Nagyon örülök, és nagyon köszönöm Erika azt, hogy komolyan vetted a kérést, és újból foglalkozol ezzel a képpel. Én erre most megadom a 3 csillagot, és ezután most elkezdek beszélni arról, hogy miért is fontos az, amit itt most látunk, mert nagyon finoman, de azért terelgeted a nézőt az értelmezésben úgy, hogy nem rágsz szájba dolgokat, magyarán hagyod azt, hogy a néző botorkáljon ebben a szobában, amit te, mint vezető kinyitottál a számára, és ő maga jusson el a maga végkövetkeztetéséig. Semmi nem véletlen. Nem véletlen a lábujjhegyre állított láb sem, a világítás sem, és az sem, ahogy a két karoddal tulajdonképpen feszíted magad a képen, mert az a két kar tónusban van, azért ezt itt tessék megfigyelni. Tehát, ez nem egy nyugalmas helyzet. Ha ez csak egy balett szituáció lenne, vagy egy táncra való felhívás, vagy magának a tánc örömének az ábrázolása, akkor nem így ábrázolta volna a szerző ezt a két kezet, merthogy megfogom a két lábamat, szépen odateszem a két kezemet, gyönyörű struktúrák jönnének létre. De valamiért ő fontosnak tartotta azt, hogy ez a két kéz a test előtt összekulcsolva szorítsa a két lábat. És ez nem csak a szeméremről szól, mert nyilvánvaló ez is egy fontos kérdés, hogy olyan dolgokat ne ábrázoljunk, amit nem akarunk megmutatni, ugyanakkor az óhatatlanul leolvasandó üzenet itt most, hogy van egy szégyen, vagy fájdalomérzet ebben az egészben. És én ezt fontosnak tartom, mert ha az ember hozzárakja a pipiskedő lábujjhoz, akkor nem akad meg azon a szinten, hogy akkor most ez egy táncos üzenet. És akkor választ kap arra, hogy miért is van lábujjhegyen. Azért, mert minél inkább magzat pózba, minél inkább elbújva akarja magát mutatni. Hogy mindez a földön történik a fal előtt egy lakótelepi lakásban, az szerintem még pluszban hozzáad ehhez az egészhez, mert nem teremt valamilyen elvont helyzetet, vagy valami nagyon furcsa lebegést ennek, nem misztifikálja túl. Még a világítással sem. Viszonylag egyszerű eszközökkel dolgozik, és ezekben az eszközökben keresi azokat a megoldásokat, amik az ő lelkiállapotát a legjobban tükrözik. Ezt fontosnak tartom azért elmondani, hogy ne akarjunk valami olyat erősíteni, ami nem biztos, hogy olyan erővel van jelen, viszont másról meg ne akarjunk nem tudomást venni. Fontosak ezek az üzenetek, a testbeszéd, mint olyan, nagyon fontos jelzéssel bír. Szerintem, az emberábrázolásnál ezek megkerülhetetlen dolgok. Előrébb vannak, mint a forma az, hogy a karunkkal, a lábunkkal, a testünkkel, a vállunkkal miket mutatunk. Köszönöm, 3 csillag, várom a folytatást Erika! (hegyi)
értékelés: