4. Fény és árnyék

deltoida

deltoida

Fikusz.

Gábor, azt gondolom, hogy kinyitottál egy ajtót, és én most megpróbálok maximálisan ráfeküdni arra, hogy téged biztassalak abban, hogy ezt folytasd tovább. Keresd ezeket az árnyjátékokat, keresd a valóság lenyomatait, mert van hozzá érzéked. Most az, hogy beleszerettél ebbe a két csillanásba, engem nem tud lekötni, nem nagyon érzem ezeknek az átütő erejét, ugyanakkor az, amit észrevettél, az rendben van. Attól, hogy bele akartad rakni ezeket a csillanásokat, hogy benne akartad tudni a képben, pontatlanná vált a kompozíció. Ugyanis, ha azt mondom neked, hogy mérlegre teszem, hogy mi a fontosabb, akkor itt van három helyzet, maga az alap kompozíció, a jobb és a bal oldali csillanás. A bal oldali csillanásról simán le tudok mondani, ha az kikerül a képből azáltal, hogy mozdítok a kamerán, tehát, ha az már nem valósul meg. Tulajdonképpen ennyi, amit hozzá tudok tenni, mert ha egy kicsit fordítasz ezen az egészen, akkor nem vágsz bele ennyire ebbe a formába, márpedig ez fontos lenne, hogy helyére legyen téve. Azt nem tudom, hogy mi ez a negyed-, vagy félkörív itt a kép alján. Jó az ott, de talán kicsi, lehetne nagyobb. Nem tudom, hogy mi az, de ha el lehet mozdítani, akkor jó lenne. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás egyébként, tehát, ez a bátorítás része, és az elszámolunk egymással pedig arról szól, hogy kérek egy ismétlést. Ne rohanjunk el, ne csak egy jegyzet legyen ez, hanem lássunk ebben egy kicsit többet, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Javaslat

Javaslat

A visszaverődő szivárvány az embermagasságú CD polcunkon néhány csodálatos zeneszerzőt mutatott nekem, akiknek érdemes hallgatni a zenéjét. Corelli-t és Debussy-t vörösen, Lajtha Lászlót és Liszt Ferencet kéken, Pergolesi-t pedig ibolya színben. Lehet hallgatnom kéne rá.

A leckemegoldás tekintetében ez egy tökéletesen rendben lévő kép, sőt, nagyon jó az ötlet. Amivel problémám van, az a tónusrend, mert annyira sötétben hagyod a környezetet, hogy az egész már túlmegy azon, hogy azt az érzetet keltse, hogy ez egy lebegés, és inkább hiányt érzek. Ha megfigyeled, akkor az ibolya színnél már annyira sötétek vagyunk, hogy az csak jelzés értékkel van jelen. Legalább egy, de jó esetben inkább két tónusértékkel világosabbra kellene hozni az egész képet, és nem lenne baj az, ha a könyvespolcból egy picit többet látnánk. 2 csillagot tudnék adni rá, miközben, ha a tónusrend rendben lenne, akkor ez egy 3 csillagos leckemegoldás lenne. (hegyi)
értékelés:

Levitálás

Levitálás

Nagyon örülök ennek a képnek, és annak különösen, hogy valami olyan esztétikai megoldást keresett Éva, ami személyes is, izgalmas is, ráadásul abszolút a fény és árnyék játékáról szól, és mindezt ő maga megrendezte. Itt van nekem a dolgon a hangsúly, hogy ez egy megrendezett szituáció, még akkor is, ha csak egy megfigyelés újragondolása, de benne van annak az ereje, hogy valaki egy dolgot nem csak elfogad úgy, ahogy azt a jó Isten megteremtette, hanem elkezd vele játszani. Megfigyelem a függönyt a reluxával, és aztán elkezdek ezen gondolkozni, hogy ez mit adhat ki, és hogy ezt hogyan tudnám jól megvalósítani. Nyilvánvalóan megoldható lett volna ez a kép úgy is, hogy egyszerűen csak az árnyékot fényképezed le a függönyön, és az is fény-árnyék lecke, de nem álltál itt meg, hanem elkezdted ebbe magadat is beleképzelni. És ez mindenféleképpen egy olyan pluszt ad, ami aztán kinek-kinek saját személyes történetét adja, hogy ez a levitálás arról szól, hogy egy ilyen időutazó kapszulából kezdek el kimozdulni, vagy valami csónakból próbálok elszállni, tehát, ez mindenkinek más és más, de egy biztos, meg tudtak ragadni a nézőt, és ez fontos. Erre a képre emlékezni fogunk hosszú idő múlva is, és én ennek nagyon örülök, mert ez a képi gondolkodásnak szerintem a lényege, hogy mi a sorrend. Tehát, hogy van egy vizuális álmom, utána azt formába öntöm, és utána kezdek vele valamit verbálisan. Vagy van egy verbális gondolatom, és azt, mint úgymond sztorit, vagy történetet, vagy mondanivalót akarom beleerőltetni a képbe. Szerintem az utóbbi nem működik, de idáig el kell tudni jutni, hogy az ember rájöjjön. Ezt én hiába mondom, és nem is akarok erről senkit meggyőzni, egészen addig, amíg ő maga meg nem győződik erről. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Aranyhidak

Aranyhidak

Dupla naplemente.

A megfigyelés pontos. Van egy főfényünk és egy tükröződésünk, és a kettő együtt ad ki egy nagyon izgalmas pillanatot, merthogy ez túl sokáig nyilvánvalóan nem tart, hogy ez a csillogás ilyen kettős fénysugarat vessen. A megfigyelés rendben van, az ábrázolásnál én egy kicsit hiányolom az innenső partot, ugyanis valaminek ezt az egészet kompozícióban össze kellene fognia. Nyilvánvaló, hogy a technika is kérdéses, tehát, hogy mit lehet létrehozni, valamilyen szinten jó lenne kompenzálni a tónuskülönbségeket, mert a teljesen kiégettől a feketéig mindent megkapunk, de a fő hangsúly valahová a középtónusok alá van helyezve, ezért az egész egy ilyen nagyon sötét, borongós helyzetet hoz, miközben valamilyen formai kapcsolódásnak kellene lennie, és ez a középső épület talán meg is oldhatná ezt. Mégis azt gondolom, hogy ez a kép így önmagában, most kétfelé válik. Ha a tónusrend ezt nem oldja meg, akkor az innenső part lenne az, ami talán ezt az egészet valahogy összekötné. Ez az, amit hiányolok, de egyébként maga, a megfigyelés rendben van. (hegyi)
értékelés:

Vörös és Levelek

Vörös és Levelek

Elfogadom ebbe a leckébe is, mert hát, tulajdonképpen erre is vonatkozik a dolog. Tényleg olyan, mint egy árnyjáték. Egy ilyen mesetörténtet tudok elképzelni: itt vagyunk egy perzsa sivatagban, egy oázisban, és mindjárt jön a herceg, aki majd megmenti a királynőt, akit bevittek oda a susnyásba, szóval, mindenféle történetet el lehet itt indítani. Jó a ritmus, szépek a tónusok, és azt gondolom, hogy az egy jó dolog, hogy észreveszed ezeket a színjátékokat, és ez a kép ebben erős, hogy a szín és a tömegek elhelyezése abszolút jó. Jók ezek a vörösek, jó a zöldes szín, ezek a majdnem feketébe hajló árnyékok, úgyhogy plasztikus az egész. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Fénytörés

Ez egy nagyon finom megoldás, mindazzal együtt, hogy elég zaklatott. Ez a zaklatottság pedig valószínű, hogy elég tudatos. Túlmutat önmagán a megfigyelésen, mert ha csak azt venném, hogy felfedeztem, hogy na jó, én észrevettem, hogy milyen érdekesen törik ez az árnyék, akkor ezt megoldhattam volna máshogy is, úgy, hogy nem hozom ezt az átlós, fekete-fehér jing-jang történetet bele, márpedig, ez itt van. Ettől pedig van az egésznek egy nagyon érdekes szomorúsága. Nem tudom ezt nagyon sokkal jobban megfogalmazni. Örülök annak, hogy Zoli nem csak arra használja a szemét, hogy a keresőben nézzen, hanem arra is, hogy a környezetét megfigyelje. A kép tökéletesen jó erre a leckére is, úgyhogy a 3 csillag, és a leckemegoldás is megvan. (hegyi) értékelés:    

Aszaltak

Aszaltak

Egyrészt most már egészen biztos vagyok abban, hogy egy kis kalibráció arra a monitorra, amin te ezeket ellenőrzöd, ráférne. Mindig valahogy a sötét felé csúszunk el, és ettől az embernek van egy olyan érzete, amikor ezeket nézi, hogy oké-oké, hogy ezek ilyen kis növénykék, de én szeretném ezeket élvezni úgy, hogy tónusban ennek egy kicsit több dinamikája maradhasson. Most nagyon sötétek maradtak ezek a növénykék, tehát egy kicsivel visszább hoznám a közép tónusokat. De mondom, valószínű, hogy ez egy kontroll kérdés, hogy a monitor mit tud neked mutatni. A képi része viszont tökéletesen rendben van, sőt, azt gondolom, hogy ez az egész működhetne akár egy ilyen érdekes fali poszterként is. Szép ritmus, jók a formák, izgalmas megfigyelés, én ezt jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Fényhullámok

Fényhullámok

Nagyon szép ez a rajz, amit itt ez az egész mutat, ugyanakkor a középszürkék nem igazán erősek. Valahol ott bizonytalanodik el a dolog. A hullám teteje, hogy ott meg tud csillanni a fekete is, meg a fehér is, nagyon szép, az egész redőződése nagyon szép, de valahogy a dolog középtartománya, ami egyébként az egész képet uralja, nem annyira jó. Mit lehet ezzel kezdeni? Változtatni a tónusgörbén, és egy kicsit elvinni a közép tónust a sötét felé. Ettől húsa, teste lesz az egésznek. A fény és az árnyék, igen ám, de a fénynek és az árnyéknak van egy átmeneti része, most viszont pont az átmenetre koncentrálunk, és nem a két szélsőséges értékre, holott ezt a képet szerintem az tenné igazán izgalmassá. (hegyi)
értékelés:

Spirál

Spirál

Az ötletet jónak tartom, és a megfigyelés is abszolút pontos, viszont a megfogalmazással van problémám. Vagy arrafelé kell mennem, ami a tányér felszínén csillámporként megjelenő fény-játék és ennek az átvilágított árnyéka, de akkor nem értem, hogy mi a szerepe ennek a zsákvászonszerű háttérnek, vagy a finom vonalak, és e között a daróc textil közötti ellentét lenne a kérdés, akkor viszont mi ez a lírai attitűd, tehát, akkor nem értem, hogy mit akarunk ebben a nagyon lágy tónusvilágban kezdeni. Aztán van egy nagyon erősen kétfelé váló bal és jobb oldalunk is fénymennyiségben, de ez sem elég határozott. Tehát, ha ezt a három irányt megnézem, mind a három iránynak egyetlen közös szava van: bizonytalanság. Ezt a bizonytalanságot kellene valahogy feldolgozni. Akár úgy, hogy erre ráerősítek, és a bizonytalanságomat, a magam belső bizonytalanságát ábrázolom, bár arra nem biztos, hogy ez a kép alkalmas, de mint lakmuszpapír működik, vagy ezen elgondolkodva megpróbálom kiküszöbölni ennek a képi megjelenését, és határozott döntéseket hozok. Ha a szerző bizonytalan, akkor a szerzőben még csak fokozódik a bizonytalanság, hiszen ő valamit kész termékként kap, ő nem tudja, hogy milyen élmény volt az, ami ezt előhívta. Arra kérném a Zolit, hogy ezt a képet ismételje annak értelmében, amit esetleg ebből az elemzésből átszűr. (hegyi)

Város fölött

Város fölött

Az, amit mutatsz, egy nagyon izgalmas helyzet. Biztos, hogy akik értenek a felhőkhöz, azok megmondják rögtön, hogy ez milyen kumulusz, és mi ennek a neve, ám én ehhez nem értek, és ez nem is biztos, hogy baj. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Talán egyetlen dolog van, amit érdemes megfigyelni, hogy a kép alsó régióinak is érthetőbbnek kell lennie egy fokkal. Ez akár utómunkában is megvalósítható, mert attól áll meg ez az egész a lábán, az támasztja alá. Ennyit tudok hozzátenni, miközben az egész egy jó gesztus. Én most erre megadom a három csillagot, de tessék majd az utómunkával dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Felhő a hegyek felett

Felhő a hegyek felett

Az a helyzet Tibor, hogy ha - mindamellett, hogy ez a kép nem tökéletes - megfigyeled, hogy itt milyen esztétikai élményt kerestél, és hogy azt hogy próbáltad képbe foglalni, akkor a saját magaddal való összehasonlításban mondom azt, hogy a többi képednél is erre kell törekedni. Nem tudom, hogy mivel készült ez a kép, mobiltelefonnal, vagy fényképezőgéppel, van ebben egy túlélesítés, és azért azt hozzáteszem, hogy az élesség az nagyon nem minden a fényképezésben. Az csak az első belépő kör, aztán szép lassan el is felejthetjük, mert nagyon ritka az, hogy az életben valamit mozdulatlanul szemlélünk úgy, hogy közben kimerevítődik az egész, és ráadásul még utómunkában, ahogy itt látom, még rá is húztál erre az élességre, és ezt én nem tartom jónak. Ugyanakkor a megfigyelés abszolút rendben van. A kép baloldalán belóg valami, és azt nem tudom, hogy nem vetted észre, vagy az hogy került oda, mert annak ott túl nagy szerepe nincsen. Lehet, hogy ha a nézőpontodat megváltoztatod, és egy kicsit elmozdulsz, akkor ez nem kerül a képre, de ha már ott van, akkor lehet, hogy érdemes lett volna levágni. Nem tudom, hogy az ott micsoda, gondolom, hogy valami épület darab, ha jól látom, de ebben nem vagyok biztos, viszont a szerepe nem értelmezhető. (hegyi)
értékelés:

Lágyak és kemények

Lágyak és kemények

Végülis el tudom én ezt fogadni ebben a formában, mint leckemegoldás, de azért azt tegyük hozzá, hogy érdemes lenne a kompozíción még segíteni. Nem nagyon érzem szükségét a két felső sarokban lévő sötét színű flekknek, már csak azért sem, mert engem nem érdekel, hogy ez egy Flair típusú kerti szék. Engem az érdekel, hogy van valami absztrakció, és ezt tessék végigvinni. Ott lebukik ez az egész, és erre nincs szükségem. Meg kell keresni azt a pontot, ahol ez úgy tud megvalósulni, hogy a belső kohézió képkereten belül marad, és nem kandikálnak ki belőle részletek, és nem bukik el az egész, mint egy werkfotó. Ezen kellene javítani. (hegyi)
értékelés:

Árkád

Árkád

A megfigyelés pontos, és a kompozíció is teljesíti a fény és árnyék differenciát. Annyit tennék hozzá, hogy ha már ezt megspékeltük ezzel a perspektíva játékkal, akkor érdemes lett volna ezt is kihasználni. Akár úgy, hogy türelemmel várunk, amíg gyalogosok haladnak el a képen, nemcsak az árkádsor végén, hanem közelebb is, vagy valakit, aki a társaságunkban van, megkérünk arra, hogy álljon be, vagy csináljon úgy, mintha menne ezen a folyosón. Ennek azért lenne értelme, mert most, hogyha megfigyeljük, akkor a kép előtere elég üres. Ha azt veszem, hogy azok, akik most kifelé mennek a képből, vagy ebből a folyosóból, azok jó helyen vannak, akkor az előtérbe nem ártott volna tenni még valakit. Ettől függetlenül a lecke jó, úgyhogy megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

ÁnyÉn - ReflexÉn

ÁnyÉn - ReflexÉn

Nem tudom, hogy ez egy mobiltelefonnal készült felvétel, vagy hagyományos felvétel roncsolva, de valahogy ez kontrasztban nekem elég furcsa. Annyira sok a zaj a képen, hogy magát, a konstrukciót ez már a háttérbe szorítja. Arra szeretném felhívni a Zolinak a figyelmét, hogy ha meglátunk valamit, egy fontos dolgot, olyat, ami esztétikailag megfog minket, vagy formailag érdekesnek találjuk a rögzítésre, akkor ehhez próbáljunk meg ragaszkodni, és utána hiába jön egy újabb ötlet, hogy de mi lenne akkor, ha még erre ráhúznék egy kis kontrasztot, vagy mi lenne akkor, ha... - és akkor itt most nem sorolom, hogy milyen ötletek lehetnének még -, mert az már valószínű, hogy ki fog minket ebből vinni, és gyengíti azt az utat, amit addig bejártunk. Ha megfigyeljük, itt egy elég izgalmas kompozíciót rakott össze Zoli, de pont a zajossága, a túlkontrasztosítása, a túl erős struktúrák, amik úgymond mellékesek lennének, olyan szinten emelődtek be, hogy legyengítették ezeket a formákat. Tehát, sokkal jobban elviszi a figyelmemet a járólapok díszítése, vagy az utca burkolatának a formái, vagy akár az esővíz elvezető nyílás, mint maga az, ami itt a prímet kellene, hogy vigye. Úgyhogy utómunkában ezzel én nem értek egyet, a kompozíció érdekes lenne. (hegyi)
értékelés:

Reflexiók

Reflexiók

Nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ez az egész nekem olyan, mintha borulna, miközben valószínű, hogy nem. Talán van fél foknyi ebben, amit az óramutató járásával ellentétes irányban vissza kellene forgatni, de nem is ez a fő kérdés, hanem a ritmus, és én ezt a ritmust el tudom fogadni. Kicsit bánom, hogy a kép felső részénél nem az ívre, hanem az ablakkeretre tetted a hangsúlyt, és azt futtattad ki a sarokig, és miközben, megpróbálunk fent kilépési pontokat keresni, ez a kép alsó részénél nem történik meg, pedig hát, ott sem ártott volna ezen elgondolkodni, hogy szükség van-e arra a lezáró elemre, ami a párkányrész, vagy pedig nincs. Ne én hozzam meg ezt a döntést, neked kell ezt eldönteni. Ha szükség van rá, akkor hagyjunk még valamennyit alul, ha nincs, akkor vágjuk le az egészet. De az ötlet és a ritmus jó. Ez egy 3 csillagos kép egyébként, mert a komponálást lehet még javítani utólag egy kicsit, és ennél a képnél azt hiszem, hogy ez megoldható. (hegyi)
értékelés: