Az előző ritmusokhoz, azokhoz a beküldésekhez képest, amiket eddig kaptunk tőled, ez egy egészen új megközelítés. Nagyon finom, nagyon jó ritmus, nagyon könnyed, miközben pont itt szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy eddig folyamatosan azért dumáltam, hogy senki ne használjon barnítást, és itt most ennél a képnél azáltal, hogy hozol egy hangulatot, és ez nem barna, ennek az egésznek van egy lefojtott, kicsit meleg, kicsit érzéki színvilága. Ez egy gyönyörű megoldása ennek a képnek, itt van értelme annak, hogy nem a fekete-fehérben gondolkodtunk, pontosan azért, mert ezzel a fényjátékkal kicsit idegenné, és mégis meleggé, kicsit furcsává tesszük az egészet. Lássuk be, van olyan, amikor a kivétel erősíti a szabályt. Itt most egy ilyen képet kapunk. Három csillag és leckemegoldás is megvan, én izgatottan várom a munkáidat, mert ahogy látom, van ebben a zsákban még elég sok jó megoldás, úgyhogy neked is azt mondom, hogy növeljük ezt a jelenlétet a Látszótéren, amennyire lehet, mert szerintem erős üzeneteket küldesz. Tessék megfigyelni azt a kecsességet, ahogy ez a ruha itt libben, mindazzal, ahogy a két láb keresztbe tevődik. Ebben ami izgalmas, az pontosan az, ami akár abban a filmben, amiben Amelie-ről és az ő életéről forgattak (aki nem látta, nézze meg, így nyáreste kifejezetten jó és üdítő szórakozást fog nyújtani), ami mesél egy életről, könnyen, kedvesen, miközben abban van súly, tér, távlat, de mégis nem akarunk belebonyolódni a nagy drámákba, hanem szép lassan belecsúszunk, ha kell, szép lassan van ott fájdalom, vágy, elfojtottság, és erre a képre mindez ugyanúgy igaz. Benne van minden, ha akarom, akkor bizony ez egy olyan kép, ami lényegesen messzebbre gondol, mint amennyit első pillanatban mutat. Van ebben egy 18-as karika, ezt lássuk be, és nem az erotikára gondolok, hanem arra a mögöttes gondolatiságra, ami a lakótelepen megtörténő különös helyzeteket hozza a magam kis szobájában, a magam vágyaival és elképzeléseivel, és ebben akár az a pillanat is fellelhető, amit nagyon nehezen lehet megfogalmazni: azok a pillanatok, amikor a dolgok még jók. Az utolsó pillanat, amikor még jó volt, utána valami történt, és már nem is ugyanaz, és nem is biztos, hogy vissza tudom csinálni. Nagyon izgalmas sztori, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

A legjobb barátomat szoktam fotózni, ez a kép róla készült.

Kedves Rita, itt kettő dologgal kellene kezdjünk valamit: az egyik a színvilág, ez a sárgás-zöldes árnyalat nagyon fura. Nem azt mondom, hogy mindent csak korrekt színviszonyok között lehet ábrázolni, mert igenis van létjogosultsága annak, hogy bármilyen szín irányba elvigyünk egy képet, de azt tudnunk kell, hogy a különböző színek különböző érzelmi viszonyrendszert hoznak, és ez a sárgás-zöld kicsit beteges világ, nem az egészségtől kicsattanó élményt hozza, van benne valami dekadens, valami lefojtott. Márpedig a kép ennek ellentmond. A srác ezzel a macival szerintem másról beszél. A másik dolog a kompozíció. Ezt a macit lehet, hogy ha a váll felé elmozdítod, akkor egy izgalmas háromszög jön ki a fejjel, a talppal és a macival, sőt, a maci még ellensúlyozhatná a másik felhúzott lábat is, ami a térdnél látszik. Aztán van egy harmadik dolog: ha ez egy szoba, és oda egy központi csillárnak nevezett lámpa világít, akkor is megoldható az, akár egy kis piperetükörrel, hogy erre a talpra odaderítsél, odavetíts valami kis fényt. Fogsz egy elemlámpát, vagy egy íróasztallámpát, én nem akarok itt ötleteket adni, mert a leleményességeteket magatoknak kell kialakítani, mindenesetre most a talpból vajmi kevés látszik, és ennek is köszönhető az, hogy valamennyit levágtál a sarokból. Márpedig ha ez Talp lecke, és ennek egy primér, elsődleges megoldását keressük, mert talpat fotózunk (nem csak ez a megoldás lehet érvényes), akkor nem árt, ha ez a forma megvan. Miközben egy nagyon izgalmas helyzetet hozol ezzel a falikárpittal, a modelleddel, a macival, a felhúzott térdekkel, a világítás, a színviszony és a kompozícióban való helyzetek miatt szerintem megérne ez a kép egy ismétlést. (hegyi)

Kedves Rita, ez egy kedves portré lett, egy picivel jobban belevágva a szemüvegbe, mint ahogy az jól esne, mert a szemed jobb lenne, ha meg tudna maradni, viszont a mosolyod mindent visz. Megvan a második lecke is. Várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés: