4. Fény és árnyék

Önárnykép

Önárnykép

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy izgalmas találat Nyözö részéről, és tulajdonképpen jó a gondolatisága is. Azt nem tudom megmondani, hogy ha a figura egy lépéssel még elmozdulna jobbra, talán kevésbé lenne lukas a kép közepe. Azért erre is kellene figyelni, ha megoldható. De a tér konstrukciója, és ennek az egésznek a megfogalmazása nekem működik. Ez az egy lépés még hiányzik a figurával. Megint fény és árnyék leckét kapunk, hát, igen, minden fény és árnyék, mert képzeld el, hogy ha nem lenne fény, akkor nem tudnád megcsinálni a képet. Most már azt mondom neked Zoli, hogy hagyjuk ezt a fény és árnyék leckét, jó? Ezt most becsuktam, erre nem kérek több képet egy darabig. Próbáljunk ebből elmozdulni, mert ez bujkálás. A fény és árnyékra tökös képek kellenek, nem bármi, amit nem tudok vagy nem merek máshogy és máshová megfogalmazni. Ez megkapja a 3 csillagot, mert a kép jó. De kérem, hogy mélyedj el a többi lecke filozófiájában is. (hegyi)
értékelés:

Verőfény

Verőfény

Valamiért ez a fény és árnyék lecke becsípődött nektek, tulajdonképpen olyan, mintha ebbe a leckébe akarnátok mindent belegyömöszölni. Érzek én ebben némi határozatlanságot és bátortalanságot, hogy minden a fény és árnyék körött forog, úgyhogy lehet, hogy szép lassan egy fél évre becsukom ezt a leckét bizonyos embereknek, hogy ebbe nem küldhetnek, hogy tessék ebből a komfortzónából kimozdulni. A leckemegoldást értem, hogy itt elég határozott árnyékok vannak. Azt gondolom, hogy ez a megfigyelés ebből a szögből nem biztos, hogy pontos. Kapunk itt falat, utat, beverő napfényt, nagy árnyékokat, gyalogosokat, szóval van minden, de nem ártana letenni valamire a voksunkat. Ráadásul, ha már ennyire dől az egész, akkor ezt lehetne még fokozni. Én most azt mondom neked, hogy ez egy 1 csillagos lecke, mert meg kell keresni azt a nézőpontot, ahol ez az egész elkezd működni. Valamit ki kell nevezni akár új horizontnak, és ahhoz képest ezt az egészet megtekerni egy kicsit, vagy az autók felé egy kicsit elmozdulni, és csak a falról beszélni, és a falon lévő árnyékokról, akkor az utat úgy, ahogy van, le kellene hagyni, és csak a járdából adni valamennyit. Vagy a gyalogosoknak a szintjéről kellene fotózni, nem innen kényelmesen fentről, hanem leguggolni akár a padlószintig, és onnan megpróbálni megnézni, hogy mit mutat. Szóval, én most azt mondom, hogy ez egy ilyen nagyon laza kézmozdulat, de szerintem ez most nem teljesíti ezt a leckét. (hegyi)
értékelés:

Kilátás

Kilátás

Ez egy nagyon szép munka, jó ritmus, a tömegelhelyezés is teljesen rendben van. Ahogy olvastam, mint megfigyelés, abszolút Zoli érdeme, bár nem ő rakosgatta oda az üdítős üvegeket, de tudni kell kiválasztani azt a pillanatot és helyzetet, és megörökíteni, és ez itt most abszolút sikerült. Ez egy 3 csillagos kép, tulajdonképpen a leckemegoldásba is elfogadom. Azért nem fűzök ehhez hozzá túl sok mindent, mert számomra abszolút működik ez a kép. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Téli reggel

Téli reggel

Nagyon jó az a játék, amit látunk, és abszolút a leckébe illő meseiség. Sajnálom a technikát. Jómagam is készítek mobillal képeket, és ennek számomra ott van a trükkje, hogy az ember, ha kiismer egy technikát, vagy egy eszközt, akkor azt már ennek az ismeretnek a birtokában tudja használni. Most azt érzem, hogy itt ez félrecsúszott. Nem is azért, mert van egy nagy kiégett folt, bár az sem válik előnyére a dolognak, hanem a falstruktúra, lehet ez egy tapéta, mindegy, ami az egésznek megadja a bázisát, ez nekem olyan szinten roncsolt és zajos, hogy esztétikailag nem fér bele - túlzizegi ezt az egészet, túlmozogja, és ez a túlmozgás elveszi a figyelmet a belső mozgásról, ami nagyon szépen megvalósulna az árnyékfigurákkal. Az én véleményem szerint egyrészt az egész háttér dologból lényegesen kevesebb is elég lenne, nem nagyon értem, hogy mi szükség van a jobb oldalon erre a nagy flekkre, másrészt érdemes lenne ezt a megfigyelést, mint tanulmány kezelni, és megismételni egy olyan leképező eszközzel, ami a tónusokkal gazdagabban tud dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Őszi reggel

Őszi reggel

Kicsit hasonló a problémám, mint ami a Duna Plázás képednél volt, hogy van egy szituáció, de nem afelé fordulunk, hanem azt csak félig érintve hozzuk, és közben bekapcsolódnak olyan dolgok, amiknek túl sok jelentőségük nincs. Ott ugye az ellenoldali helyzet volt az, ami nem volt arányítva rendesen, most itt meg azt mondom, hogy az árnyékban lévő oszlopok mögötti nem tudom milyen tér, ami sötétben van, arra nem nagyon van szükség. Ha azt akarom ábrázolni, hogy ennyire verőfényes a reggel, ennyire kemények a fények, ennyire össze kell húznom a szememet a hosszú éjszakázás után, akkor afelé kell forduljak, akkor azt az irányt kell vegyem. Magyarán egy kicsit elfordítani a kamerát. Ugyanez volt a probléma annál az előző képnél is. (hegyi)
értékelés:

deltoida

deltoida

Fikusz.

Gábor, azt gondolom, hogy kinyitottál egy ajtót, és én most megpróbálok maximálisan ráfeküdni arra, hogy téged biztassalak abban, hogy ezt folytasd tovább. Keresd ezeket az árnyjátékokat, keresd a valóság lenyomatait, mert van hozzá érzéked. Most az, hogy beleszerettél ebbe a két csillanásba, engem nem tud lekötni, nem nagyon érzem ezeknek az átütő erejét, ugyanakkor az, amit észrevettél, az rendben van. Attól, hogy bele akartad rakni ezeket a csillanásokat, hogy benne akartad tudni a képben, pontatlanná vált a kompozíció. Ugyanis, ha azt mondom neked, hogy mérlegre teszem, hogy mi a fontosabb, akkor itt van három helyzet, maga az alap kompozíció, a jobb és a bal oldali csillanás. A bal oldali csillanásról simán le tudok mondani, ha az kikerül a képből azáltal, hogy mozdítok a kamerán, tehát, ha az már nem valósul meg. Tulajdonképpen ennyi, amit hozzá tudok tenni, mert ha egy kicsit fordítasz ezen az egészen, akkor nem vágsz bele ennyire ebbe a formába, márpedig ez fontos lenne, hogy helyére legyen téve. Azt nem tudom, hogy mi ez a negyed-, vagy félkörív itt a kép alján. Jó az ott, de talán kicsi, lehetne nagyobb. Nem tudom, hogy mi az, de ha el lehet mozdítani, akkor jó lenne. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás egyébként, tehát, ez a bátorítás része, és az elszámolunk egymással pedig arról szól, hogy kérek egy ismétlést. Ne rohanjunk el, ne csak egy jegyzet legyen ez, hanem lássunk ebben egy kicsit többet, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Javaslat

Javaslat

A visszaverődő szivárvány az embermagasságú CD polcunkon néhány csodálatos zeneszerzőt mutatott nekem, akiknek érdemes hallgatni a zenéjét. Corelli-t és Debussy-t vörösen, Lajtha Lászlót és Liszt Ferencet kéken, Pergolesi-t pedig ibolya színben. Lehet hallgatnom kéne rá.

A leckemegoldás tekintetében ez egy tökéletesen rendben lévő kép, sőt, nagyon jó az ötlet. Amivel problémám van, az a tónusrend, mert annyira sötétben hagyod a környezetet, hogy az egész már túlmegy azon, hogy azt az érzetet keltse, hogy ez egy lebegés, és inkább hiányt érzek. Ha megfigyeled, akkor az ibolya színnél már annyira sötétek vagyunk, hogy az csak jelzés értékkel van jelen. Legalább egy, de jó esetben inkább két tónusértékkel világosabbra kellene hozni az egész képet, és nem lenne baj az, ha a könyvespolcból egy picit többet látnánk. 2 csillagot tudnék adni rá, miközben, ha a tónusrend rendben lenne, akkor ez egy 3 csillagos leckemegoldás lenne. (hegyi)
értékelés:

Levitálás

Levitálás

Nagyon örülök ennek a képnek, és annak különösen, hogy valami olyan esztétikai megoldást keresett Éva, ami személyes is, izgalmas is, ráadásul abszolút a fény és árnyék játékáról szól, és mindezt ő maga megrendezte. Itt van nekem a dolgon a hangsúly, hogy ez egy megrendezett szituáció, még akkor is, ha csak egy megfigyelés újragondolása, de benne van annak az ereje, hogy valaki egy dolgot nem csak elfogad úgy, ahogy azt a jó Isten megteremtette, hanem elkezd vele játszani. Megfigyelem a függönyt a reluxával, és aztán elkezdek ezen gondolkozni, hogy ez mit adhat ki, és hogy ezt hogyan tudnám jól megvalósítani. Nyilvánvalóan megoldható lett volna ez a kép úgy is, hogy egyszerűen csak az árnyékot fényképezed le a függönyön, és az is fény-árnyék lecke, de nem álltál itt meg, hanem elkezdted ebbe magadat is beleképzelni. És ez mindenféleképpen egy olyan pluszt ad, ami aztán kinek-kinek saját személyes történetét adja, hogy ez a levitálás arról szól, hogy egy ilyen időutazó kapszulából kezdek el kimozdulni, vagy valami csónakból próbálok elszállni, tehát, ez mindenkinek más és más, de egy biztos, meg tudtak ragadni a nézőt, és ez fontos. Erre a képre emlékezni fogunk hosszú idő múlva is, és én ennek nagyon örülök, mert ez a képi gondolkodásnak szerintem a lényege, hogy mi a sorrend. Tehát, hogy van egy vizuális álmom, utána azt formába öntöm, és utána kezdek vele valamit verbálisan. Vagy van egy verbális gondolatom, és azt, mint úgymond sztorit, vagy történetet, vagy mondanivalót akarom beleerőltetni a képbe. Szerintem az utóbbi nem működik, de idáig el kell tudni jutni, hogy az ember rájöjjön. Ezt én hiába mondom, és nem is akarok erről senkit meggyőzni, egészen addig, amíg ő maga meg nem győződik erről. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Aranyhidak

Aranyhidak

Dupla naplemente.

A megfigyelés pontos. Van egy főfényünk és egy tükröződésünk, és a kettő együtt ad ki egy nagyon izgalmas pillanatot, merthogy ez túl sokáig nyilvánvalóan nem tart, hogy ez a csillogás ilyen kettős fénysugarat vessen. A megfigyelés rendben van, az ábrázolásnál én egy kicsit hiányolom az innenső partot, ugyanis valaminek ezt az egészet kompozícióban össze kellene fognia. Nyilvánvaló, hogy a technika is kérdéses, tehát, hogy mit lehet létrehozni, valamilyen szinten jó lenne kompenzálni a tónuskülönbségeket, mert a teljesen kiégettől a feketéig mindent megkapunk, de a fő hangsúly valahová a középtónusok alá van helyezve, ezért az egész egy ilyen nagyon sötét, borongós helyzetet hoz, miközben valamilyen formai kapcsolódásnak kellene lennie, és ez a középső épület talán meg is oldhatná ezt. Mégis azt gondolom, hogy ez a kép így önmagában, most kétfelé válik. Ha a tónusrend ezt nem oldja meg, akkor az innenső part lenne az, ami talán ezt az egészet valahogy összekötné. Ez az, amit hiányolok, de egyébként maga, a megfigyelés rendben van. (hegyi)
értékelés:

Vörös és Levelek

Vörös és Levelek

Elfogadom ebbe a leckébe is, mert hát, tulajdonképpen erre is vonatkozik a dolog. Tényleg olyan, mint egy árnyjáték. Egy ilyen mesetörténtet tudok elképzelni: itt vagyunk egy perzsa sivatagban, egy oázisban, és mindjárt jön a herceg, aki majd megmenti a királynőt, akit bevittek oda a susnyásba, szóval, mindenféle történetet el lehet itt indítani. Jó a ritmus, szépek a tónusok, és azt gondolom, hogy az egy jó dolog, hogy észreveszed ezeket a színjátékokat, és ez a kép ebben erős, hogy a szín és a tömegek elhelyezése abszolút jó. Jók ezek a vörösek, jó a zöldes szín, ezek a majdnem feketébe hajló árnyékok, úgyhogy plasztikus az egész. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Fénytörés

Ez egy nagyon finom megoldás, mindazzal együtt, hogy elég zaklatott. Ez a zaklatottság pedig valószínű, hogy elég tudatos. Túlmutat önmagán a megfigyelésen, mert ha csak azt venném, hogy felfedeztem, hogy na jó, én észrevettem, hogy milyen érdekesen törik ez az árnyék, akkor ezt megoldhattam volna máshogy is, úgy, hogy nem hozom ezt az átlós, fekete-fehér jing-jang történetet bele, márpedig, ez itt van. Ettől pedig van az egésznek egy nagyon érdekes szomorúsága. Nem tudom ezt nagyon sokkal jobban megfogalmazni. Örülök annak, hogy Zoli nem csak arra használja a szemét, hogy a keresőben nézzen, hanem arra is, hogy a környezetét megfigyelje. A kép tökéletesen jó erre a leckére is, úgyhogy a 3 csillag, és a leckemegoldás is megvan. (hegyi) értékelés:    

Aszaltak

Aszaltak

Egyrészt most már egészen biztos vagyok abban, hogy egy kis kalibráció arra a monitorra, amin te ezeket ellenőrzöd, ráférne. Mindig valahogy a sötét felé csúszunk el, és ettől az embernek van egy olyan érzete, amikor ezeket nézi, hogy oké-oké, hogy ezek ilyen kis növénykék, de én szeretném ezeket élvezni úgy, hogy tónusban ennek egy kicsit több dinamikája maradhasson. Most nagyon sötétek maradtak ezek a növénykék, tehát egy kicsivel visszább hoznám a közép tónusokat. De mondom, valószínű, hogy ez egy kontroll kérdés, hogy a monitor mit tud neked mutatni. A képi része viszont tökéletesen rendben van, sőt, azt gondolom, hogy ez az egész működhetne akár egy ilyen érdekes fali poszterként is. Szép ritmus, jók a formák, izgalmas megfigyelés, én ezt jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Fényhullámok

Fényhullámok

Nagyon szép ez a rajz, amit itt ez az egész mutat, ugyanakkor a középszürkék nem igazán erősek. Valahol ott bizonytalanodik el a dolog. A hullám teteje, hogy ott meg tud csillanni a fekete is, meg a fehér is, nagyon szép, az egész redőződése nagyon szép, de valahogy a dolog középtartománya, ami egyébként az egész képet uralja, nem annyira jó. Mit lehet ezzel kezdeni? Változtatni a tónusgörbén, és egy kicsit elvinni a közép tónust a sötét felé. Ettől húsa, teste lesz az egésznek. A fény és az árnyék, igen ám, de a fénynek és az árnyéknak van egy átmeneti része, most viszont pont az átmenetre koncentrálunk, és nem a két szélsőséges értékre, holott ezt a képet szerintem az tenné igazán izgalmassá. (hegyi)
értékelés:

Spirál

Spirál

Az ötletet jónak tartom, és a megfigyelés is abszolút pontos, viszont a megfogalmazással van problémám. Vagy arrafelé kell mennem, ami a tányér felszínén csillámporként megjelenő fény-játék és ennek az átvilágított árnyéka, de akkor nem értem, hogy mi a szerepe ennek a zsákvászonszerű háttérnek, vagy a finom vonalak, és e között a daróc textil közötti ellentét lenne a kérdés, akkor viszont mi ez a lírai attitűd, tehát, akkor nem értem, hogy mit akarunk ebben a nagyon lágy tónusvilágban kezdeni. Aztán van egy nagyon erősen kétfelé váló bal és jobb oldalunk is fénymennyiségben, de ez sem elég határozott. Tehát, ha ezt a három irányt megnézem, mind a három iránynak egyetlen közös szava van: bizonytalanság. Ezt a bizonytalanságot kellene valahogy feldolgozni. Akár úgy, hogy erre ráerősítek, és a bizonytalanságomat, a magam belső bizonytalanságát ábrázolom, bár arra nem biztos, hogy ez a kép alkalmas, de mint lakmuszpapír működik, vagy ezen elgondolkodva megpróbálom kiküszöbölni ennek a képi megjelenését, és határozott döntéseket hozok. Ha a szerző bizonytalan, akkor a szerzőben még csak fokozódik a bizonytalanság, hiszen ő valamit kész termékként kap, ő nem tudja, hogy milyen élmény volt az, ami ezt előhívta. Arra kérném a Zolit, hogy ezt a képet ismételje annak értelmében, amit esetleg ebből az elemzésből átszűr. (hegyi)

Város fölött

Város fölött

Az, amit mutatsz, egy nagyon izgalmas helyzet. Biztos, hogy akik értenek a felhőkhöz, azok megmondják rögtön, hogy ez milyen kumulusz, és mi ennek a neve, ám én ehhez nem értek, és ez nem is biztos, hogy baj. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Talán egyetlen dolog van, amit érdemes megfigyelni, hogy a kép alsó régióinak is érthetőbbnek kell lennie egy fokkal. Ez akár utómunkában is megvalósítható, mert attól áll meg ez az egész a lábán, az támasztja alá. Ennyit tudok hozzátenni, miközben az egész egy jó gesztus. Én most erre megadom a három csillagot, de tessék majd az utómunkával dolgozni. (hegyi)
értékelés: