Remény

Ez a fény árnyék reménytelenség remény része. Napfelkelte. Ünnep. Stb.

A fények jók és izgalmasak a rácsozatok, de ez így kusza és rendezetlen. Nem konkrétan arra gondolok, hogy nincs kitakarítva, vagy poros a polc, hanem hogy dől, hogy igazán nem tudom, mire megy ki a fuvar, mert az alja vágva van, pedig ott van valami karácsonyi készülés, de nem látom jól, fenn jók a fények, de most emiatt mondunk le az üzenetről? Gondold ezt újra kérlek. (hegyi)

Fény árnyak tükör naplemente remény-telenség

Kivehető, hogy egy kórházban készült. Pontosabban rehabilitáció kezdetén. Hosszú és fájdalmas történet egyik epizódjaként. Szeretem is mert reményt adott... nemszerettem mert elfogyott az erőm.

Ez egy megrázó kép, úgy tud hatni, hogy közben intim is marad, benne van minden érzelmi közlés, de nem tolakodóan, sűrített és erős emóció. Köszönöm. Fent egy ujjnyit én vágnék, úgy még erősebb lenne a forma. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Örülök, hogy újra feltűnt a Téren Márti, egyúttal gratulálok neki, övé a december Hónap képe díj. A fotó nagyon sűrű, összeszorul a szívem, ha ránézek, az egész életet látom benne, az elejétől a végéig, a születést és az elmúlást, az élet összes szépségét és szomorúságát. Márti nagyon jól használja a tükröződést a fő kép kiemeléséhez, ezzel a konkrét kórházi szituáció zárójelbe kerül, és áttételes, lírai mondanivaló születik. Egy olyan mély érzelmi hatást kelt a kép, amivel nagyon ritkán találkozom, érződik és látszik, hogy a kép készítője is nagyon közel került ehhez a helyzethez, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Nem tudok egyebet mondani, zavarban vagyok, de nagyon köszönöm a képet. Gratulálok és BÚÉK! (Bartos Ágnes)

Őszis

Budakeszi. Ősz. Egy hideg délutánon készült. Koraősszel. Éppen, hogy elkezdődött. Kerestem a szépet és ezt találtam. Különleges volt, de nem hoztam el a mókusok örömére :)

Ez egy egészen jó ötlet, azt tudom neked is mondani, mint Istvánnak, hogy az összképet kell figyelni. Mindent, ami zavaró, ami kivisz a hangulatból formailag, azt meg kell fontolni, hogy kivegyük, mert kosznak hatnak. A vastagabb botok, a pókhálós makk kupak, szóval nem sokat, de érdemes előtte megfigyelni ezt és picit rendezni. Nem szalad el, türelem kell és ennyi. (hegyi)
értékelés:

Cicero 2.

Cicero. Nem tudtam választani a két kép közül. A fiam. Szeretem. Love. Egyéniség. NarancsosCica.

Azt kérem, hogy fotózd még Cicerót, mert ez még nem jó. Egyrészt érdemes olyan helyet csinálni neki, amit ő is elfogad, szeret, és ami mögött és körül nem ennyire sok a zavaró momentum. Ez megoldható egy lepedővel is, takarással, párnákkal, szóval erre érdemes készülni. A másik, hogy ha meg mégis a lakás a háttér, akkor érdemes arra figyelni, hogy a kamera ne dőljön ennyit, mert így a polc és a szekrény is dől. A fények jók, tehát az időpont megfelelő. Tudom, nem egyszerű partnerre találni egy macskában a fotózásra, mert nem nagyon türelmesek, de érdemes kivárni és kísérletezni. (hegyi)

Cicero

Cicero. Nekem Ő a fiam. Vállalom. Különleges a kapcsolatunk. Már elmúlt nyolc éves amikor hozzánk került. Igazi szeretet van közöttünk. Egyéniség. Cukorpofa. Love.

Egy kicsit érdemes lett volna itt is törődni a fehéregyensúllyal, nem azt mondom, hogy tökéletesre kell kivasalni a színeket, de most a sárga sok. Akkor is az, ha naplemente közeli az állapot, a függöny lehet jó támpont, hogy az kábé jó színben legyen. Az üzenetet viszont szeretem. Keresetlen, egyszerű, szerethető. Békés és bizalom van benne. (hegyi)
értékelés:

Fridays

Valami mindig lemarad vagy belelóg... vagy a fények...Ti mit gondoltok? Finom volt mondjuk :)

Örülök neked Márti, hogy látlak újra. Ez a kép nem jó. A szín, szóval gondolom a tányér fehér volt, most meg sárga, az egész tónusa is sötét, nem kívántam rá a kajára, mert így olyan, mintha el lenne égetve az egész. Ezekre érdemes figyelni. És hát igen, van olyan, hogy a környezet se jó, ez az asztal alkalmatlan a fotózásra a színe miatt. (hegyi)

Torony

A Torony. Nekem nagyon sokat jelent. Már nem látom minden nap. De az emlékeimben ilyen. Nagyon magas. Nagyon különleges. Elérhetetlen. Ez a felvétel az utolsó ott töltött napomon készült. Nagyon sok képem van róla. A többi nagyon képeslapos. Mindet szeretem.

Szia Márti, örülök a visszatérésednek. Jó ez a meglátás, van benne valami sci-fi hatás, elég félelmetes. Arra viszont jó figyelni, hogy ennyire ne legyen csálé a geometriája. A tónusok tetszenek, szóval az irány az jó. Várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

tökéletesség

Annyit böcsületből hozzáteszek, hogy a Márti elküldte ezt a képet, és a besorolás részemről történt erre a leckére, egyeztetve persze Mártival. Azt is megmondom, hogy olvastam a hozzászólásokat, és azt is, hogy éles szemű kritikusaink észrevettek olyan képalkotó elemeket, amik szerintük megbontják ezt a tökéletességet, észrevettek olyan kompozíciós ellentmondást, ami a ferde horizonttal kapcsolatos. Én azt mondom, hogy nekem ez a kép attól működik, és mondható, csak attól működik, hogy ha képes vagyok a konkrét valóságtól és a konkrét valós helyzettől elvonatkoztatni. Márpedig, jelen pillanatban, a kép exponálásának időpontja is ezt próbálja segíteni nekünk. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy az alkotó valami nagyon konkrét helyzetet szeretett volna lefotografálni, mert mondjuk megtetszett neki a pad vagy megtetszettek neki a vízben úszó fiatalok vagy a kis fáknak a levelei. Hanem ő azt mondta, hogy az a fényjáték ami most létrejön a napsugárral, ami valamilyen szinten visszacsillan a víztükrön és a padon, ez a fényjáték számára, mint fény mennyiség elegendő, és a többi képalkotó elem az már csak mint grafikai jel ábrázolódik. Na már most, ha elvonatkoztatok attól, hogy ez mondjuk a Balaton part sétány 23. előtti kis pad, és csak mint grafikai formákat veszem figyelembe a képen szereplő tárgyakat, akkor pedig azt mondom, hogy a nagy függőleges oszlopokkal, vagy sötét színű függőleges, fekete vonalakkal tökéletesen rendben, és tökéletes egységben képez rendet az egyébként vízpartnak nevezhető, túlpartnak nevezhető formával, a pad éleivel. Tehát, hogyha megnézzük azt a fajta perspektivikus játékot és azt a tömeg elhelyezést, amit most ennél a képnél kapunk, akkor bizony-bizony ehhez az elvonatkoztatáshoz el kéne jutnunk. Szét lehet cincálni egy ilyen helyzetet úgy, hogy azt mondjuk, hogy „na de ott van egy kuka, mitől lesz ez tökéletes?” Én pedig azt mondom, hogy próbáljuk meg már ezeket fénypontokként értelmezni, és ne a maguk konkrétságában, ennyi talán ebbe bele kell hogy férjen. Én erre megadnám a három csillagot, nekem ez a kép rendben van. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon izgalmas képet kapunk. Első ránézésre mondhatná azt az ember, ha figyelmetlenül szemléli, hogy ez egy téli lecke, miközben egy őszi helyzetet látunk, a lehullott faleveleket. Ugyanakkor a falevelek állapota, maga az a színvilág, amiben ez megjelenik, és azok a megfagyott vízformák, amik a levélen jelentkeznek, azokat kell tulajdonképpen megtalálnia a kép nézőjének, hogy időpontban ezt jól be tudja határolni. Tehát nagyon tetszik ez a fajta megoldás. Ami pedig a Téli kincs képcímet illeti, valószínűsíthető, hogy arra a kis csigára gondol Márti, mint kincs, ami ott megbújik a levelek között, és nagyon is finom az a játék, ami most itt létrejön. Annyit tudnék talán javaslatként hozzátenni, hogy a képkivágásnál, most a képnek a bal felső sarkában van egy olyan fekete, valószínű fadarab, ami nem biztos, hogy oda nagyon kellett. Tehát hogyha akár föntről ennyit vágunk, akkor már maga ez a kis csigácska is olyan helyre kerül a képen, ami talán egy picit optimálisabb. Nem azt mondom, hogy kötelezően centrálisan kéne komponálni, de egy picit hogyha följebb kerül ez a csiga, a hangsúly is jobban érződik. Nagyon kedvelem ezt a képet, és szeretem, hogy a Márti ilyen érzékenységgel ilyen fogalmakhoz ennyire könnyedén nyúl hozzá, mert ahhoz azért kell bátorság, hogy az ember egy ilyen falevélgyűjteménynek is felfogható képi virágot küldjön erre a leckére. Azért tessék megnézni, hogy hányféle fának a levele van itt összegyűlve?! Nagyon izgalmas. Iskolás korunkban volt ez ugye feladat, hogy préselt leveleket kellett beragasztgatni füzetekbe. Én máig sem vagyok meggyőzve, hogy ez akkor miért volt fontos, de nem tudom, hogy ma még ez szokás-e az iskolákban vagy nem. Mindenesetre ez most olyan, mint egy lepkegyűjtemény vagy nem tudom, tehát hogy különböző formák, különböző fa típusoknak a levelei vannak itt egyben. Az is viszonylag jól látszik, hogy ezt nem Márti agyalta úgymond ki, hogy na, ezt én jól összegyűjtöm és akkor milyen színes kavalkádot hozok létre, hanem a természet maga az, ahol ezt megtalálta, és a természet hordta össze egy helyre és ezt észrevenni is szerintem éppen elég. Ez a kép teljesíti ezt a leckét. (hegyi)
értékelés:

bird-house

Ami miatt ez a kép számomra jó, és amiért én ezt nagyon szeretem az az, hogy egy nagyon izgalmas térjátékot alkalmaz a fotós. Itt a kép előtere, középtere, háttere, mint ilyen rétegek jelennek meg és ezek a rétegek nagyon is jól értelmezhetőek, de mégis attól, hogy jobbról, balról, alulról, felülről különböző távolságban lévő, de ugyanabban a színtónusban elhelyezkedő növényi formák jelentkeznek, ettől ez az egész olyan, mint egy bábjáték, hogy úgy egyszer csak fölbukkan onnan a háttérből ez a kis madáretető. És ezért, ettől válik ennek a képnek az üzenete nagyon erőssé. Attól, hogy ezt a térjátékot a szerző alkalmazza és attól, hogy nagyon is pontosan kézben van tartva a színdinamika is. Nagyon köszönöm ezt a képet és azt mondom, hogy ez akár lehetne reklámfotó is, tehát el tudnám képzelni, hogy egy madárvédelmi reklámfotóként jelenjen meg, mert a szövegnek, amit esetleg az ember erre ráír, mint reklámszöveg is van hely, de mint épített környezet is fontos. És mondom, ennek az üzenete az, amitől ez az egész izgalmassá válik és ezt az üzenetet fotográfusi eszközökkel hozta az alkotó részre. Nagyon köszönöm. Három csillag. (hegyi)
értékelés:

Narancsos Márti és a nyár

Nagyon örülök annak, hogy Márti újból elkezdett küldeni nekünk házi feladatokat. Ez egy nagyon egyszerű eszközökkel dolgozó fotográfia. Pont az egyszerűségében van az ereje. Kompozícióban lehetne azt mondani, hogy igen, de hát a kép baloldalából, meg a kép tetejéből lehetne még vágni, feszesebb kompozíciót lehetne létrehozni, ez is lehetne egyébként egy irány. Én pedig azt mondom, hogy az a nagyvonalúság ennek a képnek az erénye, hogy a Márti hagyja azt, hogy ebben a térben ez a hajó tudjon úszni, hagyja azt, hogy a néző úgymond meg tudjon nyugodni, rá tudjon hangolódni arra az élményre, amiben neki ott része volt. Olvastam a hozzászólásokat, azt is, hogy hát ez egy képeslap. És én azt mondom, hogy én elfogadom, és szívesen látnék ilyen képeslapot a boltokban. Ugyanis pont az ebben a képben az erény és pont azért fontos számomra ez a fotográfia, mert a Márti ezt bevállalva elérte azt a szintet, hogy azt mondja, hogy igen, készítettem egy ilyen képet, és ez olyan, mint egy képeslap. Ezek, akárhonnan is nézem olyan szintek, amiket az embernek bátran vállalnia kell. Aztán majd lehet azt mondani, hogy igen, akkor most akarnám látni azt, hogy a Mártának mi a véleménye a nyárról, meg bevonhatna minket a – remélem be is fog vonni – maga élményeibe a nyárral kapcsolatban. Most ő ezt az érzést küldte el nekünk és ez nagyon is szépen megmutatkozik, nagyon-nagyon jó formai játék és ez a lemenő Nap, ezek a narancs színek, ezek pedig mint szignó, nagyon finoman, de utalnak a szerzőre is. Úgyhogy én köszönöm, én erre adok három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Tavasz 2

Kedves Márti, mindenkinek próbáljuk mondani, hogy azon túl, hogy ott van egy szó, amiről igen, mindenki tudja, hogy a tavasz a virágok kinyílása, keresd magad meg az üzenetben, a magad átszűrését, hogy ki az a Réti Márti, hogy jelenik meg az ő személyisége ebben a leckében. Kérünk ismételd a tavasz leckét. Nagyon szép tapéta ez a virágzó fa, de az üzenet ennyi, hogy szép. Ez egy háttér. Az üzenet az, ami a háttér előtt játszódhat. (szőke)

Tavasz
Nem tudok mit hozzáfűzni. Tavasz van.

A népnyelvben a szimbolika a nyisd ki rózsám kapudat, hadd kerüljem váradat rigmusban is ott van a férfi női kapcsolódás, a nyíló felületek, a nőiséget jelző rózsaszín kikelet, amelyre a férfias döngőke megérkezik, körülbelül ennyit tudunk elmondani erről a képről és az Ország Világ vagy a Nők Lapja mellékletében ott lenne a helye a képnek. De hol van ebben a személyesség? Várjuk a lecke rétimártis ismétlését. (szőke)
értékelés:

Tádé a tigrincs

Tádé egy macskabőrbe bújt tigrincs. (Ez csak a feje :))

Nagyon kedves és aranyos kép ez a makrofelvétel, vagy közeli kép, még azzal sincs baj, hogy az élesség az orrnyergén van a cicának, hiszen ettől van egy dinamikája, mozgása a képnek, hogy a szemek és az orr hegye már nem éles, ez ad egy erősebb húzást, térbeliséget, megoldott az előtér, háttér, középtér, mintha ez a macskaorr kidudorodna a képernyőből. Egy kritikai megjegyzésünk van, ha már ilyen közeli képet készítünk, ott minden pici képelem is felnagyítódik és a képhibák is jobban előtérbe kerülnek, tehát a macska nekünk bal szeménél lévő szőrszál, ami mintegy elvágja a formákat, zavaró és nem engedi a néző szemét nyugodtan mozogni a képen, ez vagy még exponálás előtt lesimítandó, vagy ha a cica nem türelmes ennyire, akkor utólag retusálható. Mivel még a retusálásról nem beszéltünk, így ez nem jár levonással. Azt külön szeretnénk kiemelni, hogy lám-lám természetes fényeknél is lehet macskát fotózni, nem kell ehhez vakufény. (szőke)
értékelés:

Egészen egészén 2

Variációk egy témára. Tetőtől talpig, pontosabban homloktól lábfejig :)

Azért fontos, hogy a két kép elérkezett ide, mert ha nem láttam volna a bemozdulásos képet, akkor erre is mondhatnám, hogy ez jó megoldás, de jó, hogy látszik a másik képen keresztül, hogy mennyivel összetettebb az üzenet róla, az alkotóról annál a képnél. Ettől még ez is egy disznó, mert lehet látni egy munkafolyamatot. Nagyon fontos az a személyes helyzet, az a konyha, az a radiátor, az a nejlon terítő, az az almadarab, ami térbe és helyzetbe helyezi a modellt. (szőke)
értékelés: