Az ötlet, az tökéletesen rendben van. A beállítás is tulajdonképpen rendben van. De abszolút nem tudok mit kezdeni két dologgal: az egyik, hogy miért vágtad le a könyökét, a másik pedig az, hogy itt most nem tudom elfogadni, hogy miért vakuztál ekkorát. Ezt be kellett volna szépen világítani. Nem tudom, hogy ez valami szórakozóhely, vagy ez egy saját lakás, vagy egy kis szoba, hogy hol készült maga a kép, hogy kollégium vagy mifene. Lényeg a lényeg, hogy ha tudsz még odamenni dolgozni és fényképezni, akkor jó lenne hogy ha ezt megoldanád valahogy. Ehhez nem kell ám nagyon nagy dolog. Ha állványra teszed a gépet, vagy valamivel megtámasztod, kicsit hosszabbat tudsz exponálni egyrészt, másrészt pedig akkor elég akár két íróasztal lámpa is. Mert hogy most annyira tárgyiassá válik ez az egész, hogy olyan, mint hogy ha egy werkfotót látnék, egy filmből. De hát neked itt most nem valaminek az alátámasztását vagy dokumentálását kellene létrehoznod. A vaku, az dokumentatív. Az nem lírai. Ott nincs líra. Kivasalódik az egész. Ezt lehet használni portrézásra egyébként, de akkor, amikor egy gesztust akarok megmutatni, akkor nincs helye. Úgyhogy én ezt visszaadom ismétlésre. Mondom, az ötlet, az tökéletesen rendben van, maga ez a szerkezet is viszonylag, bár én azt mondom, hogy azt azért meg kéne próbálni, hogy valahogy olyan tükörrel játssz, ami kevésbé lesz ennyi szerelék, mert most ez is becsillog az egész, látod? És ettől túl nagy hangsúlyt, túl nagy szerepet kap a fém. Figyelj erre oda. Ismétlés. (hegyi)