Nem túl lelkesen megy az ember munkába ilyen melegben...

Kedves Zoli, jó ez a kép, tetszik az, hogy a járt utat a járatlanért elhagyod. Olyan a kép, hogy mennék én a munkába, de inkább bemegyek a susnyásba, és ott a nünükéket szemlélem, és mintha az utolsó pillanatban rajta kaptak volna, hogy letérsz az útról, és a franc fog bemenni dolgozni, engem jobban érdekelnek a kis bogarak, amik épp most, csak ott, csak nekem duruzsolnak. Van egy ilyen élménye ennek az egésznek, másképp miért mentél volna oda be, miért nem az úton vagy, ez egy jó kérdés, de a ritmus jó, pont ettől van az egésznek egy játékossága. A megoldás rendben van, de ne add föl az első három leckét, kicsit még dolgozzunk vele. (hegyi)
értékelés:    

Fura a felhők határvonala, olyan érzetet kelt, mintha két képből lenne összerakva, mintha külön történet lenne a felhő és külön a fa és a táj. El tudom fogadni, hogy ez a valóságban is így történt, de nehezen tudok elvonatkoztatni az első benyomástól, hogy ez szendvics. Meghökkentő, az biztos. (hegyi)
értékelés:

Csendélet próbafotó, csak úgy hirtelen ébredés után.

Zoli bátortalan volt, a szorgalmiba küldte ezt a képet, én emeltem be leckébe, mert azt gondolom, hogy nagyon jó irány a csendélethez. Egyrészt az árnyjáték mindig hálás téma, de itt ráadásul ennél több is van, mert a textilek színe, a nap fénye és a textil struktúrája is hozzá tud ehhez adni. Amin még lehet csiszolni, az a tere a képnek, hogy több levegőt engedj köré, hogy ne fulladjon be a kompozícióba az a finomság és melankólia, ami ebben benne lakik. (hegyi)
értékelés: