Szeretetteli kép, a műsorral együtt, amit érdemes meghallgatni, még erősebb dimenziót kap. Köszönöm. (hegyi)

Zoli, mit csináltál a tónusokkal, a bőrtónus is, és a falak is, tető is olyan fura meszes, mintha átfordult volna, ezt érdemes lenne újragondolni majd. A kép nem rossz, de vagy előrébb kellett volna jönnie a csapatnak, vagy a kamerának közelebb, mert most az arányítás nem jó. (hegyi)

Én köszönöm szépen ezt a beszámolót, biztos jókedvű volt a dolog, látszik, hogy megőrültetek egy kicsit, és ez jó, ez kell, fontos. Főképp a gyerekek körül foroghatott ez a történet, ők azok, akik ezeket a barátkozásokat, ismerkedéseket, helyszíneket valóban nagy emlékként hazavihetik. Ami ezek közül a képek közül igazán tetszik, az a kilencedik kép, ahol ez a tér látszódik, ez nagyon szép. Ha ezt tónusban rendbe teszed, akkor ez egy igazán izgalmas kép lenne. Most egy kicsit fakó az egész, érdemes lenne ezzel a képpel külön foglalkozni. (hegyi)

Kölyökmacskákkal az a szerencsénk, hogy ők hamarabb kifáradnak, nagyon kis izgő-mozgóak, de aztán hirtelen lemerül az akkumulátor, és alszanak egy nagyot. Azért mondom ezt, mert talán náluk több alkalom adódhat arra, hogy egy-egy ilyen pillanatot megragadjunk, mint egy felnőtt macskánál. Nem rossz próbálkozás ez, ahogy te is jellemzed ezt a fotót. Ha egy picit mozdítasz a kamerán, akkor a mancsa nagyjából képszélig kijön, és a testéből is valamit még kapunk. Fényileg ez most nem igazán szerencsés, mert pont az arca az, ami sötétben van a két mancsához képest, és mint tudjuk, mindig azok kapnak nagyobb figyelmet, amelyik foltok világosabbak egy képen, ilyen értelemben még a háta mögött lévő szalmafonat is hangsúlyosabb, mint az arca. Még egy dolog: a fehéregyensúlyon érdemes egy kicsit javítani, ebben egy zöldes-sárgás hatás van most, ezt érdemes lenne csökkenteni. Folytasd még ezt a tanulmányt. (hegyi)
értékelés: