Amit látok, az egy jó alapötlet, a helyszín is jó és a technika is megfelelőnek látszik. Ami a probléma a képsorral, hogy nem döntötted el előre, hogy mit akarsz mutatni, mesélni. A képsor mindig történetmesélés is. Annak van eleje, közepe, vége. Itt én tétovázást látok, azt, hogy ott a képek készítése közben hagytad alakulni a dolgokat, majd lesz valami, és mintha kiengedted volna a gyeplőt a kezeid közül, hagytad volna, hogy a modelljeid csináljanak, amit akarnak. A jövőre nézvést mondom, hogy ezt a fotósnak mindig meg kell tartania, hogy a szitu az az ő dolga, neki kell irányítani, ő a főnök, minden és mindenki más őt kell szolgálja, mert rajta keresztül ez a nézőt fogja segíteni. Amit el kellett volna dönteni és tartani magad hozzá, hogy ez most egy véletlennek ható sorozat akar lenni, mintha turizókat kaptál volna rajta, vagy a szeméttel akarod a modelljeid, mint egy divatfotó, helyzetbe hozni. Most ez vegyesen van jelen, az első kép lehetne sztorimesélés kezdete, még a második is, de akkor a harmadik nem jó azzal, hogy belenéz a kamerába a modell. A babakocsi lehetne az a motívum, ami végigkísér, de elvesztjük, már más jön, fényképek, aztán más lomok, és a vége teljesen indokolatlan lábakat mutat. És mi a sztori vége? Meglett az a babakocsi? Elvitték? Mást vittek el? Mire megy ki a fuvar? Ha meg modellek punk környezetben, akkor az a szembenézős lehetne az alap, de akkor a többinek is efelé kéne mutatnia, más ruhákkal is, szóval bármi lehet, csak ezt neked előre el kell dönteni. Majd ezzel kéne kezdeni valamit, ismétlés, vagy keresni más helyzetet, érdemes lenne ha már érdekel a sorozat, újból belemenned. (hegyi)

Na ezt most nem értem. Adva van egy baromi jó alap. A hely, a modell, a gesztus mind jó. Erre fogod és rányomsz egy ilyen effektet. Miért? Meg kell csinálni a vízszintest, és a kép kész, de ez a cucc rajta... hmm, nem értem. Segíts, miért gondoltad, hogy ez kell hozzá? (hegyi)

Kétségtelen, hogy van hangulata a régi filmes gépeknek, még egy Zenitnek is, viszont ahhoz, hogy ez a konkrét tárgy bemutatásán túl is megérintsen egy akár a fotózással nem foglalkozó embert is, az is kéne, hogy valami sztori legyen. Oké, adott a helyszín, a fű, a kinti tér, de így, ennyire szűken a dolog nem tud továbblépni. Egy kalap, egy kistáska, vagy akármi, ami még kiegészíthet, az segíthet a nézőnek is, szerethetővé, átélhetővé teheti a dolgot. (hegyi)
értékelés:

Kedves Rita, én örülök, ha küldesz munkát, remélem most nem tűnsz el. Előbb a leiratra reagálok. Olyan, hogy alázatból nem veszem elő a gépet, olyan nincs. Csináld. Ez a lényeg. A képről a legfontosabb, amit mondhatok, hogy valami éles pont vagy forma kell, amin a néződ megkapaszkodhat, ha figurális a kép, akkor főleg. Jó a tükörjáték, javaslom, folytasd! (hegyi)

Örülök, hogy visszatértél, remélem az ősztől kezdődő új szakasznál is látunk majd, az új leckékkel. Szép, finom ez a tónus, kedvelem ezt a színvilágot. A cím a templomkeresztre utal, és csak egyetlen bajom van, mégpedig hogy ott valami, talán szélkakas, vagy ahhoz hasonló dolog is lehet, ami kiáll, de nem értem, mi az, innen így nem érthető. Még talán annyit, hogy ha az a döntés, hogy szubjektív képkivágást használsz és önkényesen választod meg a területet, amit megmutatsz, akkor már lehetne akár forgatni is kicsit, hogy ne a konkrétság legyen a fő, hanem hogy milyen kompozíciós, mértani helyzet állhat elő. (hegyi)
értékelés:

Ez egy szokatlanul erős kép, mondhatom, mert több teret is nyit. Maguk ezek a pöttyök, amiket sejtésem szerint valamilyen reluxa vagy függöny hoz létre, már eleve izgalmas, ahogyan a ruhát átfesti, ahogyan megjelenik, ez már magában elég lehetne a képhez, hogy meghökkentő vagy emlékezetes kép legyen, de azzal, hogy az ajtónál te egy új teret nyitsz, amin átláthatunk valami másik helyzetbe, ezzel lesz az egésznek története és ettől válik az egész meseszerűvé, valóban, ahogyan a cím is mondja akár még a démonokkal is találkozhatunk, hiszen ez az egész arról mesél, mintha valami jelenésként egyszer csak a semmiből termett volna itt ez az emberforma, és ezt még az is nagyon erősíti és nagyon jót tesz a képnek, hogy lehagytad a szereplőnek a fejét. Nyilvánvaló, hogy ha ez egy portré lenne, akkor ennek nem örülnénk, de itt most nem ez a fő szempont. Mindent összevetve nagyon erős képnek gondolom ezt és nagyon köszönöm, hogy megmutattad, hogy mi foglalkoztat, mivel dolgozol, várom a folytatást. (hegyi)

Érdekes dolog, hogy miért pont egy ilyen filctoll az, amivel megkínálsz engem, mint játszótárs. Lehet, hogy valamilyen ország-város-fiú-lányt akarunk játszani, és ahhoz kell a toll. Ezt is el tudom fogadni, nincs ezzel semmi gond. Engem jobban leköt a gesztus maga, és én ezt nagyon kedvelem, hogy ennyire keresetlen a megoldás, és nincs túlbonyolítva. Annyit hozzátennék, hogy nem igazán szerencsés, hogy ennyire benne van a szádban a toll, és eltakar. Ha picit odébb került volna, akkor még jobb lenne, valahogy onnan ezt elhessegetném. Az irány jó, mert a személyiség átsüt a képen, úgyhogy erre most megadom a 3 csillagot azzal, hogy szívesen látnék ebből egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés: