Ambivalens

Szia Rita, ez egy jó meglátás a tér fényjátékával. A képarány jobb lenne a klasszikus 3:2-es formában, jobbról simán lehet vágni annyit, hogy kiadja. Ez a kép így is jó, mert jól játszik a térrel. Ami ilyenkor, ha színesben dolgozol megfontolásra érdemes, hogy például ehhez a színhez egy vörös kis labda ott a fényesebbik részeken a lépcsőn jól mutathatna, kimozgatna a dolgok természetes nyugalmából, szóval ilyen esetekben a színesnél jól működhetnek komplementerként, vagy más módon kiugró színek is. (hegyi)
értékelés:

A minden sem elég, A minden sem elég, A minden sem elég, A minden sem elég, A minden sem elég, A minden sem elég

Amit látok, az egy jó alapötlet, a helyszín is jó és a technika is megfelelőnek látszik. Ami a probléma a képsorral, hogy nem döntötted el előre, hogy mit akarsz mutatni, mesélni. A képsor mindig történetmesélés is. Annak van eleje, közepe, vége. Itt én tétovázást látok, azt, hogy ott a képek készítése közben hagytad alakulni a dolgokat, majd lesz valami, és mintha kiengedted volna a gyeplőt a kezeid közül, hagytad volna, hogy a modelljeid csináljanak, amit akarnak. A jövőre nézvést mondom, hogy ezt a fotósnak mindig meg kell tartania, hogy a szitu az az ő dolga, neki kell irányítani, ő a főnök, minden és mindenki más őt kell szolgálja, mert rajta keresztül ez a nézőt fogja segíteni. Amit el kellett volna dönteni és tartani magad hozzá, hogy ez most egy véletlennek ható sorozat akar lenni, mintha turizókat kaptál volna rajta, vagy a szeméttel akarod a modelljeid, mint egy divatfotó, helyzetbe hozni. Most ez vegyesen van jelen, az első kép lehetne sztorimesélés kezdete, még a második is, de akkor a harmadik nem jó azzal, hogy belenéz a kamerába a modell. A babakocsi lehetne az a motívum, ami végigkísér, de elvesztjük, már más jön, fényképek, aztán más lomok, és a vége teljesen indokolatlan lábakat mutat. És mi a sztori vége? Meglett az a babakocsi? Elvitték? Mást vittek el? Mire megy ki a fuvar? Ha meg modellek punk környezetben, akkor az a szembenézős lehetne az alap, de akkor a többinek is efelé kéne mutatnia, más ruhákkal is, szóval bármi lehet, csak ezt neked előre el kell dönteni. Majd ezzel kéne kezdeni valamit, ismétlés, vagy keresni más helyzetet, érdemes lenne ha már érdekel a sorozat, újból belemenned. (hegyi)

kísérlet 2., kísérlet 2., kísérlet 2., kísérlet 2.

Négy kép, négy kísérlet. Menjünk sorban. 1. kéne az az orrluk és nem kéne a csillár nyele a fejedben. Arányítani kell a teret a fejhez. 2. Izgalmas a tér, ahogy a fejed erre, a horizont arra dől, ez jó, a csillár is jó lenne, de nagyobb mélységélességi terjedelem kéne, azaz még jobban blendézni, hogy a csillár ne legyen ennyire elmaszatolódva. 3. Ez jó ez a hidegség, de nem a homlokra kell a fény, hanem az arcra. 4. ez lehetne a legizgalmasabb, de kemény a fény, és emiatt bebukik az arc, a festés, és itt is a homlokról az arc felé, a száj felé kéne mozdítani a fényt. Ismételsz? (hegyi)

giccs

Na ezt most nem értem. Adva van egy baromi jó alap. A hely, a modell, a gesztus mind jó. Erre fogod és rányomsz egy ilyen effektet. Miért? Meg kell csinálni a vízszintest, és a kép kész, de ez a cucc rajta... hmm, nem értem. Segíts, miért gondoltad, hogy ez kell hozzá? (hegyi)

kövek

Van némi problémám, mondom, mik. Egyrészt az tény, szépek a köveid. Viszont tónusban nagyon be vannak bukva, kevés a részlet. A másik, hogy távol vagyunk. Ha kövek, ha az a fontos, akkor közelebb kell menni. Egyszerre a víz, a hullám, meg a kövek így nem tudnak érvényesülni, ráadásul eléggé egymás mellé vannak halmozódva a köveid, ami egy helyzet, de ez úgy oldható meg, ha közelebb vagy, mert akkor többet tölt ki a kőcsoport a képből, és akkor a távolságok is nőnek köztük. (hegyi)
értékelés:

Zenit-e

Kétségtelen, hogy van hangulata a régi filmes gépeknek, még egy Zenitnek is, viszont ahhoz, hogy ez a konkrét tárgy bemutatásán túl is megérintsen egy akár a fotózással nem foglalkozó embert is, az is kéne, hogy valami sztori legyen. Oké, adott a helyszín, a fű, a kinti tér, de így, ennyire szűken a dolog nem tud továbblépni. Egy kalap, egy kistáska, vagy akármi, ami még kiegészíthet, az segíthet a nézőnek is, szerethetővé, átélhetővé teheti a dolgot. (hegyi)
értékelés:

kétely

A kamerám objektívére egy alufóliát applikáltam, és középen néhány helyen kilyukasztottam egy fogpiszkálóval.

Van ebben valami filmes érzet, megközelítés a hetvenes évek újhullámos filmjeiből. Kukucskálás, a bűntett megfigyelése, egy még nem jelentős, de később fontos részlet megmutatása, egy villanás. Ez jutott elsőre eszembe, meg az, hogy talán picit szűk az, ami mint objektum belefér a körbe. Hangulata van, a kérdés csak az, hogy vajon a te közlésed és a néző dekódolása mennyiben tud találkozni. Egyedi képként kevésbé, egy sorozat részeként inkább el tudnám képzelni. (hegyi)
értékelés:

kísérlet 1.

Tudom, hogy mindig el-eltűnök, és elnézést szeretnék ezért kérni,- bár lehet, hogy innen már senki se emlékszik rám, - de közben végig fotóztam, kiállításokat néztem meg, vagy éppen alázatból elő se vettem a gépet. Mostanában megint kattogtatok, és még a legelején, mikor ide kerültem, akkor tanultam meg, hogy ha jól akarunk fotózni, akkor először magunkat kell, és most eléggé beleestem, ha lehet mondani, egyfajta depressziós önutálatba, ami miatt képtelen vagyok írni (mostanában néhány versem megjelent, meg ezt is tanulom, szóval azért jó lenne, de ezt is olyan nyomásnak, ördögi körnek érzem), szóval emiatt úgy éreztem muszáj számot vetnem önmagammal, muszáj meg tudnom, hogy ki is vagyok valójában. Tehát ez egy kísérlet lesz tőlem, önmagam megtalálására, és remélem nem baj, ha itt megosztom, bizakodva, hogy elfogadjátok.

Kedves Rita, én örülök, ha küldesz munkát, remélem most nem tűnsz el. Előbb a leiratra reagálok. Olyan, hogy alázatból nem veszem elő a gépet, olyan nincs. Csináld. Ez a lényeg. A képről a legfontosabb, amit mondhatok, hogy valami éles pont vagy forma kell, amin a néződ megkapaszkodhat, ha figurális a kép, akkor főleg. Jó a tükörjáték, javaslom, folytasd! (hegyi)

szemből száraz

A Városligetnél készült a kép, egy Sony DSLR A200-assal, iso:100, 1/250, f/7.1, 70 mm.

Ugyanaz a kicsit hideg, kékeszöld színvilág, egyezik ez a képpel, szóval tetszik, hogy elrugaszkodunk a valóságtól. Nekem lehetne tágabb, hogy a vízgyűrűk is hangsúlyt kapjanak térben még jobban, és játékosabb lehessen az a formavilág, ami az árnyékokkal mint téglatestekkel létrejön a vízfelületen. (hegyi)
értékelés:

crux

Örülök, hogy visszatértél, remélem az ősztől kezdődő új szakasznál is látunk majd, az új leckékkel. Szép, finom ez a tónus, kedvelem ezt a színvilágot. A cím a templomkeresztre utal, és csak egyetlen bajom van, mégpedig hogy ott valami, talán szélkakas, vagy ahhoz hasonló dolog is lehet, ami kiáll, de nem értem, mi az, innen így nem érthető. Még talán annyit, hogy ha az a döntés, hogy szubjektív képkivágást használsz és önkényesen választod meg a területet, amit megmutatsz, akkor már lehetne akár forgatni is kicsit, hogy ne a konkrétság legyen a fő, hanem hogy milyen kompozíciós, mértani helyzet állhat elő. (hegyi)
értékelés:

nem találok haza

Ez az első, filmes géppel készült képem. Zenit-e fényképezőgéppel, kodak 200-as filmre fotózva. Budapest, budai oldal. Gül Baba utca. Itt laknak.

A filmes géppel készült élmények szerintem mindig más kategóriába esnek, és elsősorban nem képileg, mert ott már a digit sok mindenben utolérte, akár túl is szárnyalta az analóg technikát, de maga az, ahogy várunk rá, az utánozhatatlan. A kép maga jól ábrázolja a kiút keresését, bár a leirat többet mond, mint a kép, az itt laknak, az nincs a képen. (hegyi)

démonok

démonok

Gyermeki félelem vagy elfojtott szexualitás? A kép remélem magáért beszél.

Ez egy szokatlanul erős kép, mondhatom, mert több teret is nyit. Maguk ezek a pöttyök, amiket sejtésem szerint valamilyen reluxa vagy függöny hoz létre, már eleve izgalmas, ahogyan a ruhát átfesti, ahogyan megjelenik, ez már magában elég lehetne a képhez, hogy meghökkentő vagy emlékezetes kép legyen, de azzal, hogy az ajtónál te egy új teret nyitsz, amin átláthatunk valami másik helyzetbe, ezzel lesz az egésznek története és ettől válik az egész meseszerűvé, valóban, ahogyan a cím is mondja akár még a démonokkal is találkozhatunk, hiszen ez az egész arról mesél, mintha valami jelenésként egyszer csak a semmiből termett volna itt ez az emberforma, és ezt még az is nagyon erősíti és nagyon jót tesz a képnek, hogy lehagytad a szereplőnek a fejét. Nyilvánvaló, hogy ha ez egy portré lenne, akkor ennek nem örülnénk, de itt most nem ez a fő szempont. Mindent összevetve nagyon erős képnek gondolom ezt és nagyon köszönöm, hogy megmutattad, hogy mi foglalkoztat, mivel dolgozol, várom a folytatást. (hegyi)

acid plant

acid plant

Sziasztok! Nagyon rég voltam már itt, ugye felvételi az egyetemre, belerázódás, remélem most már tényleg tudok hozni képeket. Nem sokára pedig, ha minden jól megy, egy zenit-tel lőtt képeket is fogok tudni hozni! :) Addig is itt van egy kaktusz.

Ez egy makro felvétel, méghozzá nagyon kis mélységélességgel. Én nagyon örülök, hogy visszarázódsz a közösségbe és elnézést kérek azért, hogy ennyit várakoztattalak az elemzéssel. Amit mutatsz, az attól lesz izgalmas, hogy maga a növény az csak egy indok, mert alapvetően nem az a fő dolog, ami nekem erről eszembe jut, hogy növényábrázolás, hanem az, hogy ez egy buli, ahol felülről nézünk egy szereplőt a kócos hajával, aki éppen táncol kinyújtott karokkal. Ez a fajta átértelmezés az, ami ezt izgalmassá teszi. Talán ha egy kicsit még hagysz a környezetből, főképpen a kép alja felé, akkor ez a táncmozgás még jobban be tud indulni. De jó és izgalmas az, hogy ezt megfigyelted és megmutattad nekünk. Várjuk a többi munkáidat is. (hegyi)

Akarsz-e játszani?

Akarsz-e játszani?

Érdekes dolog, hogy miért pont egy ilyen filctoll az, amivel megkínálsz engem, mint játszótárs. Lehet, hogy valamilyen ország-város-fiú-lányt akarunk játszani, és ahhoz kell a toll. Ezt is el tudom fogadni, nincs ezzel semmi gond. Engem jobban leköt a gesztus maga, és én ezt nagyon kedvelem, hogy ennyire keresetlen a megoldás, és nincs túlbonyolítva. Annyit hozzátennék, hogy nem igazán szerencsés, hogy ennyire benne van a szádban a toll, és eltakar. Ha picit odébb került volna, akkor még jobb lenne, valahogy onnan ezt elhessegetném. Az irány jó, mert a személyiség átsüt a képen, úgyhogy erre most megadom a 3 csillagot azzal, hogy szívesen látnék ebből egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:    

Lélek-melegítés

Lélek-melegítés

Izgalmasak ezek a játékok, a tónusrenddel van problémám, a világítás rendben van, jó ez a vibrálás a képen, csak nincs meg az alja, tehát nem jutunk el a feketéig. Kellene oda valahová az a fekete. Talán a kép bal oldalán majdnem eljutunk a feketéig, de az is csak majdnem. Azért mondom ezt, mert most kilágyul az egész, hogy ennek valódi húzása legyen, és valódi tüze, és valódi lobbanás hangulata, ahhoz szerintem nem szabad hagyni ennyire fátyolosnak ezt az egészet, mert ez a fátyol réteg most a néző, és az alkotó közé áll. (hegyi)
értékelés: