Rita, kifejezetten jó időpontot és helyszínt választottál a képhez, nagyon szépek a színek az égen, jó kontrasztot adnak a figurához. Két dologra szeretném felhívni a figyelmed. Az egyik, hogy a sziluett attól nehéz, hogy a tér nem ad plusz infót, vagyis a behajlított testrészek csonkolásnak fognak hatni. Ha a modell kinyújtja az ujjait, például a tenyérnél megoldódna a probléma, mert így most olyan hatást kelt a kép, mintha mindkét kéz ujjai le lennének vágva. A másik, hogy ha kicsit leguggolsz, akkor a figura magasabbra ugrik, magad fölé emeled ezzel őt, dinamikusabb lehet a mozgás. Mert így most ő szinte a te szemmagasságodig tud ugrani, ha mindezt lentebbről fotózod, felrepül az égbe. Ettől még meghagyható a föld is, tehát nem szakadunk el teljesen a valóságtól, csak nagyobb sebesség érzetét keltheti a kép. Technikailag pedig azt tenném hozzá, hogy a túlélesítés okán a nagy dinamikájú átmenetnél, a figura körül létrejön egy szellemképszerű helyzet, ami nem tesz jót, mert a tónuskülönbség eleve megadja a kellő erőt, de így ez a szellemkép miatt már karcos lesz. Persze ez függ a géptől is, hogy mit enged állítani, de lehetőleg kerüljük a nagy élesítés beállításokat, utólag ha kell - ritkán kell - lehet a képfeldolgozóban élesíteni, bár én azt vallom, hogy a digit eleve túlélesített sokszor, nem kell még ráhúzni, mert attól elidegenítő hatást érünk el. Ha van mód, játssz még ezzel. (hegyi)
értékelés: