Akvarell

Akvarell

Ányesz tükrözős képeire reflektálva: nálam ezzel a képpel indult el a tükröződések tudatos keresése...

Olvastam a kommenteket, én nem nyúlnék hozzá ehhez a képhez. Abszolút értelmezhetőek a ritmusok, tulajdonképpen az egész egy jól végiggondolt kép. Nyilvánvaló, hogy lehetne még szűkebbre is venni, ki lehetne úgymond tűzni új képpontokat, amik a képhatárt és a kép sarkait vezetnék, tehát, hogy azt a pontosságot, ami a kép jobb oldalán megtörténik, azt egy lépcsővel beljebb lépve is meg lehetne oldani. Láttam a kérdést, hogy kell-e a fej, vagy nem? Nem szükséges, de ha már megvan, én nem vágnám le, értelmezhető ez ebben a képkivágásban is. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, azért is, mert egy olyan létállapotot mutat, és nem csak az életünkét, hanem a vízét is, egy olyan halmazállapotát, ezt a latyakos, valószínű keveseknek tetsző időjárási helyzetet, amiben nagyon kell uralkodnunk magunkon, és nagyon kell koncentrálni ahhoz, hogy az ember ebben megtalálhassa azokat a ritmusokat, vagy kompozíciókat, amik aztán képpé formálódnak. Miközben az ember azt gondolná az első pillanatban, hogy ez olyan nagyon egyszerű, meg úgy adja magát. Azért figyeljük meg, hogy ez egy elég szociografikus környezet, ebben a templom tükröződése nagyon jó ellenpont, és a mindezt elhagyó, vagy a képből kifutó, kiszaladó ember látványa is jól asszociálható képelem. (hegyi)
értékelés:    

Őszi reggel

Őszi reggel

Kicsit hasonló a problémám, mint ami a Duna Plázás képednél volt, hogy van egy szituáció, de nem afelé fordulunk, hanem azt csak félig érintve hozzuk, és közben bekapcsolódnak olyan dolgok, amiknek túl sok jelentőségük nincs. Ott ugye az ellenoldali helyzet volt az, ami nem volt arányítva rendesen, most itt meg azt mondom, hogy az árnyékban lévő oszlopok mögötti nem tudom milyen tér, ami sötétben van, arra nem nagyon van szükség. Ha azt akarom ábrázolni, hogy ennyire verőfényes a reggel, ennyire kemények a fények, ennyire össze kell húznom a szememet a hosszú éjszakázás után, akkor afelé kell forduljak, akkor azt az irányt kell vegyem. Magyarán egy kicsit elfordítani a kamerát. Ugyanez volt a probléma annál az előző képnél is. (hegyi)
értékelés:

Szüléim a tanyán

Szüléim a tanyán

Csak úgy nyersen egy régi kép, amolyan család lecke annó 1999. Tudom hogy millió sebből vérzik, kompozícióra, tónusokra stb. Mégis érdekes volt feleleveníteni, hogy mit láttam ebbe a témába 14 éve... Aztán majd meglátjuk mi jön elő most, ha megtalálom a fonalat. :)

Szép új világ...

Szép új világ...

Gondolkodtam a Plázálom címen is, de gyanítom elvitte volna a szójáték az élét. Gyatra minőség mert mobilos, de ebbe talán belefér.

Zoli megfigyelése nagyon izgalmas, sőt, azt mondom, hogy végre elmozdulunk valami felé a botorkálásból. Nem mondom, hogy pontos a megfogalmazás, de a megfigyelés mindenféleképpen az. Van egy nagy falanszter, egy nagy épület, van a kis ember, aki gyalogol a semmibe a megszerzett kincsekkel, ahogy a varázslatból kikerült, már el is vesztette azt a biztonságot, azt a fókuszt, hogy miért is volt ő ott bent, szorongatja ezeket a szatyrokat, a létezése bizonyítékait, ki tudja, hogy mennyit kell még gyalogolni ahhoz, hogy hazaérhessen vele. Szóval a meséje nagyon jó a képnek. Amivel nem értek egyet, az az, hogy miért innen lett ez lefotózva. Kell az út, meg minden fontos, de azért annál fontosabb lenne, hogy ennyire precízen merőlegesek vagyunk, meg vízszintesek, hogy láthassam azt, hogy mi az a tükröződés azzal a palotával, vagy nem tudom, mi az az épület, mert igazán ettől lesz mozgalmas a kép. Tehát a tükröződés, a ház és a szereplő a fontos, ami az úttesten történik a valóságban, tehát nem a tükröződésben, az már csak jelzésértékkel kellene, hogy megjelenjen. Magyarán az út felé el kellett volna mozdulni, és onnan készíteni ezt a képet, a szereplőnk ettől beljebb került volna, nyilvánvaló, hogy jött felénk, csak jött, jött, jött, és túl sok időnk nincs ilyenkor tökölődni, mert aztán kimászik a kompozícióból, de kettőt legalább magadnak, ha ellépsz jobbra, akkor az talán még belefér. Annak örülök, hogy a szóviccet csak a leirat tartalmazza, ez már egy haladás. Megadom a 3 csillagot, azzal együtt, hogy a javítás fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

Fényhullámok

Fényhullámok

Nagyon szép ez a rajz, amit itt ez az egész mutat, ugyanakkor a középszürkék nem igazán erősek. Valahol ott bizonytalanodik el a dolog. A hullám teteje, hogy ott meg tud csillanni a fekete is, meg a fehér is, nagyon szép, az egész redőződése nagyon szép, de valahogy a dolog középtartománya, ami egyébként az egész képet uralja, nem annyira jó. Mit lehet ezzel kezdeni? Változtatni a tónusgörbén, és egy kicsit elvinni a közép tónust a sötét felé. Ettől húsa, teste lesz az egésznek. A fény és az árnyék, igen ám, de a fénynek és az árnyéknak van egy átmeneti része, most viszont pont az átmenetre koncentrálunk, és nem a két szélsőséges értékre, holott ezt a képet szerintem az tenné igazán izgalmassá. (hegyi)
értékelés:

Lefelé

Lefelé

Azért érdekes ez a kép, mert egyrészt rögzít egy helyzetet, akár a munkába indulók tömegeivel szemben, a megszokott ritmussal szemben haladókat - itt azért látjuk, hogy lényeges mennyiségkülönbség van emberanyagban -, de akár az is érdekes lehet, ahogy ez az egész grafikailag megoldódik abban, hogy akkor most mitől is megyünk fel, vagy le, és hol törik meg ez az egész? Honnan bukik le, hogy ez lefelé van, és nem felfelé? És azért azt tegyük hozzá, hogy ha összevetem az előző képpel, márpedig egy időben érkezett ugyanattól az alkotótól, akkor azért az egy érdekes kérdésfelvetés, hogy a bizonytalanság és a lefelé haladás mit mutat. Én úgy érzem, hogy ezen is érdemes lenne majd molyolni. Az, hogy ez a mozgás leckében mennyire van rendben? Én azt gondolom, hogy alap tanulmánynak megfelel, bár nekem azért másról mesél, mint a mozgásról, de ettől függetlenül el tudom fogadni a dolgot. Hiteles az ügy, úgyhogy a 3 csillag megvan, ettől függetlenül várnám Zolitól az egészre a reakciót. (hegyi)
értékelés:

Spirál

Spirál

Az ötletet jónak tartom, és a megfigyelés is abszolút pontos, viszont a megfogalmazással van problémám. Vagy arrafelé kell mennem, ami a tányér felszínén csillámporként megjelenő fény-játék és ennek az átvilágított árnyéka, de akkor nem értem, hogy mi a szerepe ennek a zsákvászonszerű háttérnek, vagy a finom vonalak, és e között a daróc textil közötti ellentét lenne a kérdés, akkor viszont mi ez a lírai attitűd, tehát, akkor nem értem, hogy mit akarunk ebben a nagyon lágy tónusvilágban kezdeni. Aztán van egy nagyon erősen kétfelé váló bal és jobb oldalunk is fénymennyiségben, de ez sem elég határozott. Tehát, ha ezt a három irányt megnézem, mind a három iránynak egyetlen közös szava van: bizonytalanság. Ezt a bizonytalanságot kellene valahogy feldolgozni. Akár úgy, hogy erre ráerősítek, és a bizonytalanságomat, a magam belső bizonytalanságát ábrázolom, bár arra nem biztos, hogy ez a kép alkalmas, de mint lakmuszpapír működik, vagy ezen elgondolkodva megpróbálom kiküszöbölni ennek a képi megjelenését, és határozott döntéseket hozok. Ha a szerző bizonytalan, akkor a szerzőben még csak fokozódik a bizonytalanság, hiszen ő valamit kész termékként kap, ő nem tudja, hogy milyen élmény volt az, ami ezt előhívta. Arra kérném a Zolit, hogy ezt a képet ismételje annak értelmében, amit esetleg ebből az elemzésből átszűr. (hegyi)

Ébredés

Ébredés

Két régebbi munkát látunk itt összemontázsozva. Nekem nincs bajom a montázs technikával, csak legyen valamilyen értelme azon kívül, hogy megnézzük, hogy ez hogy mutat egybe. Mert most ez így egy csomó olyan formai kapcsolódást hozott létre, amik nehezítik az értelmezést. A fül és az orr, a fül és a szem összemásolódása nekem formailag nem működik. Lehet, hogy abból adódik ez a kép, hogy az előző kettővel nem voltál elégedett, és megnézted, hogy hátha ennek a kettőnek az összessége plusz értéket tud képviselni, és ezzel nincsen semmi baj. Arra kell törekedni, hogy ha ezt most megfigyelted, akkor ezt tessék megismételni úgy, hogy eleve arra készülsz, hogy ez egy több expozícióból álló kép lesz, és ezt akkor megtervezni, hogy melyik expozíció hova kerül, és az együttese mit fog kihozni. Érdemes ezzel foglalkozni, abszolút bátorítalak erre, de azt tervezni kell, legalábbis fejben, ha papíron nem is, hogy mi hova fog kerülni, és miért. Tehát ez egyrészt egy esztétikai kérdés, másrészt kompozíciós kérdés, harmadrészt értelmezési kérdés. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Hőség

Hőség

Ez picit már sok tekergetés, így inkább grafikába megy át, így szorgalmiba küldöm. :)

Álom

Álom

Zoli, ez mindenképpen előrelépés a saját utadon, ezt én nagyra értékelem! Az az érdekes ebben a képben, hogy elindít egy olyan élményt, amire azt mondom, hogy Robert Mapplethorpe. És itt az önportréra gondolok egyértelműen, és nem biztos, hogy a szexualitás, vagy az önfelvállalás miatt, de formailag mindenféleképpen van egy párhuzam. Élményben is megvan ez azért valahol, de megint azt mondom, hogy túl szűkre vagyunk vágva. Valami gesztus is létrejött itt, de azt a gesztust meg kéne tudni mutatni. Önmagában a lecsukott szem, nem biztos, hogy elég, hogy elvigye ezt a vállán, ráadásul, amit esetleg nem tudunk világításban megoldani, arra azért utómunkában rásegíthetünk. Ugye, azt mondtam, hogy mindig a legvilágosabb rész az, ami a legközelebbi, és a figyelmet elviszi, itt ez most az arccsont része, az orrnyereg, a szemöldök részei, és a nyak kulcscsont felé lévő része a kép baloldalán. Erre megy el a figyelem. Nézd meg, hogy ha az orrnál takarsz, a kép felét letakarva, akkor mit fogsz látni. Érdemes lenne még ezen molyolni. (hegyi)
értékelés:

SzürkÉn

SzürkÉn

Érdekes ez a kép, nem mondom, hogy erénye és előnye ez a szürke tónus. Amennyire ismerem most már Zolit, van ebben az egészben egy olyan önvallomás jelleg, hogy ő saját magát lényegesen alább becsüli, mert hát, akkor valószínű, hogy kevesebb a kudarcélmény, és ennek néha hangot is ad. Szürke vagyok, nem vagyok fontos, bocsánatot kérek, hogy élek. Ez az egyik gondolati sík. Én szeretném, ha ezt idővel levetkőznénk, mert bár értem, hogy miért kapaszkodik ebbe Zoli, nyilvánvaló, hogy amikor az ember saját megát le-, alábecsüli, akkor azért annak megvan egy olyan „előnye”, hogy nincs számon kérhetőség, mert hát, én megmondtam, hogy béna vagyok, és hogyha valamit elrontottam, széttárom a karomat, mert hát, én béna vagyok. Ez nem jó irány, pontosabban megúszós. A kép nem erről szól. Egy tónusban nem jól tartott kép. Az egésznek van egy ilyen porossága, és ez nem tesz neki jót. Ha te a magad szürkeségét akarnád ábrázolni, azon el kellene még egy kicsit gondolkozni, hogy azt hogy lehetne megvalósítani egy önportréban. Valószínű, hogy meg lehet, de nem így, nem azzal, hogy elrontom a technikát. A beállítással nagyjából egyetértek, érdekes az egész, van egy ilyen 70-es évek feelingje, nem tudom megmondani, hogy miért, de van egy ilyen érzés, ami bennem feléledt a kép kapcsán. Azt is tegyük hozzá, hogy kicsit szűkek vagyunk. Több bátorság, és kérek egy ismétlést ezeknek értelmében. (hegyi)

A mátrix fogságában

A mátrix fogságában

de kezdek kiszabadulni. :)

Egy nagyon jó kis verbálfotót látunk, már, ami a címet illeti. Ha elvonatkoztatok a címtől, akkor az egy elég érdekes kérdés, hogy hogy került oda az a tükör, és miért? Feltételezem, hogy ez a tükör ott van. Ha ott van, akkor valamit még ez kívánna. Az rendben van, hogy kapunk egy dimenziót, ami a tükör által mutatkozik meg, és kapunk egy másik dimenziót is, ami a valóság a csempékkel, de közben azért kellene ezzel valamit kezdeni. Most ez nem mutat önmagán túl, csempék között egy tükörkép. Lehet, hogy érdemes lett volna akár egy filctollal továbbrajzolni a szereplőt, nem tudom. Valamit még biztos, hogy machináltam volna vele, már csak azért is, mert adja magát ez az egész, hogy egy graffiti-szerű hatást keltsünk. Így most nekem ez nincs kész, mert ez a témafelvetés önmagában még kevés, mint ahogy a gesztus is. Az, hogy egy szemüveges fickó kicsit felvont szemöldökkel visszanéz egy képről, az még önmagában kevés nekem. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

ÁnyÉn - ReflexÉn

ÁnyÉn - ReflexÉn

Nem tudom, hogy ez egy mobiltelefonnal készült felvétel, vagy hagyományos felvétel roncsolva, de valahogy ez kontrasztban nekem elég furcsa. Annyira sok a zaj a képen, hogy magát, a konstrukciót ez már a háttérbe szorítja. Arra szeretném felhívni a Zolinak a figyelmét, hogy ha meglátunk valamit, egy fontos dolgot, olyat, ami esztétikailag megfog minket, vagy formailag érdekesnek találjuk a rögzítésre, akkor ehhez próbáljunk meg ragaszkodni, és utána hiába jön egy újabb ötlet, hogy de mi lenne akkor, ha még erre ráhúznék egy kis kontrasztot, vagy mi lenne akkor, ha... - és akkor itt most nem sorolom, hogy milyen ötletek lehetnének még -, mert az már valószínű, hogy ki fog minket ebből vinni, és gyengíti azt az utat, amit addig bejártunk. Ha megfigyeljük, itt egy elég izgalmas kompozíciót rakott össze Zoli, de pont a zajossága, a túlkontrasztosítása, a túl erős struktúrák, amik úgymond mellékesek lennének, olyan szinten emelődtek be, hogy legyengítették ezeket a formákat. Tehát, sokkal jobban elviszi a figyelmemet a járólapok díszítése, vagy az utca burkolatának a formái, vagy akár az esővíz elvezető nyílás, mint maga az, ami itt a prímet kellene, hogy vigye. Úgyhogy utómunkában ezzel én nem értek egyet, a kompozíció érdekes lenne. (hegyi)
értékelés:

Reflexiók

Reflexiók

Nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ez az egész nekem olyan, mintha borulna, miközben valószínű, hogy nem. Talán van fél foknyi ebben, amit az óramutató járásával ellentétes irányban vissza kellene forgatni, de nem is ez a fő kérdés, hanem a ritmus, és én ezt a ritmust el tudom fogadni. Kicsit bánom, hogy a kép felső részénél nem az ívre, hanem az ablakkeretre tetted a hangsúlyt, és azt futtattad ki a sarokig, és miközben, megpróbálunk fent kilépési pontokat keresni, ez a kép alsó részénél nem történik meg, pedig hát, ott sem ártott volna ezen elgondolkodni, hogy szükség van-e arra a lezáró elemre, ami a párkányrész, vagy pedig nincs. Ne én hozzam meg ezt a döntést, neked kell ezt eldönteni. Ha szükség van rá, akkor hagyjunk még valamennyit alul, ha nincs, akkor vágjuk le az egészet. De az ötlet és a ritmus jó. Ez egy 3 csillagos kép egyébként, mert a komponálást lehet még javítani utólag egy kicsit, és ennél a képnél azt hiszem, hogy ez megoldható. (hegyi)
értékelés: