Árnyjáték Luccában

A minap volt két éve, hogy ezt a képet elkészítettem mobiltelefonnal, majd Snapseeddel utómunkáztam. Sajnos az eredeti fájlom már nincs meg egy adatvesztés következtében (tudom, felhő, backup, miegymás). Arra emlékszem, hogy megláttam ezt a helyzetet és megvártam, amíg kicsit ürül az utca ahhoz, hogy a megvilágított sziluett egyedüliként rajzolódjon ki.

Komolyan el fogom sírni magam a képarány miatt. Neked is, ahogy a többieknek sokszor, leírom. 3:2, 4:3, 1:1. Ezekben gondolkodj. Lejjebb pár képpel Kovács Ádámnál leírtam, miért. A kép jó lenne. De alul kevés, kifut a bicaj árnyéka. Nagy kár. És én értem, hogy sok nagy fotós alkalmazza ezt a komor tónusrendet, de nem mindig és nem mindenre, és ha mégis, akkor a komponálásnál figyelni kell arra, hogy a főszereplő fiú ne csússzon így bele ennyire a sötétségbe. Ezt ha ragaszkodsz ehhez a tónusrendhez, akkor szelektíven ki lehet javítani ott, úgymond maszkolással, szóval a lényeg, hogy az alapanyag jó, de a megoldásban még vannak lépések. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Az elemzésben leírt kritika jogos, mind a képarányt, mind a kicsúszó árnyékot, mind a fiú túl sötét voltát illetően. Mobillal ezt tudtam akkor kihozni, az árnyékra pedig - bevallom - nem figyeltem, sajnos.

Új hozzászólás