Bajban vagyok ezzel a képpel, legfőképpen azért, mert nem nagyon tudom eldönteni, hogy ez most egy ironikus megoldás akar lenni, vagy sem. Ha ironikus, akkor ahhoz talán egy picit, egy hangyányival több groteszk kellene, nem sok, mert ez már így magában is azon a határon van, hogy ebben van humor, ugyanakkor azért nem vagyok száz százalékig meggyőződve erről, mert így most ebben a formában nagyon hasonlatos azokhoz a képekhez, amit a családi kirándulásokon szoktak emberek elkövetni. Nem tudom, fura... Annyit hozzátennék, hogy az utómunkánál érdemes, ha már a gépet nem állítottuk át sRGB-ről AdobeRGB-re, és hogyha át lehet állítani, akkor ezt tegyük meg, hogy a szaturációból egy picit visszaveszünk, mert ezek a pirosak most annyira haragosan dörömbölnek itt, hogy a retinámat egy kicsit birizgálják. Önmagában a két főszereplő működne, és ami miatt azt mondtam, hogy ez nekem inkább egy ironikus megközelítés, az a többiek szerepe mindehhez. Itt van két fiatal, mondjuk az a sál nekem inkább a focidrukkereket juttatja eszembe, mert ilyesmiket lehet látni különböző futball kluboknál, de tételezzük fel, hogy ez mondjuk működik. Azzal a modern norvég mintás pulóverrel egyébként jól passzol. Mindehhez hozzá a zakó, a két másik zászló, a piros sál, ad ennek az egésznek egy ritmust, de aztán van egy másik szereplőnk, aki a szélén áll ennek az egésznek a történetnek, a kis piroska a kabáttal, és ő meg olyan furcsán veszi ezt az egészet. Ebben, ha én elindulok egy ritmus felé, hogy mi itt a történet, hát, érdekes, hogy van egy fiatalember egy fiatal lánnyal, és van egy másik fiatal lány, aki ebből a kapcsolatrendszerből kiszorult, az arckifejezése is olyan, mintha egy kicsit kritikusan szemlélné ezt a dolgot, miközben az egésznek mindenki más szinte háttal áll. Rádiójáték hangulatot érzek ebben. És van egy bácsink is, aki szintén fényképezni akar, és figyeli ezt a szituációt, de ő is inkább, mint egy színpadi szereplő van jelen. Van hatása ennek a képnek, csak nem tudom, hogy ez az a hatás-e, amit te mutatni akartál. Azt tegyük hozzá, hogy a ferdeség, és a lábak levágása nekem nem nagyon erős. Beszélgessünk erről, mert nekem nem teljesen egyértelmű, hogy mit akarunk ezzel közölni. Az ünnepről beszélünk-e, vagy annak pont az ellentétes részéről, hogy megfigyelünk valamit, hogy mennyire nincs közük a fiataloknak, csak a jelképek, és a szimbólumok szintjén az ünnephez, és hogy mennyire nem tudnak ezzel mit kezdeni. Nem tudom... (hegyi)