A kamerám objektívére egy alufóliát applikáltam, és középen néhány helyen kilyukasztottam egy fogpiszkálóval.
Van ebben valami filmes érzet, megközelítés a hetvenes évek újhullámos filmjeiből. Kukucskálás, a bűntett megfigyelése, egy még nem jelentős, de később fontos részlet megmutatása, egy villanás. Ez jutott elsőre eszembe, meg az, hogy talán picit szűk az, ami mint objektum belefér a körbe. Hangulata van, a kérdés csak az, hogy vajon a te közlésed és a néző dekódolása mennyiben tud találkozni. Egyedi képként kevésbé, egy sorozat részeként inkább el tudnám képzelni. (hegyi)
értékelés:
A végéről kezdem. a file elnevezést tudod - a végén a sorszám adja meg azt, hogy melyik kép hányadik. És vagy egyesével felöltöd, vagy összezippeled és úgy töltöd fel.
A másik kérdésre: témafüggő. Portréhoz jó lehet a 70, de amikor valami helyzetet vagy érzést kell átadni, ott kellhet a környezet.
Nagyon szépen köszönöm az értékelést!
(A Nagyítás film jutott eszembe az értékelésedről, igaz 60-as évek vége.)
Igazad van a szűk térrel kapcsolatban, viszont nem tudom, az vajon baj, ha mindig az így beszűkített térben érzem magam biztonságban? A fényképezőm objektíve 70-35-ös, de legtöbbször a 70-est használom, mert nem bírom, ha sok minden látszódik a képen.
(Hogyan tudok feltölteni sorozatot? :) )
Köszönöm!!