emlék

emlék

Erika, érdemes lenne az a kisebb számú leckékkel egy kicsit többet foglalkozni, és azon a vonalon még mozogni, mert ha bele-bele csipkedünk ide-oda az egyes leckékbe, akkor az a bázis, ami a biztonságot, és a rutint adja, nem tud kialakulni, mert nem tudunk elég tapasztalatot gyűjteni, és nem fog az egész koherensen összeállni egy rendszerré, vagyis, ha mindig azt csináljuk, amihez éppen kedvünk szottyan, és a másik dolgot meg félbe hagyva otthagyjuk, mert meguntuk, akkor nehezebb építkezni, és egy helyben járás lesz a vége. Az első három lecke arról szól, hogy az ember megmutassa saját megát, ebben elindultunk, el is jutottunk valahová, de jó lenne folytatni tovább, ugyanis ez a lecke annak a tapasztalataira épülne, mert én most azt gondolom, hogy maga az ötlet jó, a helyszín is jó, a modelljeid is jók, sőt, még a kamera sincs nagyon rossz helyen, de a kompozícióval van probléma. Egyrészt, ha lejjebb mentél volna, és kicsit elmész a papír felé, akkor nyílna a tér, nem lenne ennyi takarás, mert most a fickó válla nagyon beletakar a modellbe. Másrészt szűkebb lehetne az egész, ami nem azt jelenti, hogy le kell vágdosni a szélét, hanem azt, hogy közelebb kell menni. A festő épp elég, ha a képhatáron van, vagy valamennyi belőle, mert a főszerep itt most a modellre, és az ő róla készülő ilyen, vagy olyan (mindegy) rajzra esik. Amit ábrázolsz, azt ugye mindannyian tudjuk, nem kell túlmagyaráznom, hogy ez egy giccs előállítási metódus, nagyipari méretekben űzik ezt különböző városok főterén, és ez egy bevételi forrás, amiből aztán reményeink szerint az aktuális festő, vagy rajzoló a saját valóban értékes munkájára tudja megkeresni a betevő falatot. Értékképződés itt ritkán történik, de az egy fontos dolog, hogy legyen egy véleményünk erről, tehát nem kötelező, hogy ez legyen a véleményed, amit mondtam, bármi si a gondolatod, de add át. Ha kritikád van, akkor azt. Önmagában ezt leképezni, ezt a szituációt, ha maga a modell sem, és a róla készülő kép sem eléggé jellegzetes és nem érezni azt, hogy ez egy átütő erejű alkotási folyamat lenne, akkor nincs értelme, akkor nem lehet ezt ilyen távolságtartóan megmutatni. Azt mondom neked, hogy ha ez izgat, ez a téma, érdemes lenne vele foglalkozni, adok 1 csillagot neked, mert jó a nézőpont arra, hogy honnan kell ezt megcsinálni, de ha ez érdekel, vagy izgat, akkor érdemes lenne ismételni. Talán még nem késő, talán még a környezetedben fellelhetőek ilyen portréfestők. (hegyi)
értékelés:

ámulat

ámulat

Nem tudom, hogy itt most mi történik. A két szereplő kitakarja azt a főszereplőt, aki ezt az egész helyzetet létrehozta. A háttérben vannak félig lábak, félig emberek. Érdemes ezt úgy megcsinálni, hogy nem egy lesifotót csinálunk a gyerekek takarásából, hanem kommunikálunk az előadóval, azzal, aki felvállalja, hogy hülyét csinál magából. Egy kedves mosollyal elérheted azt, hogy szabad legyen fotóznod, és készséges legyen a modell. És utána már megvan a megoldás, tehát most a két szereplő kitakar mindent, nem tudom, hogy mi történik azzal az emberrel. Látom, hogy ő valamiféle bohóc, azt is, hogy valamilyen női attitűdöt erősített magának arcrózsákkal, de ennyi, amit látok. Azt megint hozzátenném, hogy ha gyerek történetről van szó, akkor próbáljunk meg az ő szintjükre lemenni, és ezt fizikailag gondolom, tehát egy kicsit lejjebb kell mozdulni a kamerával. Talán, ha oldalról csinálod ezt az egészet, akkor ez működne. (hegyi)

távozóban

távozóban

A megfigyelés jó, de nem vagy benne a képben, nem érzem, hogy mi közöd hozzá, és ha ezt nem tudod belecsempészni egy ilyen tárgy esetében, akkor a dolgot nem te, hanem a szobrász oldotta meg. Ezen felül nagyon szűk is az egész, így nem kap levegőt, nincs tere és ettől atmoszférája sem. Próbáljuk ezt újra, ha lehet. (hegyi)

szókirakó

szókirakó

Azt nem tudom, hogy mi hozta létre ezt a nagyon furcsa szellemképes helyzetet a modellnél, anyánál, ez ott felül a kéznél egy picit zavar. De a megfigyelés jó, és tulajdonképpen kedves ez az egész helyzet, és belsőséges is, de a bensőségességét csökkenti nekem az a geometriai játék, ami az előtérben elég nagy hangsúlyt kap, amit feloldhatsz azzal, hogy a saját kezedet odateszed az A betűhöz, ami valamilyen dinamikát adhat neki. Annak is lehet jelentése, és mondanivalója, hogy ennyire dinamikusan különválasztottad ezt a két részt. El tudom fogadni, úgyhogy köszönöm szépen, nekem ez egy jó leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

ismétlődő hullámok

ismétlődő hullámok

egye fene, igazat adok. :)

Köszönöm szépen az igazat adást. Egy nagyon pici hozzáfűzés: a kép felső határában kb. két milliméternyi rés képződött, amit én lehet, hogy levágnék, és így talán nyugalmasabb lenne az egész, mert ott elindul egy újabb forma, amire nekünk már nincs szükségünk. Mindenesetre köszönöm az ismétlést, örülök annak, hogy levetted a képre firkálást, Megvan a plusz 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

madárka

madárka

El tudom fogadni ezt a képet a rezonancia leckébe, ugyanakkor mint kompozíciós meglátás annyit tennék hozzá, hogy ha lentről felfelé elindulunk, akkor van egy nagyon szép átmenetünk ebben a pocsolyában az égből, a felhőből, aztán eljutunk a madárig, ahol ezek a vízgyűrűk létrejönnek attól, ahogy tapicskol a vízben, aztán elérünk a partra, a járdára, és ott van egy olyan rész, ami nekem már egy picit sok. Ha jól gondolom, hogy az ott egy járda, akkor nevezetesen a járda utáni rész, tehát mondhatom azt, hogy a kép felső részéből majdnem egy ujjnyi vágható lenne. Ha ez megtörténne, akkor az egész jól indulna el, mert van egy sötétebb szürke, egy kevésbé sötét szürke, és aztán jön megint egy sötétebb szürke rész, én ezt az újabb sötétebb részt levágnám, és akkor ez rendben lenne. Erre én most megadom a 3 csillagot, mert mint megfigyelés abszolút pontos a dolog, ugyanakkor a megoldásnál érdemes lenne ezt a vágást megejteni. (hegyi)
értékelés:

ahol a fák az égig érnek

ahol a fák az égig érnek

Kifejezetten tetszik a kép, miközben nem vagyok manipuláció-párti, de ez itt most működik. Jók a színek, eltaláltak a formák is, ha a függőlegest sikerülne tartani, az lenne az igazi, és ha egy szerelmespárt, vagy egy kerékpárost vagy valakit be lehetett volna csalni arra az útra, az már maga lenne a tökély. Szóval hajrá, ez jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Júlia nem akar a földön járni

Júlia nem akar a földön járni

Én ezt kedvelem, nem biztos hogy értem a vagonokat, de a mozgásra ez jó ötlet. Érdemes lenne ezt úgy is megcsinálni, hogy nincs ez a pufikabát, mert a mozgásnak a lényege, hogy a test jól körvonalazva látható lehessen. De megadom rá a 3 csillagot, viszont szeretnék ilyet látni úgy is, hogy nem csak az ugrás van megtervezve, de a környezet, a ruha és gesztus együttese is. (hegyi)
értékelés:

Kornél

Kornél

Na, ez már inkább izgalmas. Itt a firkálás kevésbé zavaró abban a tekintetben, hogy felfogható úgy is, hogy a pólónak a gyártója. Ami viszont a kettős portrét illeti, ez tulajdonképpen jól működik, és felkeltetted a figyelmemet és az érdeklődésemet a fiatalember iránt ezzel a pózzal, amit itt kitaláltál, hogy van egy szobor, és amellett ő hogyan fordul ki ebből a történetből, és fordul felénk. Van egy lehorgasztott fejű valaki, aki mellett ő a bizalmával felénk fordult, és ez jó. Talán annyit tennék hozzá, hogy nem ártott volna valami kis derítés innen a szobor felől a szemének, mert ott most elég sok információt vesztettünk el, de a gondolat jó, úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Petra

Petra

Egyetlen bajom van ezzel az egésszel, miközben a játékossága, és tulajdonképpen még azt is mondhatnám, hogy drámája érthető, a tónusrenddel van bajom. Annyira elvesznek a színek, és annyira kopogósra sikerült, hogy már az arcnál kiégnek a formák. Tehát, az orrnyeregnél, a szemek alatt ez a dolog már túl van manipulálva, úgyhogy onnan még én visszajönnék azért. Ha ezen túllépünk, akkor meg én azt látom, hogy van egy bizalmatlanság ebben a hölgyben. Nem csak velem, mint nézővel, hanem úgy a világgal szemben. És ez a bizonytalanság és bizalmatlanság tulajdonképpen ilyen gyanakvó tekintettel úgy, hogy nem is néz ránk, olyan, mintha őt érzelmileg, lelkileg nem a legjobb pillanatában kaptad volna le. Én így érzem, aztán lehet, hogy ez egy személyiségjegy, és akkor ez működik, ezt majd te megmondod. (hegyi)
értékelés:

fényhullám

fényhullám

Kedves Erika, ha máshol nem, ennél a képnél neked is látnod kéne, hogy a képre firkálás milyen rossz hatást kelt, mert ezt a képet agyonverted vele. Az egésznek a finomsága, a ritmusai, a hangja, a rezgése leblokkolódott. Ami a képet illeti egyébként, az absztrakt leckébe is bele illhet, de van nekünk egy rezonancia leckénk, az talán kézenfekvőbb lett volna. 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

ismét

ismét

Nagyon örülök, és nagyon köszönöm Erika azt, hogy komolyan vetted a kérést, és újból foglalkozol ezzel a képpel. Én erre most megadom a 3 csillagot, és ezután most elkezdek beszélni arról, hogy miért is fontos az, amit itt most látunk, mert nagyon finoman, de azért terelgeted a nézőt az értelmezésben úgy, hogy nem rágsz szájba dolgokat, magyarán hagyod azt, hogy a néző botorkáljon ebben a szobában, amit te, mint vezető kinyitottál a számára, és ő maga jusson el a maga végkövetkeztetéséig. Semmi nem véletlen. Nem véletlen a lábujjhegyre állított láb sem, a világítás sem, és az sem, ahogy a két karoddal tulajdonképpen feszíted magad a képen, mert az a két kar tónusban van, azért ezt itt tessék megfigyelni. Tehát, ez nem egy nyugalmas helyzet. Ha ez csak egy balett szituáció lenne, vagy egy táncra való felhívás, vagy magának a tánc örömének az ábrázolása, akkor nem így ábrázolta volna a szerző ezt a két kezet, merthogy megfogom a két lábamat, szépen odateszem a két kezemet, gyönyörű struktúrák jönnének létre. De valamiért ő fontosnak tartotta azt, hogy ez a két kéz a test előtt összekulcsolva szorítsa a két lábat. És ez nem csak a szeméremről szól, mert nyilvánvaló ez is egy fontos kérdés, hogy olyan dolgokat ne ábrázoljunk, amit nem akarunk megmutatni, ugyanakkor az óhatatlanul leolvasandó üzenet itt most, hogy van egy szégyen, vagy fájdalomérzet ebben az egészben. És én ezt fontosnak tartom, mert ha az ember hozzárakja a pipiskedő lábujjhoz, akkor nem akad meg azon a szinten, hogy akkor most ez egy táncos üzenet. És akkor választ kap arra, hogy miért is van lábujjhegyen. Azért, mert minél inkább magzat pózba, minél inkább elbújva akarja magát mutatni. Hogy mindez a földön történik a fal előtt egy lakótelepi lakásban, az szerintem még pluszban hozzáad ehhez az egészhez, mert nem teremt valamilyen elvont helyzetet, vagy valami nagyon furcsa lebegést ennek, nem misztifikálja túl. Még a világítással sem. Viszonylag egyszerű eszközökkel dolgozik, és ezekben az eszközökben keresi azokat a megoldásokat, amik az ő lelkiállapotát a legjobban tükrözik. Ezt fontosnak tartom azért elmondani, hogy ne akarjunk valami olyat erősíteni, ami nem biztos, hogy olyan erővel van jelen, viszont másról meg ne akarjunk nem tudomást venni. Fontosak ezek az üzenetek, a testbeszéd, mint olyan, nagyon fontos jelzéssel bír. Szerintem, az emberábrázolásnál ezek megkerülhetetlen dolgok. Előrébb vannak, mint a forma az, hogy a karunkkal, a lábunkkal, a testünkkel, a vállunkkal miket mutatunk. Köszönöm, 3 csillag, várom a folytatást Erika! (hegyi)
értékelés:    

Szabadság, napfény

Szabadság, napfény

Jó érzékkel rajzolsz a géppel, ez is egy kifejezetten izgalmas kép, de itt most azt mondom, hogy ha már úgyis felrúgod a szabályokat, akkor azért nem árt, ha valamit kinevezel új bázispontnak, nevezetesen a kép bal oldalán most a híd oszlopa ferdén szétvágódik, így bal felül bejön egy lezáratlan ritmus, ami nem kellene, alul meg szétvágódik az, ami tömegében határolhatná a képet. Ha kinevezted volna azt az oszlopot függőlegesnek, akkor a többi már adta volna magát, nem baj az, ha a két díszmadár ferdén repül. (hegyi)
értékelés:

budai vasárnap

budai vasárnap

Látom ragaszkodsz ehhez a borzalmas képbe firkáláshoz, amit szívből sajnálok, mert komolytalanná teszi a munkád, mert hogy ez egy kiváló kép lenne, de mindig azt a piszkot nézem ott lenn, hogy az mi. Egy leheletnyit fentről én vágnék, mert az ég a háztetők felett már egy olyan ritmust kapcsol be, ami gyengíti a belsőt, de mindezektől eltekintve a három csillag megvan. Sírva kérlek, fontold meg ezt a belefirkálást. (hegyi)
értékelés:

márciusi ifjak

márciusi ifjak

Bajban vagyok ezzel a képpel, legfőképpen azért, mert nem nagyon tudom eldönteni, hogy ez most egy ironikus megoldás akar lenni, vagy sem. Ha ironikus, akkor ahhoz talán egy picit, egy hangyányival több groteszk kellene, nem sok, mert ez már így magában is azon a határon van, hogy ebben van humor, ugyanakkor azért nem vagyok száz százalékig meggyőződve erről, mert így most ebben a formában nagyon hasonlatos azokhoz a képekhez, amit a családi kirándulásokon szoktak emberek elkövetni. Nem tudom, fura... Annyit hozzátennék, hogy az utómunkánál érdemes, ha már a gépet nem állítottuk át sRGB-ről AdobeRGB-re, és hogyha át lehet állítani, akkor ezt tegyük meg, hogy a szaturációból egy picit visszaveszünk, mert ezek a pirosak most annyira haragosan dörömbölnek itt, hogy a retinámat egy kicsit birizgálják. Önmagában a két főszereplő működne, és ami miatt azt mondtam, hogy ez nekem inkább egy ironikus megközelítés, az a többiek szerepe mindehhez. Itt van két fiatal, mondjuk az a sál nekem inkább a focidrukkereket juttatja eszembe, mert ilyesmiket lehet látni különböző futball kluboknál, de tételezzük fel, hogy ez mondjuk működik. Azzal a modern norvég mintás pulóverrel egyébként jól passzol. Mindehhez hozzá a zakó, a két másik zászló, a piros sál, ad ennek az egésznek egy ritmust, de aztán van egy másik szereplőnk, aki a szélén áll ennek az egésznek a történetnek, a kis piroska a kabáttal, és ő meg olyan furcsán veszi ezt az egészet. Ebben, ha én elindulok egy ritmus felé, hogy mi itt a történet, hát, érdekes, hogy van egy fiatalember egy fiatal lánnyal, és van egy másik fiatal lány, aki ebből a kapcsolatrendszerből kiszorult, az arckifejezése is olyan, mintha egy kicsit kritikusan szemlélné ezt a dolgot, miközben az egésznek mindenki más szinte háttal áll. Rádiójáték hangulatot érzek ebben. És van egy bácsink is, aki szintén fényképezni akar, és figyeli ezt a szituációt, de ő is inkább, mint egy színpadi szereplő van jelen. Van hatása ennek a képnek, csak nem tudom, hogy ez az a hatás-e, amit te mutatni akartál. Azt tegyük hozzá, hogy a ferdeség, és a lábak levágása nekem nem nagyon erős. Beszélgessünk erről, mert nekem nem teljesen egyértelmű, hogy mit akarunk ezzel közölni. Az ünnepről beszélünk-e, vagy annak pont az ellentétes részéről, hogy megfigyelünk valamit, hogy mennyire nincs közük a fiataloknak, csak a jelképek, és a szimbólumok szintjén az ünnephez, és hogy mennyire nem tudnak ezzel mit kezdeni. Nem tudom... (hegyi)