Annyit böcsületből hozzáteszek, hogy a Márti elküldte ezt a képet, és a besorolás részemről történt erre a leckére, egyeztetve persze Mártival. Azt is megmondom, hogy olvastam a hozzászólásokat, és azt is, hogy éles szemű kritikusaink észrevettek olyan képalkotó elemeket, amik szerintük megbontják ezt a tökéletességet, észrevettek olyan kompozíciós ellentmondást, ami a ferde horizonttal kapcsolatos. Én azt mondom, hogy nekem ez a kép attól működik, és mondható, csak attól működik, hogy ha képes vagyok a konkrét valóságtól és a konkrét valós helyzettől elvonatkoztatni. Márpedig, jelen pillanatban, a kép exponálásának időpontja is ezt próbálja segíteni nekünk. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy az alkotó valami nagyon konkrét helyzetet szeretett volna lefotografálni, mert mondjuk megtetszett neki a pad vagy megtetszettek neki a vízben úszó fiatalok vagy a kis fáknak a levelei. Hanem ő azt mondta, hogy az a fényjáték ami most létrejön a napsugárral, ami valamilyen szinten visszacsillan a víztükrön és a padon, ez a fényjáték számára, mint fény mennyiség elegendő, és a többi képalkotó elem az már csak mint grafikai jel ábrázolódik. Na már most, ha elvonatkoztatok attól, hogy ez mondjuk a Balaton part sétány 23. előtti kis pad, és csak mint grafikai formákat veszem figyelembe a képen szereplő tárgyakat, akkor pedig azt mondom, hogy a nagy függőleges oszlopokkal, vagy sötét színű függőleges, fekete vonalakkal tökéletesen rendben, és tökéletes egységben képez rendet az egyébként vízpartnak nevezhető, túlpartnak nevezhető formával, a pad éleivel. Tehát, hogyha megnézzük azt a fajta perspektivikus játékot és azt a tömeg elhelyezést, amit most ennél a képnél kapunk, akkor bizony-bizony ehhez az elvonatkoztatáshoz el kéne jutnunk. Szét lehet cincálni egy ilyen helyzetet úgy, hogy azt mondjuk, hogy „na de ott van egy kuka, mitől lesz ez tökéletes?” Én pedig azt mondom, hogy próbáljuk meg már ezeket fénypontokként értelmezni, és ne a maguk konkrétságában, ennyi talán ebbe bele kell hogy férjen. Én erre megadnám a három csillagot, nekem ez a kép rendben van. (hegyi)
értékelés:

Ami miatt ez a kép számomra jó, és amiért én ezt nagyon szeretem az az, hogy egy nagyon izgalmas térjátékot alkalmaz a fotós. Itt a kép előtere, középtere, háttere, mint ilyen rétegek jelennek meg és ezek a rétegek nagyon is jól értelmezhetőek, de mégis attól, hogy jobbról, balról, alulról, felülről különböző távolságban lévő, de ugyanabban a színtónusban elhelyezkedő növényi formák jelentkeznek, ettől ez az egész olyan, mint egy bábjáték, hogy úgy egyszer csak fölbukkan onnan a háttérből ez a kis madáretető. És ezért, ettől válik ennek a képnek az üzenete nagyon erőssé. Attól, hogy ezt a térjátékot a szerző alkalmazza és attól, hogy nagyon is pontosan kézben van tartva a színdinamika is. Nagyon köszönöm ezt a képet és azt mondom, hogy ez akár lehetne reklámfotó is, tehát el tudnám képzelni, hogy egy madárvédelmi reklámfotóként jelenjen meg, mert a szövegnek, amit esetleg az ember erre ráír, mint reklámszöveg is van hely, de mint épített környezet is fontos. És mondom, ennek az üzenete az, amitől ez az egész izgalmassá válik és ezt az üzenetet fotográfusi eszközökkel hozta az alkotó részre. Nagyon köszönöm. Három csillag. (hegyi)
értékelés:

Kedves Márti, mindenkinek próbáljuk mondani, hogy azon túl, hogy ott van egy szó, amiről igen, mindenki tudja, hogy a tavasz a virágok kinyílása, keresd magad meg az üzenetben, a magad átszűrését, hogy ki az a Réti Márti, hogy jelenik meg az ő személyisége ebben a leckében. Kérünk ismételd a tavasz leckét. Nagyon szép tapéta ez a virágzó fa, de az üzenet ennyi, hogy szép. Ez egy háttér. Az üzenet az, ami a háttér előtt játszódhat. (szőke)