A legjobb barátomat szoktam fotózni, ez a kép róla készült.

Kedves Rita, itt kettő dologgal kellene kezdjünk valamit: az egyik a színvilág, ez a sárgás-zöldes árnyalat nagyon fura. Nem azt mondom, hogy mindent csak korrekt színviszonyok között lehet ábrázolni, mert igenis van létjogosultsága annak, hogy bármilyen szín irányba elvigyünk egy képet, de azt tudnunk kell, hogy a különböző színek különböző érzelmi viszonyrendszert hoznak, és ez a sárgás-zöld kicsit beteges világ, nem az egészségtől kicsattanó élményt hozza, van benne valami dekadens, valami lefojtott. Márpedig a kép ennek ellentmond. A srác ezzel a macival szerintem másról beszél. A másik dolog a kompozíció. Ezt a macit lehet, hogy ha a váll felé elmozdítod, akkor egy izgalmas háromszög jön ki a fejjel, a talppal és a macival, sőt, a maci még ellensúlyozhatná a másik felhúzott lábat is, ami a térdnél látszik. Aztán van egy harmadik dolog: ha ez egy szoba, és oda egy központi csillárnak nevezett lámpa világít, akkor is megoldható az, akár egy kis piperetükörrel, hogy erre a talpra odaderítsél, odavetíts valami kis fényt. Fogsz egy elemlámpát, vagy egy íróasztallámpát, én nem akarok itt ötleteket adni, mert a leleményességeteket magatoknak kell kialakítani, mindenesetre most a talpból vajmi kevés látszik, és ennek is köszönhető az, hogy valamennyit levágtál a sarokból. Márpedig ha ez Talp lecke, és ennek egy primér, elsődleges megoldását keressük, mert talpat fotózunk (nem csak ez a megoldás lehet érvényes), akkor nem árt, ha ez a forma megvan. Miközben egy nagyon izgalmas helyzetet hozol ezzel a falikárpittal, a modelleddel, a macival, a felhúzott térdekkel, a világítás, a színviszony és a kompozícióban való helyzetek miatt szerintem megérne ez a kép egy ismétlést. (hegyi)