Hogyan olvasunk?

Hogyan olvasunk?

Itt megint egy egészen más világot nyitsz ki, a világ nagyon tetszik, a képi megoldáson kellene még dolgozni. Maga a környezet nagyon rendben van. Látszik, hogy itt tankönyv és tanulás van, közben meg valamilyen magánlevél került elő, és mintha a gyakorlatba éppen átültetnéd a tanultakat, hogy „na jó, akkor most elolvasom még egyszer ezt a levelet, nem is biztos, hogy ez a srác szakítani akart velem, lehet, hogy csak tréfálni akart, hátha a tankönyvből megtudom a valódi választ”. Egyetlen egy problémám van, hogy színben ezen kellene javítani. Pontosabban: el kellene dönteni azt, hogy egy lefojtott világot akarok mutatni, mint az előző képnél, valami szürreálist, valami furcsát, de akkor határozottnak kell lennem a színvilágban, hogy mi felé és hogyan mozdítom el, vagy pedig valami tényhelyzetet akarok megmutatni, akkor ez a szürkés-kékes fátyol nem biztos, hogy jót tesz ennek az egésznek, mert van egy beteges jellege ettől. Ez a te döntésed. Érdemes lenne egy ismétlést csinálni ezzel a melóval, nem ezt a képet kellene matatni, hanem egy ismétlést csinálni úgy, hogy a színekkel is dolgozol. Az előző képeidnél azt már megmutattad, hogy megy ez neked, akkor tessék végiggondolni, hogy a bordó felsőhöz mi hogyan viszonyul, hogy ehhez a fal színhez hogyan áll az ágynemű, esetleg mit kellene beledobni az ágyba, hova teszem a macit, vagyis ne csak a tárgyak konkrét jelentésével foglalkozzunk, hanem azzal is, hogy ezek formában és színben mit tudnak mutatni. Ez egy jelenet, még ha egy állókép, akkor is, tessék megrendezni a sztorit. (hegyi)

Hozzászólások

Egy vers jut eszembe errol a keprol.

Van ebben a kepben valami a regi Szovjetunio cimu magazinbol vagy valami hasonlo nagyon retro. Nekem akkor sikerul ezt a hatast elernem, ha digitalisan fenykepezek a regi gepemmel amit meg 2001-ben vettem, nincs eleg feny, aztan nagyon sokat vagok a kepbol, es vegig jpeg-ben dolgozok. Lesznek ezek a mutermek szinpottyok amit a regi magazinokban az olcso szin lekepezes okozott. Ez egy tok jo technika a megfelelo retro temahoz.
Maga a tema amit csinalsz szerintem megint nagyon jo, meg a kompozicio is, meg a beallitasi is, a fejjel lefele konyv is, meg hogy nem konyvet olvasol hanem egy darab papirt, stb...
Nekem speciel ez a tartalom ezzel a formaval nem passzol. Ez nem baj, ha nagyon ellentetes lenn nekem ugy is jo lenne, ha mondjuk valami hipermodern kornyezet lenne. Na szoval ha lenne koze az egyiknek a masikhoz az jo lenne. Igy csak ket jo otlet ami elbeszelget egymas mellett.

S.B. egy hatrafesult agyu kollegiumi szobatarsam egyszer fogott 6 verset, kb ugyanolyan hosszuakat, mindegyiket mas koltotol. Minden sort kockadobassal valasztott ki, hogy melyik versbol legyen. Na ennek a kiserletnek a vegeredmenye jutott eszembe errol a keprol, kulonosen igy a cimevel egyutt.

Rita, kevés volt a fény, azért ilyen. Javítani azonban ezen is lehetett volna:

Köszönöm. :) Mikor beállítottam a gépet, jobbnak tűnt :)

Inkább tanulásnak látszik, mint nyugodt kis esti olvasgatásnak... Egyébként tetszik, közvetlen és őszinte a gesztusod, csak kár, hogy ilyen szürkés a kép...

Új hozzászólás