4. Fény és árnyék

Fényben

Fényben

Én bevallom, ezzel nem tudok mit kezdeni. Nem értem, mire megy ki a fuvar, mi a cél, mit akarsz mutatni. Oké, gondolom a tetőt. De miért? Mi fontos van egy tetőben? Talán az árnyékok. De azt a kerítés szétkaszabolja. A kettő együtt nem tud működni, a kerítésben nincs semmi izgalmas, viszont annyira határozott, hogy azt a finomságot, amit az árnyék mutat, egyből agyonveri. Szóval hát ez így most nem áll össze képpé. (hegyi)

Benéz a tavasz

Dunaújváros határában az elhagyatott Szávits kastély (kúria).

Laci, kicsit elhanyagolsz minket, ami azért is baj, mert hogy ezek a képeid nagyon erős üzenetek, de ha ilyen ritkásan jönnek, akkor a képi párbeszéd nem tud folyamatos lenni, akkor ezek csak egyfajta helyzetjelentések, mint egy messziről jött képeslap. Jó az üzenet, szépek a tónusok, az árnyékok, az, ahogy a földre vetül a kinti világ, talán egy picit az ég utómunkája lehetne precízebb, hogy ennyire ne lógjon ki a lóláb, de ez orvosolható, sőt, azt kell mondjam, megérné azt a plusz fél órát, amíg kikísérletezed, hogy hogyan lehet ezt úgy helyretenni, hogy ne vegyem észre, hogy bele kellett nyúlni - ami persze szakmai szempontból logikus, hiszen ahhoz, hogy megjelenjenek a formák a padlón, kell fény, és ezt a tónusterjedelmet a digitális nem tudja átvinni magától. Talán annyit még, hogy ahhoz, hogy igazán közel érezzem magamhoz, két dolgot változtatnék: az egyik a beltér, ott egy fényértékkel talán visszább hoznám a sötétből, hogy legyen húsa a térnek, a másik meg az élesség. Tudom, hogy nagyon fontosnak számít ma az, hogy egy kép mennyire éles, sőt, azt is látom, hogy sok helyütt ez mintha valami értékjelző lenne, ha éles, jó kép, ha nem éles, nem jó - de ez tévedés. Sőt. Az élesség erősíti a jelenvalót. De ez ritkán áll párhuzamban a kép "akaratával". Azaz egy érzelmi megközelítés ritkán tűéles. Emellett van persze egy prózaibb ok is, ami miatt azt mondom, hogy nem kell ennyi élesség, az pedig az, hogy sokszor átfordul a dolog, és főleg kisebb méretnél elkezd az élesebb formák határvonala inverzbe átmenni, mintegy szellemkép. Na, azt gondolom, hogy ha megvan a RAW, akkor ezen lehet még molyolni és finomítani. És megérné. (hegyi)

Költözés

Költözés

Nem én költöztem, hanem a párom. Koleszból ki. A reggeli nap első sugarai utoljára.

Egy kis ollózás és minden oké lesz. Jobbról a szekrény mellől vágnám a sötétet, a szekrény oldala a határ. Mert ott így egy új felületet nyitsz, de ennek már ritmikailag nincs szerepe, pontosabban azt az egyszerűséget, ami a kép ereje, gyengíted. Próbáld ki, hogy a monitoron letakarod egy papírlappal. De a megfigyelés kiváló, örülök annak, hogy tudsz a semmiből építkezni, ez nagyon fontos. (hegyi)

Függöny

Függöny

Az is lehet, hogy inkább természetfotó. Az ecetfa lombjának árnyéka és a késő őszi napfény szőtte, színes függöny: 2014 november 5-én, 15 óra 23 perc 46 másodperckor, szélárnyékból.

Van ebben valami félelmetes is, ahogy ezek a fogak, mintha egy szájból látnánk kifelé, megevett a szörny és még utoljára megnézzük a kertet... jó, a színek, a formák, minden talán alul még jól jönne valami szín. De a megfigyeléshez mindenképpen gratulálok! (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Mariann, az a helyzet, hogy ez a kép bár esztétikailag tökéletesen rendben van, a tónusai is nagyon szépek, de mégis azt kell mondjam, hogy nekem ahhoz kevés, hogy mondjuk kitegyem a falamra. Épületet, szobrot körübelül ugyan olyan dolog fotózni, mint mondjuk egy színházi előadást. Ugyanis ahogy a színházban a dramaturg, a díszlettervező, a rendező kitalál egy koncepciót, és azt "tálcán szállítja", pont úgy a szobrász, építész létrehoz valamit, ami a maga koordináta rendszerében eleve működik, és a fotós dolga az, hogy ehhez hozzá tegye a maga érzéseit, üzenetét, gondolatait. Ehhez viszont az kell, hogy megfogalmazzuk mindazt, amit az adott tárgy látványa számunkra jelent. És én úgy vélem, hogy ehhez kevés, ha találunk egy felhős hátteret. Joggal kérdezheted, hogy oké, rendben Zsolt, de akkor hogyan fényképezzek le egy ház oromzatán álló szobordíszt? És erre csak egy dolgot tudok mondani a helyszín ismerete nélkül, hogy nem biztos, hogy minden lefotózható. (hegyi)

Macskabsztrakt

Macskabsztrakt

Ez nagyon eltalált helyzet, és a tónusai is tökéletesek, rajzos, de épp az a jó benne, hogy ezt a sziluett jelleget igazán a tónus és az ellenfény együtt adja meg. Persze, a tömegelhelyezés is kell ahhoz, hogy a kép meséljen, na, azt nem mondom, hogy elsőre vidám, mert van ebben nem kis ijesztő hatás is. Egy gondolat. Mi van, ha a hálós résznél azt a vízszintes csíkot már levágod fenn? (hegyi)

Negatív falrészlet elforgatva

Negatív falrészlet elforgatva

Körülbelül huszonharmadszor nézem a képet és még mindig nem állt össze, nem jött az 'aha' érzés, hogy megvan, mi merről meddig hány méter. Ez nem lenne baj, ha a kompozíció kiadná. De valahogy az se áll össze. Nem tudok mit mondani. (hegyi)

Paranoia

Paranoia

A megfigyelés a legfontosabb dolog a fotográfiában, enélkül nincs alkotás, hiszen a fotó akárhogy is manipuláljuk, de a valóságból építkezik. Ezért ezek a tanulmányok mindig kellenek, mert ha nincs, csak fejben, akkor nem lesz belőle készség és rutin. A helyzet az, hogy most a megfigyelés az erős, de a képi megoldás zavaros, van is benne előtér és nincs is, ott a valós helyzet de furán vágva, szóval maradjunk abban, hogy ez majd beérik valamikor, most nincs készen. (hegyi)

Lili

Lili

Nagyon tanácstalan vagyok e kép terén, eredetileg a Tisztelet Balla Demeternek leckébe gondoltam, de ezt nem merem megkockáztatni. Tárgyfotóhoz környezet híján van, így maradt a fény és árnyék. A kép az előző Kitárulkozva c. kép után készült, más megközelítésből, de mondanivalóban próbáltam itt is hasonlót sugallni. Az asztalra tettem, én pedig aláfeküdve, kerestem a megfelelő formai világot és fény viszonyokat. Kellékék gyanánt egy kis árnyékolást használtam, hogy a fény ne csillogjon annyira a vázán.

Nem kell félni a Tisztelet Balla Demeternek leckétől, mert miért is kéne, nem harap Demeter. Verekedni sem nagyon szokott, úgyhogy nyugodtan tessék oda berakni képeket. Az inkább egy kérdés, hogy szinte tálcán kínálja magát az a bimbó, meg a nagyon kinyílott virág, és annak a kettőnek a kapcsolódása, vagy a viszonya, erre te elkezded itt nekem fotózni a virágcserepet, de az a virágcserép mihez kell? Nem nagyon értem, hogy most miért innen, és miért így van megfotózva. Oké, hogy keresünk egy olyan nézőpontot, amit még soha senki, de azért vannak olyan dolgok, amik nem véletlenül nem így szoktak elénk tárulkozni. Az egy másik kérdés, hogy ha te egy konstruktív helyzetet akarsz összehasonlítani az organikus formával, de ahhoz meg jelentéktelen a cserép. Létre lehet hozni egy kocka világot, egy térbeli és geometrikus ábrákkal, vagy szereplőkkel, labdával, kockával, háromszögel, trallala, és ahhoz ezt berakni ezt az organikus formát, de itt most nem ez történik. Én most ezt olyan kicsit furcsán nézem, miközben nagyon jók a tónusai, jó a tónusterjedelem, amiben mozogsz. Visszaadom ezt a képet, és tessék nyugodtan megcsinálni úgy, hogy ez a Tisztelet Balla Demeter leckébe belekerülhessen. (hegyi)

Megvagyunk

Megvagyunk

Legelőször az tetszett ezekben a virágokban, hogy egy rakáson mennyi van belőlük, és hogy milyen szépek együtt, merthogy ez a fajta virág csak bokorban nő. Aztán külön szerencsém volt, hogy szépek voltak a délutáni fények is, és ezt a "közösséget" le tudtam fényképezni a segítségével. Nem tudom, hogy ezáltal a főszereplő a fény lett-e, azt hiszem, mindketten (a virág és a fények) fontos szereplői a képnek.

Ennél a képednél is azt mondom, hogy az az izgalmas, hogy finomságokat veszel észre. A megvalósításnál még van mit finomítani, most a tónusrend a komorabb szomorúbb mélyebb tónusok felé billen el, ez a téma vitalitását csökkenti. Ez egyrészt utómunkával korrigálható valamelyest, de tegyük hozzá, hogy az a zsebtükör itt is jól jött volna. (hegyi)
értékelés:

illuzió

illuzió

Az a helyzet, hogy ezt a képet nem nagyon értem. Van rajta fény, meg van rajta árnyék, de ennél több nem nagyon. Lehet, hogy ott a buli hevében a második margarita után már értelmezhető lenne nekem is, de így most a számítógép előtt ülve vasárnap délután, ha a dübörgés át is jön, ez a tuc-tuc, de ettől még a dolog nem válik számomra érthetőbbé, mint közlés. Ez most benne maradt a szatyorban, nem sikerült átadni nekem. (hegyi)

Kubizmus

Kubizmus

Örülök annak, hogy egyrészt más technikák, más korszakok, más izmusok irányába is elmozdulsz, és ez téged érdekel és foglalkoztat, mert ez nagyon fontos. Tulajdonképpen az áttételezés is rendben van, ahogy ezt te a fotó nyelvére lefordítottad magadnak, mert mai, mert érthető, mert minden felvetése rendben van, de a megoldás így együtt nem jó. Ha ez egy olyan képsor lenne, ami mondjuk egy kiállítás lenne, és a kubizmus témáját akarná a te saját szemszögedből feldolgozni kicsit primérre véve a figurát, hogy hát, a kubizmus az, ami kockákat tartalmaz, akkor ehhez én azt gondolom, hogy mindenféleképpen szükség lenne arra, hogy ezek a formák ne egy ilyen négyzethálóba beszorítva kerüljenek nekem bemutatásra, hanem értéküknek megfelelően méretezve. Most a fog mindent visz, a cigaretta mindent visz, a doboz széllel nem tudok mit kezdeni, az az alumínium a második sor elején megint nem tudom, hogy micsoda, miközben az ott akár működhetne, a szemüvegszél jól értelmezhető, utána megint van egy formai játék, amivel nem tudok mit csinálni. Talán ez egy padló borítás a legalsó sorban, az megint jó, szóval, végigmehetünk rajta egyesével, a kockák ritmusa mindenütt ott van, de valami jól határolt, és jól méretezett, valami meg esetleges nekem. Például, most én csak kérdezem, hogy számodra, ha mint első látogató nézed meg, mit mond a második sor első képe, hogy az micsoda? Mert ott nem tudom, hogy ez egy doboz széle, ami valamilyen, vagy pedig ez egy kocka, merthogy nem látom azt, hogy az a belseje a dolognak, vagy pedig egy határoló elem? Nem igazán jól jön le. Nem lehet mindent ennyire kiragadni a valóságából. Nem tudom, hogy mennyire magyaráztam ezt most jól el abban a tekintetben, hogy erre, mint ötlet én most adok 2 csillagot, aztán majd meglátjuk, hogy mi felé fejlődik. (hegyi)
értékelés:

Szabadság, napfény

Szabadság, napfény

Jó érzékkel rajzolsz a géppel, ez is egy kifejezetten izgalmas kép, de itt most azt mondom, hogy ha már úgyis felrúgod a szabályokat, akkor azért nem árt, ha valamit kinevezel új bázispontnak, nevezetesen a kép bal oldalán most a híd oszlopa ferdén szétvágódik, így bal felül bejön egy lezáratlan ritmus, ami nem kellene, alul meg szétvágódik az, ami tömegében határolhatná a képet. Ha kinevezted volna azt az oszlopot függőlegesnek, akkor a többi már adta volna magát, nem baj az, ha a két díszmadár ferdén repül. (hegyi)
értékelés:

Közhely a fényről

Közhely a fényről

Örülök ennek a képnek! Mindegy, hogy hova van besorolva, de van egy nagyon izgalmas területfelosztása, és az egész tulajdonképpen akarva, vagy akaratlanul, de egy olyan megfigyelésről beszél, ami a valós és az árnyékvilág, vagy mondhatom úgyis, hogy a valóság és az alvilág viszonyával foglalkozik. Van egy felső világunk, amiben ott a madárka, békésen ücsörög, és van egy alsó világunk a maga tüzeivel és vonalaival, amik nekem itt elég erősen kettéválnak. Érdekes ez a fajta játék. Ez az erénye és az előnye ennek a képnek. Kicsit kuszának (de nem elég kuszának) érzem azt, hogy mi a függőleges, és mi a vízszintes, azért valamit nem ártott volna kinevezni függőlegesnek. Most valahogy az egész tömeg billen az óramutató járásával ellentétesen, úgyhogy egy pár fokot, talán egyet, másfelet nem ártott volna visszaforgatni ezen. Ami még kérdés, az a kép felosztásának a jobb felső része, mert ott valamilyen formai játék újraindult. Tehát, hogy van egy fekete, amivel lezárunk, és utána elindítunk megint valamit, ami viszont nem kerül értelmezésre. Az a kis háromszög kurfli valahogy kimaradt ebből az egészből. Szerintem vágható lenne, ha azt a forgatást megcsináljuk, akkor az ott már majdnem ki is kerülne a képről. Ne hagyjunk ilyen csonkákat a képen, mert ezek a formai piszkok gyengítik az egésznek az üzenetét. (hegyi)
értékelés:

Átjáró

Átjáró

Nem nagyon értem most ezt a képet. Van egy csövünk, amiben emberek állnak, és ez még viszonylag jó is lenne, de az előtérben szétvágja ezt egy vízszintes vonal. Lehet, ha feljebb emeled a kamerát, akkor ez már nincs ott, vagy legalábbis nem ennyire erős, de így most az egész valahogy olyan furcsa. Ráadásul olyan kitekeredett a perspektívája is, ezzel én nem nagyon tudok mit csinálni Csaba. Azt is lehet, hogy lejjebbről határozottabbra emeled ezt a vágást, tehát vagy van, vagy nincs, de a kettő között bizonytalan az egész. (hegyi)