Kedves Rita! Ez egy nagyon szerethető kép még akkor is, ha nem nagyon értem, hogy miért ebben a fényviszonyban ábrázolod magad, hogy miért vagy ennyire szembesítő önmagaddal szemben a vakuval, mert plasztikuságát csökkenti ennek az egésznek, de ez a mosoly, és ezek a szemek mindent visznek. Azt mondom neked, hogy a személyiséged kisugárzása az, amit most ez a képet megoldotta. Megvan a három a csillag és a leckemegoldás is, de azt azért hozzá teszem, hogy meg kéne próbálnod majd ezzel még dolgozni. Én nagyon remélem, hogy az első három leckétől nem ment el a kedved, sőt, nagyon remélem, hogy meghozza a kedvedet az, amit most mondani fogok. Az első három lecke, a bemutatkozáson és önismereten kívül, lehetőség a játékra, és ezt én a kezedbe adom. Arra figyelj, hogy bizonyos eszközök, mint itt most a vaku, a játék irányultsága ellen dolgozhatnak. Ez a kalap nagyon kedves, humoros, az egész bájos, de a vakuzás meg dokumentatív hatást kölcsönöz ennek az egésznek. Ebben a beállításban nagyon jó, hogy megfigyelted, hogy ne legyen nagyon erős az orrnak az árnyéka vagy az állnak az árnyéka, Magyarán, ez az egész nagyon ügyesen van találva ahhoz képest, hogy ez egy vakus kép, de érdemes lenne ezt megpróbálni újból természetes fénynél, egy kis derítéssel. Amellett, hogy megvan a leckemegoldás, én várnám a folytatást ebben a témakörben. (hegyi)
értékelés:    

Az ötlet, az tökéletesen rendben van. A beállítás is tulajdonképpen rendben van. De abszolút nem tudok mit kezdeni két dologgal: az egyik, hogy miért vágtad le a könyökét, a másik pedig az, hogy itt most nem tudom elfogadni, hogy miért vakuztál ekkorát. Ezt be kellett volna szépen világítani. Nem tudom, hogy ez valami szórakozóhely, vagy ez egy saját lakás, vagy egy kis szoba, hogy hol készült maga a kép, hogy kollégium vagy mifene. Lényeg a lényeg, hogy ha tudsz még odamenni dolgozni és fényképezni, akkor jó lenne hogy ha ezt megoldanád valahogy. Ehhez nem kell ám nagyon nagy dolog. Ha állványra teszed a gépet, vagy valamivel megtámasztod, kicsit hosszabbat tudsz exponálni egyrészt, másrészt pedig akkor elég akár két íróasztal lámpa is. Mert hogy most annyira tárgyiassá válik ez az egész, hogy olyan, mint hogy ha egy werkfotót látnék, egy filmből. De hát neked itt most nem valaminek az alátámasztását vagy dokumentálását kellene létrehoznod. A vaku, az dokumentatív. Az nem lírai. Ott nincs líra. Kivasalódik az egész. Ezt lehet használni portrézásra egyébként, de akkor, amikor egy gesztust akarok megmutatni, akkor nincs helye. Úgyhogy én ezt visszaadom ismétlésre. Mondom, az ötlet, az tökéletesen rendben van, maga ez a szerkezet is viszonylag, bár én azt mondom, hogy azt azért meg kéne próbálni, hogy valahogy olyan tükörrel játssz, ami kevésbé lesz ennyi szerelék, mert most ez is becsillog az egész, látod? És ettől túl nagy hangsúlyt, túl nagy szerepet kap a fém. Figyelj erre oda. Ismétlés. (hegyi)

Rita, ez most nem jött be. Ezek a gesztusok lehet, hogy a helyszínen rendben vannak, mert van hozzá egy sztori, de a sztorinak van egy eleje meg egy vége, ami nincs rajta a képen: hogy került oda ez a srác, miért áll ott az ernyővel, a lány mitől ilyen unott? Művi az egész, mert látszik, hogy egy beállított gesztus, ének az esőben, vagy nem tudom mit akarunk itt imitálni. Aztán utána zajlik tovább ez az este, visszajönnek ebből a pózból, kézen fogják egymást, és hazagyalogolnak. Zseniálisak a háttérben azok a kint felejtett kaspók, de azt nem vetted rendesen bele a képbe, pedig attól meg lett volna a húzása. Közben belevágtunk a lány lábába is, meg az esernyőbe is, szóval ez egy bulifotó. Ez annak a három embernek érdekes (neked, meg nekik kettejüknek), akik a kép készítésében részt vettek. Mi, akik nem vagyunk ebbe a buliba beavatva, nem tudunk ezzel mit kezdeni. Nekünk honnan induljon el ez a sztori? És mitől barátság? Nem látom, nem érzem, valahogy ez nekem nem jött össze. Ha fotografálsz, akkor annak valamiféle esztétikai értékének kéne lennie. (hegyi)

Hát az a helyzet, Rita, hogy én erre most túl sokat nem fogok tudni mondani, azon kívül hogy az én meglátásom szerint az a képkivágás, amit itt most alkalmaztál, elvette a lehetőséget a nézőtől, hogy felfogja, hogy egyáltalán mit lát. Látunk neveket, de hol, de miért? Nyilván ez valami külső helyszín lehet, mert ott van az a kis vízmegfolyás is, ott a b betűben meg is állt a víz. Tehát ha ezt az ember elkezdi végigvinni, akkor elkezd találgatni, hogy ez valami sírkő lehet, vagy valamilyen mementó, de ebben utána már nem biztos, lehet, hogy abszolút félrement és ez valami építkezési vállalatnak a reklámszövegéből egy rész, hogy ki mindenki vett részt ennek az épületnek a felépítésében. Fene tudja. Na de ez a fene tudja az, amitől akármennyire szép is ez a megfogalmazás, akármilyen szépek, mert el kell ismernem, hogy szépek és plasztikusak a fények és nagyon szépen rajzol most a tónusokkal és nagyon anyagszerűvé válik az egész, de hát a képkivágás az, ami problematikus. Miért pont a László, egyébként ezt se nagyon értem, hogy miért pont a László volt, ami megragadta a figyelmedet. Nem volt másik magyar név, hát a Mária is megragadhatott volna, vagy a Lucia, nem tudom, tehát ott vannak még nevek. Nem tudom, hogy most mit tudok ezzel kezdeni. 1 csillagot adok rá a tónusok miatt, meg amiatt, hogy nagyon jól láttad meg, hogy ebben a fényben érdemes ezt lefotózni. De hát a képkivágással nem tudok mit csinálni. (hegyi)
értékelés:

Néhány képpel ezelőtt volt egy portréd, aminek a színvilága és a vaku használata is nagyon tetszett, és azt mondtam, hogy ez az irány jó lenne, itt most valami nagyon hasonlót látok. Amiben eltérés van, és ami miatt ez a kép nekem kevésbé erős, az a képkivágás. Miközben tökéletesen egyetértek azzal, hogy Nikinél a haj egy fontos szempont, hogy rajta legyen a képen, gyönyörű haja van, szépen libben, de ez a háttér nem éppen ezt a hajat szolgálja, hogy ezt kiemeljük. Hiába a gyönyörű szép hosszú haj, ha a vaku fénye kevés, és a háttér is nagyjából hasonló tónusrendben dolgozik, mint amiben a haj van. Ezt azért mondom el, mert ha eldöntjük azt, hogy mit szeretnénk ábrázolni, akkor az már magában meghozza azt a döntést, hogy milyen eszközzel, milyen képkivágásban, milyen háttér előtt hogy kell ezt megcsinálnunk. Ha az az elsődleges szempont, hogy ezt a hajat hogyan lehet jól ábrázolni, akkor egy más háttér előtt próbálom ezt lefényképezni. Összefoglalva tehát két irány körvonalazódik: az egyik az, amit az előző portrénál láttunk, hogy egy szűkebb képkivágás, egy klasszikus, arc közeli vágás, amiben nagyon erősen jelen tudnak lenni a gesztusok, a mimika, a személyiség. Ha ezt az irányt szeretnéd követni, akkor ez a vakus világítás nagyon alkalmas, hiszen erősen körberajzol, és kiragad a megszokott környezetünkből. Ha viszont a teljes alakos, vagy fél alakos portrékat próbáljuk megcsinálni, akkor ez a vakus megoldás lehet, hogy nem elégséges. Ha megfigyeled, ennek a képnek a hatása inkább olyan, mint a partifotók, ahol a modell nem nagyon számít rá, hogy őt le fogják fényképezni, és hirtelen kap az arcába egy vakut, de jó a buli, a hangulat, úgyhogy nagy baj nem lehet. Viszont az a baj, hogy ennél a megoldásnál, ekkora vakuteljesítménynél, ilyen fényviszonyok között inkább a hibák erősödnek föl, az, hogy körberajzolja a modellt az árnyék, az, hogy nagyon erős az orrnál jelentkező túlvilágítás is, és az orr mögött jelentkező árnyék is, az, hogy lényegében a fej és a mell rész emelődik ki, és a test többi része már a vaku teljesítmény csökkenése miatt sötétben marad. A hibák erősebbek lesznek, mint az erények, és ez azt is hozza, hogy a kép inkább talált kép lesz, mintsem tervezett munka eredménye. Azért, mert azt mondtam, hogy az előző képed egy nagyon jó irány, ezt neked kell eldöntened, hogy melyik irányt választanád. Az is egy érvényes dolog lehet, hogy a barátaimat, vagy azokat a hangulati helyzeteket ábrázolom, amikben részt veszünk, és a környezetből is többet adok, viszont ehhez technikailag is fel kell egy kicsit jobban készülni. Ha abból indulok ki, amit most látok, akkor lehet, hogy a technikai felszereltség nem elégséges ahhoz, hogy sötétben, rossz fényviszonyok között ezek a képek jól el tudjanak készülni. Nem tudom, hogy ez ma mennyire divat, régen voltak ú.n. körvakuk, amit az objektívre lehetett erősíteni. Azoknak javaslom ezt, akik szeretnének a vakuval dolgozni, nagyon érdekes hatású képeket lehet vele készíteni, mert lényegesen lecsökken az árnyékoknak a drasztikus jellege azáltal, hogy nem az objektív fölül fényelünk, hanem az tulajdonképpen az objektívből jön a fény, így a fénytorzítás kevésbé lesz jelen. Én most ezt a képet visszaadnám ismétlésre azért, mert többet szeretnék megtudni Nikiről. Az előző kép irányát tartanám fontosnak. (hegyi)

A kép nagyon furcsa. Remélem te vagy a képen, és nem mást kezdek el elemezni, ha igen, akkor tőle, az ismeretlen modelltől elnézést kérek, de a képnek az most itt a legnagyobb hatása, hogy valamiért kapunk egy idetett babát, akinek nincsen keze, akinek olyan furcsák a mellei, akinek lehet, hogy a lábával sincs valami rendben, és mindezt a szégyenét palástolja azzal, hogy az arcába fésülte a haját. Miközben értem, hogy ez azt szeretné mutatni, hogy ez a modell háttal ül nekünk, ez az ő háta, és hátat fordított nekünk a barátunk, éppen meg van ránk esetleg sértődve, mi meg kocogtatjuk a vállát, hogy „figyelj, nem úgy gondoltam, bocsánat”. Aztán lehet, hogy valami egészen más indíttatásból készült a kép, ezt én nem tudom magamnak visszakódolni, minden esetre nem tudok szabadulni attól, hogy ez az egész dolog a csonkolt kezekkel meg a kifordított testtel a sérültséget, a kirekesztettséget hozza, mint élmény. Ez nem baj, de akkor pontosítsd, és erre fűzd föl ezt a sztorit. Nem tudom, hogy mennyire vagyok érthető, hogy akkor ez legyen az, ami a fő motívuma ennek az egésznek, és akkor ne barátsággal játsszunk, hanem mondjuk azt, hogy igen, ez a fontos, ez az egész történet valamire föl akarja hívni a figyelmet, arra, hogy fogadjuk el egymást a sérüléseinkkel együtt. A polcon elhelyezkedő tárgyak most ennek a ritmusnak ellen dolgoznak. Én most ezt egy két csillagos képnek gondolom, azért, mert maga az ötlet jó, az irány jó, dolgoztál ezzel, nem csak úgy odavetettél valami skiccet, látszik, hogy itt szellemi munka folyt, nem is kicsi, én ezt abszolút értékelem. Azzal valamit kell kezdeni, hogy utána a néző ne menjen mellé, ne indulhasson el nagyon másik irányú gondolat. Úgyse tudjuk teljesen leképezni az agyunkat, ebbe úgyis lesznek mozgásterek mindig, de azért valamilyen szinten jó lenne, ha legalább a fő irányvonalakban egyet tudnánk érteni. (hegyi)
értékelés:

Jó ez, nem túl soká már csak képek fogják őrizni ezeket a szerelvényeket, és igen, benne van az élmény, mondjuk nekem némi alkoholfogyasztás után, ahogy merengve nézem a plafont, mert ott keresem a biztos pontot, nehogy elinduljon a pokol. Hangulatos, és jó ez a színmódosulás is, na és azt se feledjük, hogy láthatóan nem csúcsforgalomban vagyunk, vagyis benne van a fáradtság élménye is. Köszönet. Egy kis megjegyzés, hogy bár ember építi a metrót is, de azért nekem ez inkább utazás lecke lenne. Ne várj rám az elemzésnél, hajrá, várjuk a munkáid! (hegyi)
értékelés: