Váró

Délután volt, tavasz. A bölcsi várójában ez a kép fogadott. Senki bent, mindenki kint.

Szürreális, mert kettős érzés uralkodik el az emberen, az egyik az az álomvilág, amire az üveg tükröződése rá is tesz, vágyunk miatta oda befelé, a nyugalomba, a fonott székekhez, a napra, de közben meg ott a szocialista radiátor, a másik üvegen túli realista kocka belvilág, és ez miatt félúton megállunk, hogy most akkor tényleg be akarok menni, vagy ez csak egy illúzió? Jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Pontos. Köszi.
Az egész bölcsi-érzetre érvényes, hogy vonzó is, meg taszító is.
Köszi, hogy megfogalmaztad szavakban is.

Új hozzászólás