nincs kész. Egyrészt a pipacsbimbók ilyesféle gravitációja amit mutatsz, kókadó farokra is utal, csüngés, lemondás, fene tudja. A háttér miatt azonban nincs módod arra, hogy ezt elforgasd, játssz vele, és itt kezdődik a probléma, ezért mondom, hogy talált kép. A háttér ugyanis zavaros. Van, ahol jól mutatnak a formák, van, ahol a kiégett részen van a pipacsfej, esetleges. Aztán ott van az is, hogy 4 fej van. Nem jó. 3, 5, sok, de a 4 az nehezen indokolható kompozícióban. Pontosabban lehet, persze, hogy van egy hármas összetartozás, és egy meg a renitens. De akkor Feri le kell mondani a kurva kicsi mélységélesség divatról. És itt jön megint a háttér problémája. Amiből az következik, hogy tudva, hogy kurva sérülékeny a pipacs növény, ezt elő kell készíteni, háttér, világítás, minden, akár szabadban, de egy ennél kevésbé zavaros hátteret használva, kifeszítve, belógatva, és amikor minden oké, akkor leszedni ezeket, beállítani, exponálni, minderre ha fél óra van, sokat mondok, mielőtt pusztulásba menne át a növény. Hát, így. (hegyi)
értékelés:
Kőszeg, 2019
A fa önmagában nem elég erős, nincs sztorija, így csak egy fényjáték, ami lehet lírai, de ahhoz is kellene valami még. A kapu érdekesebb. Ott talán csak a tónus az, ami nekem túl kemény, sok, de tetszik az, amit megláttál. Na, ilyesmi kellett volna Koppenhágában is. (hegyi)
értékelés:
Hellbrun
Egy biciklitúra csendes állomása. A padon régen Markus Sittikus von Hohenems, salzburgi érsek nézhette a naplementét?
Kedves Laci, üdv a téren, felhívnám a figyelmed az első leckére, mert hogy az nem csak az önportré, de a bemutatkozás is. ez egy hangulatos kép a fényei miatt, meg persze a zöldje miatt is, és főleg a pad miatt lenne az, viszont valahogy azt a nézőpontot és/vagy kameratávolságot nem sikerült igazán megtalálni, hogy ez erősebben üssön. Vagy közelebb mentem volna, vagy lejjebb, vagy mindkettő, az égből talán kevesebb elég, a zöldből több, hát, valahogy így. De az mindenképpen dicséretes, hogy ezt megláttad ezt a pillanatot. (hegyi)
értékelés:
Árnyjáték Luccában
A minap volt két éve, hogy ezt a képet elkészítettem mobiltelefonnal, majd Snapseeddel utómunkáztam. Sajnos az eredeti fájlom már nincs meg egy adatvesztés következtében (tudom, felhő, backup, miegymás). Arra emlékszem, hogy megláttam ezt a helyzetet és megvártam, amíg kicsit ürül az utca ahhoz, hogy a megvilágított sziluett egyedüliként rajzolódjon ki.
Komolyan el fogom sírni magam a képarány miatt. Neked is, ahogy a többieknek sokszor, leírom. 3:2, 4:3, 1:1. Ezekben gondolkodj. Lejjebb pár képpel Kovács Ádámnál leírtam, miért. A kép jó lenne. De alul kevés, kifut a bicaj árnyéka. Nagy kár. És én értem, hogy sok nagy fotós alkalmazza ezt a komor tónusrendet, de nem mindig és nem mindenre, és ha mégis, akkor a komponálásnál figyelni kell arra, hogy a főszereplő fiú ne csússzon így bele ennyire a sötétségbe. Ezt ha ragaszkodsz ehhez a tónusrendhez, akkor szelektíven ki lehet javítani ott, úgymond maszkolással, szóval a lényeg, hogy az alapanyag jó, de a megoldásban még vannak lépések. (hegyi)
értékelés:
Váró
Délután volt, tavasz. A bölcsi várójában ez a kép fogadott. Senki bent, mindenki kint.
Szürreális, mert kettős érzés uralkodik el az emberen, az egyik az az álomvilág, amire az üveg tükröződése rá is tesz, vágyunk miatta oda befelé, a nyugalomba, a fonott székekhez, a napra, de közben meg ott a szocialista radiátor, a másik üvegen túli realista kocka belvilág, és ez miatt félúton megállunk, hogy most akkor tényleg be akarok menni, vagy ez csak egy illúzió? Jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Gyönyör rétegei
Több órás keresés után sikerült véletlenül megtalálnom egy helyet, ahol meg tudtam valósítani az elképzelésem. A háttérben a Lánchíd látható. Egyébként egy fiataloknak szánt EU-s pályázatra neveztem ezzel. (téma: egyenlőség identitás, vallás stb.) Remélem nem volt hiábavaló az igyekezet.
Miklós, pörgessük fel a tempót. Én is jobban pörgök, te is küldj képeket, haladjunk, mert ez a kép jó, és az előző is az volt, szóval volna értelme dolgoznunk. Egyetlen, amit nem értek, bár tudom, van egy ilyesmi divat, hogy szürkében hagyjuk, de miért jó az, hogy nincs alja, hogy a tónusok feketéig nem mennek el? Na, erről beszéljünk majd, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:
Taxira várva
Szintén a jordániai Ammánban láttam meg a férfit, aki vagy telefonált, vagy cigarettázott és várakozva pillantgatott a dombtető felé – feltehetően taxira várt.
Na, ez már sokkal jobban működik. Nem a telefonáló okán, hisz az alig kivehető, hanem a környezet hangulata miatt. Gondolom hogy a fény miatt húzódtál az épület árnyékába, nem tudom, ha a másik irányba húzódsz be, onnan mit adott volna, amiért ezt írom, az a fehér autó, az az egyetlen, ami kivisz a hangulatból. Vágva nem lenne jó, eltolni nem lehet, tehát a megfejtés az lehet, hogy te állsz máshová, ha lehet. Ha nem, akkor ez van, ezt kell szeretni. (hegyi)
értékelés:
A híd
Kora ősszel néhány napos szuper "nyaraláson" vettünk részt párommal. Fantasztikus idő volt, minden a szépségről, az élet szeretetéről szólt. Hortobágyi kirándulásunkon készítettem ezt a képet. Nekem nagyon sokat mond, remélem sikerült megmutatni azt, amit én ott beleláttam.
Nézd, azt csak te tudod, mennyi ebben az utómunka, és például az ég hogyan lett módosítva, mert most olyan a hatása, mintha egy másik képről került volna oda. De a lényeg nem is ez. Mindaz, ami a növényeknél és a híd ívek belső felületével történik, az szép, az izgalmas. Én simán lehagytam volna az eget. Nem kell, sőt, zavar. Ott a lényeg, hogy ha megtalálsz valamit, ami izgat, ami érdekes, nem kell csak azért otthagyni mondjuk az eget, mert úgy korrekt a kép. Még lejjebb a kamerát, szinte bele a fűbe, és onnan lőni, a híd is más struktúrában jelenik meg úgy, és kap egy szubjektív nézőpontot, ami ilyen esetben, mint ez, amikor valami olyan téma van, amit már szétfotóztak az emberek, nagyon fontos szempont lehet. (hegyi)
értékelés:
Kevés fényben
Érdekes, játékos fény szűrődött be az ablakon és ezt produkálta. Nagyon megtetszett, főként, hogy DELL mániás vagyok, szerencsére ott volt a gép kéznél és így lett ez a nekem nagyon tetsző kép.
Azt gondolom, hogy itt is az a helyzet állt fenn, ami oly sokszor megtörténik az emberrel, hogy benne van egy szituációban, és ott az akkor hatással is van rá, majd amikor kész, ő még látja benne azt is, ami a környezetben volt, de a nézőnek ez nem jön át, mivel ő nem volt jelen az exponálásnál. Magyarán valószínű, neked ott ez azért tetszett meg, mert a környezetből ez a fény úgy világította meg a kedvelt cég logóját, hogy az így számodra hordozott valami extra élményt. Itt azonban én, akinek a Dell egy cég a többi közül, ez nem jön át. Látom a logót, látom a fény által kirajzolt formát, látok benne valószínű kábelek árnyékait elég kuszán, mindez a képnek harmada lehet, a többi fekete. Ez így nekem annyira nem érdekes, nem mutatja azt, amit a leírásból megtudhatunk. (hegyi)
féNYugati
Szimplán próbáltam játszani a fényekkel,és árnyékokkal.Kicsit street,kicsit épületfotó.
Ezúton kívánok Mindannyiótoknak Áldott Ünnepet, és Boldog Új Esztendőt! Köszönöm hogy itt lehetek!
Gabesz
Minden nagyon jó lehetne, ha nem lenne ferde. Itt most mivel ennyire a struktúrákra és fény-árnyék dologra redukáltad az üzenetet, nincs indoka a ferdeségnek. Tudom, hogy trend, hogy amiről nem tudjuk eldönteni, hogy hogyan legyen, hol vágjuk és mennyit, ott sokszor alkalmazzák, hogy akkor legyen ferde, különösen ételfotóknál divat ez, meg néha az utcafotóknál is, de erre szoktam azt mondani, hogy ha nem alakítasz ki egy új koordinátarendszert, amiben helyére kerül minden, akkor maga a ferdeség csak hiba tud lenni. És ha már ferde, akkor ennyi kevés, akkor legyen még ferdébb, még csálébb, de ennek mondom, ellentmond az, hogy nem a történet a fontos, hanem a forma. BUÉK neked is, remélem el tudsz jönni a januári találkozóra. És várom a képeid. (hegyi)
értékelés:
Ez a fény árnyék reménytelenség remény része. Napfelkelte. Ünnep. Stb.
A fények jók és izgalmasak a rácsozatok, de ez így kusza és rendezetlen. Nem konkrétan arra gondolok, hogy nincs kitakarítva, vagy poros a polc, hanem hogy dől, hogy igazán nem tudom, mire megy ki a fuvar, mert az alja vágva van, pedig ott van valami karácsonyi készülés, de nem látom jól, fenn jók a fények, de most emiatt mondunk le az üzenetről? Gondold ezt újra kérlek. (hegyi)
Fény árnyak tükör naplemente remény-telenség
Kivehető, hogy egy kórházban készült. Pontosabban rehabilitáció kezdetén. Hosszú és fájdalmas történet egyik epizódjaként. Szeretem is mert reményt adott... nemszerettem mert elfogyott az erőm.
Ez egy megrázó kép, úgy tud hatni, hogy közben intim is marad, benne van minden érzelmi közlés, de nem tolakodóan, sűrített és erős emóció. Köszönöm. Fent egy ujjnyit én vágnék, úgy még erősebb lenne a forma. (hegyi)
értékelés:
Őszi liget
Zoli, őszinte leszek, ez a kép engem nem fog meg. Nem találok benne olyat, ami egyedivé tenné, ami miatt visszatérnék rá újra és újra, ami mást mutatna, mint a megszokott őszi képek. Mindenkinél máshogy működik nyilván, hogy hogyan keres témát és azt hogy forgatja magában, de egy biztos, egyéniesíteni, egyediesíteni kell, hogy valami rólad szóljon a képben. A tiéd legyen. Keresni a nézőpontot, játszani a térrel, fényekkel, szereplőkkel, sok minden lehet, de ez így nem működik. Állunk középen, szemben a fény, fák, oké, ez így sztereotip, guggolj le, feküdj az avarba, pörgesd magad bele, ahogy érzed, de mozdulj ki a komfortos, kényelmes megoldásból. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…