Erzsébet-klón a város fölött

A koppenhágai Városháza tornyában más turistákkal együtt jártam, egyiküket sikerült elkapni ezen a képen.

Macika, mondd, miért hagytál fenn ekkora teret? A nő is lecsúszik így. A kép tetejének szinte a feje tetejénél kéne lennie, és adni az épületből, a városból, szóval most oldalra és felfelé is ellőttél mellette. (hegyi)

Pipát a pipaboltból

Az idén ötven éves The Danish Pipe Shopban egy munka miatt jártam, igyekeztem olyan képeket is lőni, amelyeket a későbbiekben is tudok hasznosítani illusztráció gyanánt.

Hát, összesen 3 pipa éles. Megint a kis mélységélesség őrülete. Ha ez egy rendes suli lenne, azt mondanám, hogy Bence, innentől 8-as blende alatt nem fogadok el képet, tessék enteriőrözni úgy, hogy nem akarod olcsón megúszni ezzel az effekttel, hogy ennyire kinyitod a blendét. Emellett van egy szünet is a képen középütt majdnem, ott nem tudom, hogy hiányoznak a pipák, vagy az egy másik tárló, szóval az se segít igazán. És hát a lényeg: annyira rámentél a pipákra, hogy a hely nem jön át. Oké, ha a cél a stockfotó, nyilván rá kell menni a pipára, de akkor azt kell úgy megoldani, hogy ha már ennyi pipa van, azt a néző meg is kapja, és ne csak hármat. (hegyi)

Szűkülő tér

Aarhus, 2019. A tér a szemközti házak felé szűkült össze, a hölgyet megvártam, hogy pont odaérjen, ahol a képen is szerepel.

Nos, itt van az, amikor nehezen tudom elmondani azt, mi hogy lenne jó, hogy ez működjön. Az biztos, hogy távol vagy. A nőt alig venni észre és bele is olvad a térbe. Ennyi előtér ehhez nem kell, tehát ebből az jön le, hogy más objektívvel máshonnan kellene lőni ezt, hogy a nő szerepe is érvényesüljön. Nem ismerem a helyet, ezért aligha szolgálhatok ennél többel, mert jóllehet a hely maga nehéz, de így most a nő alig pár százaléka a képnek, szerepe emiatt nem sok, mert a háttértől nincs leválasztva. (hegyi)

Kukkantás a városra

Sokat látott városkép egy lámpaoszlop díszítésén keresztül.

Kőszeg, 2019, Kőszeg, 2019

A fa önmagában nem elég erős, nincs sztorija, így csak egy fényjáték, ami lehet lírai, de ahhoz is kellene valami még. A kapu érdekesebb. Ott talán csak a tónus az, ami nekem túl kemény, sok, de tetszik az, amit megláttál. Na, ilyesmi kellett volna Koppenhágában is. (hegyi)
értékelés:

Lovas a város fölött

Igazából nem tudtam leckekategóriába sorolni. Egy sokat látott szobor, egy nem annyira sokat látott szemszögből.

Ablakazablakra

Innen valami hiányzik. Egyrészt a beltérnél lehetne valami sztori vagy formajáték, egy kis olvasólámpa, fene tudja, hisz nem voltam ott, de ekkora ürességgel nincs mit kezdeni. A másik a szemközti ablak, az is akkor él, ha a belső térrel kontrasztba tud kerülni. Nyilván az már tényleg szerencse kérdése, hogy van-e abban az ablakban odaát valami vagy nincs, de a beltereddel történnie kell valaminek a feketeség helyett. (hegyi)
értékelés:

Rosenborg

A híres Rosenborg-kastély, a dán koronázási ékszerek „lakhelye”.

Fent nem kell ennyi. Oldalt viszont kéne ahhoz, hogy ez a virágtenger kiteljesedhessen, mint bázis és ellenpontja az épületnek. Ritka, amikor állóba kell a kamerát tenni, javarészt szerintem alig van olyan helyzet, amikor indokolt elforgatni, én portrénál se szoktam javasolni, de más terep, viszont a városképnél, ott jó, ha van környezet is. (hegyi)
értékelés:

Kilátás

A koppenhágai Nationalmuseet tetőszerkezete.

Jó az ötlet. Több kéne a jobb oldali rendből, hogy a bal oldali átrendeződés arányai ne vegyék el a hangsúlyt ennyire, de tetszik, hogy keresed a mértant, a geometriát, jó dolog ez, a tömeg az, amit egyensúlyozni kell, ezért mondtam, hogy az egyenes amiből több kell, mert az lesz a bázis, és ahhoz képest kell minden másnak történnie. (hegyi)
értékelés:

Maersk

A cégcsoport híres, kék ablakos épülete Koppenhágában.

Itt is az időtényező az, ami segíthet egyedivé tenni a képed, vagy az ablak mögött, de inkább az ablak előtt vagy az égen kell lenni valaminek, ami az ablaksor üres rendjét megbontja. Van is valami lenn, de az nem jó helyen van. A másik, hogy a hordótorzítást érdemes korrigálni utólag, hogy ne görbüljenek a vonalak. (hegyi)
értékelés:

Nehéz a városi horgászat

Itt meg az van, hogy szegény leejtette a telefonját, vakarja is a fejét, mi lesz most, biztos kikap érte otthon, hogy elveszett - szóval az van, hogy szerinted miből kéne rájönnöm, hogy itt horgászás van? A zsinór kevés, aligha tűnik fel a néződnek, hogy mi van a kezében. Szóval itt is azt mondom, magadban, hangosan ki kell mindig mondani, mit akarok csinálni, látni, és akkor megles az is, honnan, mikor, hogyan kell komponálni és exponálni. (hegyi)

Kormorán

Bár nem házikedvenc, megtetszett ez a kormorán az indusztriális környezetben és háttér előtt. Kár, hogy a madár maga bemozdult, sebtiben kattintottam, nem figyelve annyira a beállításaimra.

Átteszem a természetfotóba, mert ez valóban nem házi kedvenc. Te magad írod le a problémát, nem volt időm. Ilyenkor vagy a rutin segít, vagy a szerencse. A rutinhoz kilóra kell tolni a városképeket, hogy gyorsan reagálj majd, többezer szar fotó után kezd majd beidegződni a technika. Olyan, mint a nyelvtanulás. A szerencse... persze, benne van a fotóstáskában a szerencse is, de az csak arra jó, hogy esélyt adjon, amiből neked kell kihoznod a jót. (hegyi)

Turisták Koppenhágában

Mindenki a színes házakat fotózza ebben a kis csatornában, én igyekeztem a hajótúra során kicsit más képeket is készíteni.

Na ja, csak az van, hogy az nem elég, hogy mást akarok, mint a többség. Nehéz, mert kiránduláson kötött helyzetek vannak, kötött időtartamok, nem sok esély arra, hogy valóban többet találjon az ember útiképeknél. Ehhez el kell szakadni a programtól, le kell válni, elvegyülni, idő, idő, idő, idő. Ez nem megspórolható. A két figura nem érdekes igazán, persze, van némi vicc faktora, de nem elég erős. A környezetből meg nem derül ki, hol vagyunk, ami ha egy képsor, nem baj, de önálló képnek így ez kevés. (hegyi)

Sikátor Aarhusban

Ez egy jó helyzetfelismerés, fenn a párkánynál már vágnám, de működhetne, viszont nekem az a kérdés merült fel, hogy mire megy ki a fuvar. Mit is akarunk ábrázolni. Mert most, amit látok, abban maga a sikátor nem fontos, hanem az lenne a fontos, ami a sikátor után, kinn történik. Valóban ez a cél? Ha a sikátor lenne, akkor oda kell fényt is mérni, tónust állítani is, de legfőképp az élességet. Így ugyanis pont az marad dekoráció, vagy inkább csak folthatás, ami a lényeget mutathatná. Ez a baromi kis mélységélességgel fotózás nagy divat, érdemes átgondolni azonban, hogy mikor kell és mikor lesz pont ellentétes a hatása, mint amit szeretnél. (hegyi)