Egyetlen bajom van ezzel az egésszel, miközben a játékossága, és tulajdonképpen még azt is mondhatnám, hogy drámája érthető, a tónusrenddel van bajom. Annyira elvesznek a színek, és annyira kopogósra sikerült, hogy már az arcnál kiégnek a formák. Tehát, az orrnyeregnél, a szemek alatt ez a dolog már túl van manipulálva, úgyhogy onnan még én visszajönnék azért. Ha ezen túllépünk, akkor meg én azt látom, hogy van egy bizalmatlanság ebben a hölgyben. Nem csak velem, mint nézővel, hanem úgy a világgal szemben. És ez a bizonytalanság és bizalmatlanság tulajdonképpen ilyen gyanakvó tekintettel úgy, hogy nem is néz ránk, olyan, mintha őt érzelmileg, lelkileg nem a legjobb pillanatában kaptad volna le. Én így érzem, aztán lehet, hogy ez egy személyiségjegy, és akkor ez működik, ezt majd te megmondod. (hegyi)
értékelés: