4. Fény és árnyék

Harmadolók

Harmadolók

Azt hiszem ez egy olyan kép, amihez nem kell különösebb komment. Amúgy nyertünk :)

Azt írod itt nekem, hogy nem kell különösebb komment ehhez a képhez. Bevallom férfiasan, hogy én viszont tanácstalanul állok, van egy eredményjelző tábla valami tornateremben, de nem nagyon értem, hogy mi történik. Ha engem az érdekel, hogy milyen érdekes rajzokat hoz létre a falon ez a háló, és ez hogyan viszonyul ehhez az egész rendszerhez, akkor fotózzam meg azt, de itt a kép alsó régióiban elég csúnya vágások jöttek létre. Azt is mondhatom, hogy olyan ez a kép, mintha elcsúszott volna az állványon a gép. Nem az eredményjelző tábla az, ami ebben engem érdekel, hanem a háló játéka, és akkor már nem biztos, hogy fény és árnyék leckéről, hanem talán inkább absztraktról beszélünk. Én ezt, ha nem is adnám vissza ismétlésre, de mindenféleképpen azt tartanám helyesnek, ha ezen egy kicsit még gondolkodnánk és érlelnénk, hogy az üzenet pontosan juthasson el hozzánk. (hegyi)

démon

démon

Igazából az agymosás c. képet ismételtem (még nincs meg..), de közben jött egy ilyen mellékszál. Úgy gondolom, hogy a fény és árnyék leckébe jobban beillik mint az önportré arc nélkül-be.

János, ha én most neked elmondanám, hogy mi mindent próbáltam már ebbe belelátni, és merre is jártam, akkor majd jól kiröhögsz. Szóval, először azt gondoltam, hogy ez egy gatya, aztán gondoltam valamilyen ledobott rongynak is, de fejnek, meg pulóvernek csak miután leírtad a kommentben, hogy ez mi, egészen addig ez nekem nem jött le. Ez annak köszönhető, hogy ez az anyag erre alkalmatlan. Ez most egy tanulmány, amiben megtanultuk azt, hogy bizonyos anyagvastagság felett elveszítjük a struktúrát. Ennyi. (hegyi)

Fali árny

Fali árny

Na, ez a lecke belefér a fény és árnyék leckébe, megkapja a 3 csillagot, de a figyelmetlenségért legközelebb levonás jön. A képhatárnál a csonkolások, a bal oldal bebukása, és az a madzag, amivel a nem tudom milyen drót nem tudom hova van kötve, hogy a mi a francnak van ott, és azt miért nem szerelte le... Az engem annyira zavar, és én csodálom, hogy téged nem. Ezt nem értem, hogy miért kellett azt otthagyni! (hegyi)
értékelés:

Falon

Falon

Azt gondolom, hogy ez a kép sem teljesíti a fény és árnyék lecke elvárásait, ugyanakkor maga a meglátás nagyon ígéretes. A kép közepénél valami hiányzik, és szerintem elég jól érzékelhető, hogy pont ahova nagyjából fókuszálnék, ott valami nincs meg. Ettől az egész kicsit olyan, mint voltak ezek a sztereó dianézők, amiben csak egy kis eltérés volt a két kép között, de az pont elég volt ahhoz, hogy a térélményt, amikor belenéztünk ebbe a kukkolóba, akkor megadja. Lehet, hogy ha ezt raknánk bele egy ilyenbe, akkor elég furcsa, ilyen hallucinogénekkel átszőtt térélményt adna, de valamiért nekem ez ugrott be. Azt gondolom, hogy a kevesebb több lenne. Lehet, ha valamelyiket a két kép közül kiválasztod, és azzal kezdesz el dolgozni, ezekkel az árnyékokkal és fényekkel, akkor abból egy szerethetőbb, és kompozícióban nem ketté hasadó képet kapsz. (hegyi)
értékelés:

Faárnyék

Faárnyék

Ágnesnek is azt mondom, amit Zolinak mondtam, hogy a fény és árnyék leckét én most bezártam, nem kérek tőle erre a leckére több képet egy darabig. Kezdjünk el más leckékkel dolgozni, ugyanis teljesen másról szól ez a lecke, mint amit itt most kapunk. Más az értelme, és más az a fajta részben érzelmi, részben technikai, vagy tartalmi megközelítés, amit a lecke feladásakor gondoltunk. Az nem elég, hogy van egy árnyék ahhoz, hogy ez a lecke teljesüljön. Ez nem azt jelenti, hogy ez a kép rossz, hanem azt, hogy nem erre a leckére készült. Jó lenne, ha már vannak leckéink, akkor nem arról szólna a dolog, hogy készül egy kép, aztán végigfutunk a leckéken, és majd csak bedobjuk valahová, lehetőleg olyanba, amiben elég tágnak érezzük a határokat ahhoz, hogy a besorolás miatt ne bukjon ki. Én meg most az mondom, hogy pont a besorolással van a bajom. Mert ha kiveszem ezt a képet a fény és árnyék leckéből, akkor rögtön evidensé válnak azok a kérdések, amiket ez a kép felvet. Egyrészt az, hogy hova tetted a hangsúlyt. Van egy előterünk egy kerítéssel, rajta egy nagyon szépen rajzolt árnyékkal, a fatörzzsel és a lombjaival, aztán van egy második szintünk, ami valamilyen, talán étteremnek, vagy rendezvény helyszínnek a belső udvara, és egy ház fala. Ott, ha jól látom, valamilyen napernyő részlet van, faldíszítések, folytatódik ez a faárnyék, de már lényegesen kevésbé erősen, tehát maga a viszonyrendszer alapja fel van vázolva, ugyanakkor nincs története a dolognak. Azért, mert nem hagytál benne lenyomatokat az emberről. És ez azért lenne fontos, mert a hasonló a hasonlónak a barátja, tehát, az ember az emberi történeteket keresi, és ehhez nem szabad bizonytalanul hagyni a nézőt. Ha az ott egy napernyő, akkor lássam azt a napernyőt, mert akkor tudok ennek az egésznek a szürrealitásával mit kezdeni. Magyarán a kép felső részéből nekem hiányzik, ahogy az alsóból is. Az a bázis hiányzik, hogy ez egy utca, akár kutyaszarral, vagy eldobált csikkekkel, szóval, hogy valamilyen ritmusba helyezzem bele, ahonnan ő, mint egy ilyen szóló énekhang ki tud ragyogni. De így most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Önárnykép

Önárnykép

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy izgalmas találat Nyözö részéről, és tulajdonképpen jó a gondolatisága is. Azt nem tudom megmondani, hogy ha a figura egy lépéssel még elmozdulna jobbra, talán kevésbé lenne lukas a kép közepe. Azért erre is kellene figyelni, ha megoldható. De a tér konstrukciója, és ennek az egésznek a megfogalmazása nekem működik. Ez az egy lépés még hiányzik a figurával. Megint fény és árnyék leckét kapunk, hát, igen, minden fény és árnyék, mert képzeld el, hogy ha nem lenne fény, akkor nem tudnád megcsinálni a képet. Most már azt mondom neked Zoli, hogy hagyjuk ezt a fény és árnyék leckét, jó? Ezt most becsuktam, erre nem kérek több képet egy darabig. Próbáljunk ebből elmozdulni, mert ez bujkálás. A fény és árnyékra tökös képek kellenek, nem bármi, amit nem tudok vagy nem merek máshogy és máshová megfogalmazni. Ez megkapja a 3 csillagot, mert a kép jó. De kérem, hogy mélyedj el a többi lecke filozófiájában is. (hegyi)
értékelés:

Verőfény

Verőfény

Valamiért ez a fény és árnyék lecke becsípődött nektek, tulajdonképpen olyan, mintha ebbe a leckébe akarnátok mindent belegyömöszölni. Érzek én ebben némi határozatlanságot és bátortalanságot, hogy minden a fény és árnyék körött forog, úgyhogy lehet, hogy szép lassan egy fél évre becsukom ezt a leckét bizonyos embereknek, hogy ebbe nem küldhetnek, hogy tessék ebből a komfortzónából kimozdulni. A leckemegoldást értem, hogy itt elég határozott árnyékok vannak. Azt gondolom, hogy ez a megfigyelés ebből a szögből nem biztos, hogy pontos. Kapunk itt falat, utat, beverő napfényt, nagy árnyékokat, gyalogosokat, szóval van minden, de nem ártana letenni valamire a voksunkat. Ráadásul, ha már ennyire dől az egész, akkor ezt lehetne még fokozni. Én most azt mondom neked, hogy ez egy 1 csillagos lecke, mert meg kell keresni azt a nézőpontot, ahol ez az egész elkezd működni. Valamit ki kell nevezni akár új horizontnak, és ahhoz képest ezt az egészet megtekerni egy kicsit, vagy az autók felé egy kicsit elmozdulni, és csak a falról beszélni, és a falon lévő árnyékokról, akkor az utat úgy, ahogy van, le kellene hagyni, és csak a járdából adni valamennyit. Vagy a gyalogosoknak a szintjéről kellene fotózni, nem innen kényelmesen fentről, hanem leguggolni akár a padlószintig, és onnan megpróbálni megnézni, hogy mit mutat. Szóval, én most azt mondom, hogy ez egy ilyen nagyon laza kézmozdulat, de szerintem ez most nem teljesíti ezt a leckét. (hegyi)
értékelés:

Kilátás

Kilátás

Ez egy nagyon szép munka, jó ritmus, a tömegelhelyezés is teljesen rendben van. Ahogy olvastam, mint megfigyelés, abszolút Zoli érdeme, bár nem ő rakosgatta oda az üdítős üvegeket, de tudni kell kiválasztani azt a pillanatot és helyzetet, és megörökíteni, és ez itt most abszolút sikerült. Ez egy 3 csillagos kép, tulajdonképpen a leckemegoldásba is elfogadom. Azért nem fűzök ehhez hozzá túl sok mindent, mert számomra abszolút működik ez a kép. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Téli reggel

Téli reggel

Nagyon jó az a játék, amit látunk, és abszolút a leckébe illő meseiség. Sajnálom a technikát. Jómagam is készítek mobillal képeket, és ennek számomra ott van a trükkje, hogy az ember, ha kiismer egy technikát, vagy egy eszközt, akkor azt már ennek az ismeretnek a birtokában tudja használni. Most azt érzem, hogy itt ez félrecsúszott. Nem is azért, mert van egy nagy kiégett folt, bár az sem válik előnyére a dolognak, hanem a falstruktúra, lehet ez egy tapéta, mindegy, ami az egésznek megadja a bázisát, ez nekem olyan szinten roncsolt és zajos, hogy esztétikailag nem fér bele - túlzizegi ezt az egészet, túlmozogja, és ez a túlmozgás elveszi a figyelmet a belső mozgásról, ami nagyon szépen megvalósulna az árnyékfigurákkal. Az én véleményem szerint egyrészt az egész háttér dologból lényegesen kevesebb is elég lenne, nem nagyon értem, hogy mi szükség van a jobb oldalon erre a nagy flekkre, másrészt érdemes lenne ezt a megfigyelést, mint tanulmány kezelni, és megismételni egy olyan leképező eszközzel, ami a tónusokkal gazdagabban tud dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Őszi reggel

Őszi reggel

Kicsit hasonló a problémám, mint ami a Duna Plázás képednél volt, hogy van egy szituáció, de nem afelé fordulunk, hanem azt csak félig érintve hozzuk, és közben bekapcsolódnak olyan dolgok, amiknek túl sok jelentőségük nincs. Ott ugye az ellenoldali helyzet volt az, ami nem volt arányítva rendesen, most itt meg azt mondom, hogy az árnyékban lévő oszlopok mögötti nem tudom milyen tér, ami sötétben van, arra nem nagyon van szükség. Ha azt akarom ábrázolni, hogy ennyire verőfényes a reggel, ennyire kemények a fények, ennyire össze kell húznom a szememet a hosszú éjszakázás után, akkor afelé kell forduljak, akkor azt az irányt kell vegyem. Magyarán egy kicsit elfordítani a kamerát. Ugyanez volt a probléma annál az előző képnél is. (hegyi)
értékelés:

deltoida

deltoida

Fikusz.

Gábor, azt gondolom, hogy kinyitottál egy ajtót, és én most megpróbálok maximálisan ráfeküdni arra, hogy téged biztassalak abban, hogy ezt folytasd tovább. Keresd ezeket az árnyjátékokat, keresd a valóság lenyomatait, mert van hozzá érzéked. Most az, hogy beleszerettél ebbe a két csillanásba, engem nem tud lekötni, nem nagyon érzem ezeknek az átütő erejét, ugyanakkor az, amit észrevettél, az rendben van. Attól, hogy bele akartad rakni ezeket a csillanásokat, hogy benne akartad tudni a képben, pontatlanná vált a kompozíció. Ugyanis, ha azt mondom neked, hogy mérlegre teszem, hogy mi a fontosabb, akkor itt van három helyzet, maga az alap kompozíció, a jobb és a bal oldali csillanás. A bal oldali csillanásról simán le tudok mondani, ha az kikerül a képből azáltal, hogy mozdítok a kamerán, tehát, ha az már nem valósul meg. Tulajdonképpen ennyi, amit hozzá tudok tenni, mert ha egy kicsit fordítasz ezen az egészen, akkor nem vágsz bele ennyire ebbe a formába, márpedig ez fontos lenne, hogy helyére legyen téve. Azt nem tudom, hogy mi ez a negyed-, vagy félkörív itt a kép alján. Jó az ott, de talán kicsi, lehetne nagyobb. Nem tudom, hogy mi az, de ha el lehet mozdítani, akkor jó lenne. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás egyébként, tehát, ez a bátorítás része, és az elszámolunk egymással pedig arról szól, hogy kérek egy ismétlést. Ne rohanjunk el, ne csak egy jegyzet legyen ez, hanem lássunk ebben egy kicsit többet, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Javaslat

Javaslat

A visszaverődő szivárvány az embermagasságú CD polcunkon néhány csodálatos zeneszerzőt mutatott nekem, akiknek érdemes hallgatni a zenéjét. Corelli-t és Debussy-t vörösen, Lajtha Lászlót és Liszt Ferencet kéken, Pergolesi-t pedig ibolya színben. Lehet hallgatnom kéne rá.

A leckemegoldás tekintetében ez egy tökéletesen rendben lévő kép, sőt, nagyon jó az ötlet. Amivel problémám van, az a tónusrend, mert annyira sötétben hagyod a környezetet, hogy az egész már túlmegy azon, hogy azt az érzetet keltse, hogy ez egy lebegés, és inkább hiányt érzek. Ha megfigyeled, akkor az ibolya színnél már annyira sötétek vagyunk, hogy az csak jelzés értékkel van jelen. Legalább egy, de jó esetben inkább két tónusértékkel világosabbra kellene hozni az egész képet, és nem lenne baj az, ha a könyvespolcból egy picit többet látnánk. 2 csillagot tudnék adni rá, miközben, ha a tónusrend rendben lenne, akkor ez egy 3 csillagos leckemegoldás lenne. (hegyi)
értékelés:

Levitálás

Levitálás

Nagyon örülök ennek a képnek, és annak különösen, hogy valami olyan esztétikai megoldást keresett Éva, ami személyes is, izgalmas is, ráadásul abszolút a fény és árnyék játékáról szól, és mindezt ő maga megrendezte. Itt van nekem a dolgon a hangsúly, hogy ez egy megrendezett szituáció, még akkor is, ha csak egy megfigyelés újragondolása, de benne van annak az ereje, hogy valaki egy dolgot nem csak elfogad úgy, ahogy azt a jó Isten megteremtette, hanem elkezd vele játszani. Megfigyelem a függönyt a reluxával, és aztán elkezdek ezen gondolkozni, hogy ez mit adhat ki, és hogy ezt hogyan tudnám jól megvalósítani. Nyilvánvalóan megoldható lett volna ez a kép úgy is, hogy egyszerűen csak az árnyékot fényképezed le a függönyön, és az is fény-árnyék lecke, de nem álltál itt meg, hanem elkezdted ebbe magadat is beleképzelni. És ez mindenféleképpen egy olyan pluszt ad, ami aztán kinek-kinek saját személyes történetét adja, hogy ez a levitálás arról szól, hogy egy ilyen időutazó kapszulából kezdek el kimozdulni, vagy valami csónakból próbálok elszállni, tehát, ez mindenkinek más és más, de egy biztos, meg tudtak ragadni a nézőt, és ez fontos. Erre a képre emlékezni fogunk hosszú idő múlva is, és én ennek nagyon örülök, mert ez a képi gondolkodásnak szerintem a lényege, hogy mi a sorrend. Tehát, hogy van egy vizuális álmom, utána azt formába öntöm, és utána kezdek vele valamit verbálisan. Vagy van egy verbális gondolatom, és azt, mint úgymond sztorit, vagy történetet, vagy mondanivalót akarom beleerőltetni a képbe. Szerintem az utóbbi nem működik, de idáig el kell tudni jutni, hogy az ember rájöjjön. Ezt én hiába mondom, és nem is akarok erről senkit meggyőzni, egészen addig, amíg ő maga meg nem győződik erről. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Aranyhidak

Aranyhidak

Dupla naplemente.

A megfigyelés pontos. Van egy főfényünk és egy tükröződésünk, és a kettő együtt ad ki egy nagyon izgalmas pillanatot, merthogy ez túl sokáig nyilvánvalóan nem tart, hogy ez a csillogás ilyen kettős fénysugarat vessen. A megfigyelés rendben van, az ábrázolásnál én egy kicsit hiányolom az innenső partot, ugyanis valaminek ezt az egészet kompozícióban össze kellene fognia. Nyilvánvaló, hogy a technika is kérdéses, tehát, hogy mit lehet létrehozni, valamilyen szinten jó lenne kompenzálni a tónuskülönbségeket, mert a teljesen kiégettől a feketéig mindent megkapunk, de a fő hangsúly valahová a középtónusok alá van helyezve, ezért az egész egy ilyen nagyon sötét, borongós helyzetet hoz, miközben valamilyen formai kapcsolódásnak kellene lennie, és ez a középső épület talán meg is oldhatná ezt. Mégis azt gondolom, hogy ez a kép így önmagában, most kétfelé válik. Ha a tónusrend ezt nem oldja meg, akkor az innenső part lenne az, ami talán ezt az egészet valahogy összekötné. Ez az, amit hiányolok, de egyébként maga, a megfigyelés rendben van. (hegyi)
értékelés:

Vörös és Levelek

Vörös és Levelek

Elfogadom ebbe a leckébe is, mert hát, tulajdonképpen erre is vonatkozik a dolog. Tényleg olyan, mint egy árnyjáték. Egy ilyen mesetörténtet tudok elképzelni: itt vagyunk egy perzsa sivatagban, egy oázisban, és mindjárt jön a herceg, aki majd megmenti a királynőt, akit bevittek oda a susnyásba, szóval, mindenféle történetet el lehet itt indítani. Jó a ritmus, szépek a tónusok, és azt gondolom, hogy az egy jó dolog, hogy észreveszed ezeket a színjátékokat, és ez a kép ebben erős, hogy a szín és a tömegek elhelyezése abszolút jó. Jók ezek a vörösek, jó a zöldes szín, ezek a majdnem feketébe hajló árnyékok, úgyhogy plasztikus az egész. Köszönöm! (hegyi)
értékelés: