Éppen Ágnes mesél a rádióban, én meg önportréztam egyet - életemben először. Ennyi.
Szia neked is, rádióhallgatás közben naplót olvasni... hát, te aztán tudsz élni! A kép jó, a szemüveget vagy picit feljebb tolnám, vagy a fejen feljebb emelnék, hogy a szemnek nagyobb tér maradjon, mert így van valami bizalmatlansági együtthatója is a képnek. Hajrá, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:
Zsolt, köszi az elismerést, de nem naplót olvastam, hanem a fényképezőgéppel vacakoltam. :)
A szemüvegben igazad van, de sajna már laza a szára és csúszik, a lentebb már írt okokból kifolyólag. :)
Ha a "tizen+ kilós emberke" alatt saját gyerekeket értesz akkor gratula hozzájuk és édes, vállalt a teher! :) Ellenben ha cirkuszban dolgozol akkor megérné egy kontaktlencse.. ;)
(Remélem ez még belefért nálad.. :)
18-ra gondotlam én is csak a uccsó számjegybenemvoltam biztos.. amúgy meg elég nehéz és macerás rész ez az önfotozás téma.. nem is szeretem (persze attól még szükséges) de jobb szeretek mögötte lenni mint előtte!
Minden jót!
d
Dávid: az okuláré sajnos jelenleg tényleg bizonytalan, tekintve a meglehetősen gyakran a fejemen keresztül közlekedő tizen+ kilós emberke amortizálóképességét. :) Én is kicsit tágabbra vettem volna a keret-szem távot, meg talán cseppet jobban ráfordulhattam volna, hogy ne az orrom mögülk nézzek ki, ez biza igaz. :)
Az a nyóc szerintem 18, de nem néztem mert ötletszerűen lett kinyitva valahol középen. Eredetiben tán látszik. Szerencsére minimálisan kellett csak vágni, többedikre egész pontosan tudtam visszaülni a pozicióba. :)
hello Zoltán!
már tegnap is akartam mert személy-esen tetszik a kép, de szolított a kötelesség, asszony képében :)
Szóval már leírták meg minden ok, nekem tetszik ez a stabil háromszög komposzt, ehető! Egyedül a szem-okuláré kombinációban érzek bizonytalanságot, de nem lényeg.
Aminek örültem az a napló-szám.. (Feltéve ha a nyóc nem hármas akkor ezen a számú napon jövék a zord világra :) Lényegtelen, akartam írni, legyen ürügye.
üdv itt!
d
Nem vagyok Lómai, de írógörcsöm néha akad. :) http://www.youtube.com/watch?v=YPSzPGrazPo
Köszönöm uraim, a MP mindig is mélyen érintett minden abszurditásával. Már előre félek a csendélet leckétől, mert mi van ha hirtelen hátba támadnak egy banánnal? Inkább elmegyek olajbányásznak azt hiszem.
John Cleese is eszembe juthat a Monty Pythonból, de ezt csak a humor miatt írom, ami benne van NyöZöben, elemzésbe nem írnám :)
2. lecke.. :) Ennyire nem volt ez félős, max. szokatlan, erőszakolni se kellett rá magamat, mert kimondottan érdekel a kihívás amit ez az út jelent. Készült pár szembenézős kép is, de azokon meg tudja fene hol eltűnt a mosoly, és azokon a függőleges-vízszintes kompozíciót is túl feszesnek éreztem magamhoz.
A tekintetből látom a küzdelmet. Én nem szúrósságot és játékosságot látom belőle, hanem a félénkséget, hogy na ez a 125. kattintás, vajon milyen lesz, vajon jó lesz-e végre, és különben se szoktam nézegetni magam a tükörben, se fotózni magam, de most a ti kedvetekért megteszem, és mégazért is legyőzöm a gépet és magamat, és megcsinálom az első leckét.
Ágnes: ez a tavalyi napló, és tök véletlen -- épp az volt a közelben és a sötétben nem akartam széttúrni a házat valami komolyabb irodalomért... Képzeld el ha arra ébred a család hogy szitkozódok mert a lábamra esett egy Kányádi, vagy a kötetek előtt állomásozó ősöreg 3,5/135 kistele... :) Azt hittem, hogy nem jön ki a tartalom a képen, de aztán már nem estem neki PS-el. A küzdelem miből jött át? Olyan 25 expó volt, ez volt az utolsó. Nem mondom, hogy nem tudtam volna még tekergetni rajta egy napot, vannak még ötleteim.
István: maradjuk a Nyözönél, úgy ismer ált. mindenki 27 éve. Volt olyan, hogy több éve kollégám nem tudta a keresztnevemet... :) Szúrósan nézni nem szándékoztam, inkább kisandítani, hogy itt vagyok és közben figyelek -- de szerintem ez abból lehet neked ilyen érzésed, hogy a szemüveg sarkába csúszott a szemem, jobban rá keleltt volna fordulni a kamerára... Az átlós szerkesztéssel próbáltam oldani a hangulatot.
A Pink Floydot is szeretem, de a spektrum szélesebb mondjuk a Sebestyén Mártától a Metallicaig (beleértve majdnem minden műfajt). :) Mostanában inkább jazz korszakom van. Ugyan tényleg műszaki alkat vagyok, de megvan a másik felem, végletem is. Szóval sok mindenre ráhibáztál. :)
Köszönet, hogy beírtatok.
Kedves Zoli!
Eddig is azt gondoltam, hogy határozottan kezeled a fényképezőt, biztos alapjaid vannak.
Nagyon tetszik, hogy a pólód tónusa a háttér is, így az arcod, a hajad akezed és a könyv dominál. Tekintetedet én kicsit szúrósnak érzem, de ugyanakkor arcodon egyhe mosolyt vélek felfedezni. Azt sugallod ezzel nekem, hogy ez egy játék, és hogy tetszik neked ez a játék.
A beállításról egyértelművé válik nekem, hogy elfoglalt ember lehetsz. Előszőr azt szeretem volna írni, hogy szereted az irodalmat, de biztosan nem véletlen, hogy egy határidőnaplót olvasol :)
Hogy kezedben van a naplód, és kinézel belőle kicsit szúrósan a kamerába, az egyfajta szemrehányásként hat rám, de az említett kis mosollyal ez mégis barátságosan hat - ahogy írtam, játék.
Ránézésre van benned valami a hetvenes évekből. Ránézésre azt mondom, hogy Te a Pink Floydot szereted :)) Ez a benyomásom. Intellektuális rockzene, retrós hangulat, tudatos művészet, szakmai ismeret.
Ez jutott eszembe bemutatkozó fényképedről!
Technikailag nem vagyok mérvadó, de az én ízlésem szerint a tetejéből talán 20, a jobb oldalból talán 40 pixelt vágtam volna - hogy A tetejéből azért, hogy kikerüljön szemed horizontálisan a középvonalból, balról, hogy ne a vállizületed vágd el.
Úgy gondolom (szintén friss beiratkozóként) hogy szerencsésebb utat választottál mint én.
Üdv. István
(UI: Zoli, vagy Zoltán?)
Holláriheló! Üdv itt! :)