Suhanás

Suhanás

De gyerekkor is van benne vastagon...

Érdekes ez a kép, a leirattal nem értek egyet. Van benne gyerekkor is, de nem olyan vastagon, mert nem nagyon kapok hozzá személyes utalást. A megfigyelés rendben van, a mozgásábrázolás is, úgyhogy ez a Mozgás leckére egy jó kép, Évszakokba se olyan erős, mert annyira nem jellegzetes, ez inkább a mozgás ábrázolásának egy érdekes megfigyelése. Megint azt mondom, hogy kicsit olcsóra van véve a figura azzal, hogy gyereket ábrázolunk, ugyanis a gyerek mindig elviszi a vállán a melót, csak ezt neked kellene megcsinálni, nem a gyereknek. Egyébként tetszik az, ahogy az elmosódások, meg a zaklatott-szaggatott vonalak létrejönnek ezzel a mozgással, tehát a kép egyébként erős és jó üzenet, csak óva intelek attól, hogy elmenjünk ebbe az édeskés irányba. Megadom erre neked a három csillagot, de amit most elmondtam az elemzésben, azon egy kicsit érdemes lenne elgondolkodni. (hegyi)
értékelés:

Keresd a Karácsonyt!

Keresd a Karácsonyt!

Azért vagyok bajban, mert megint ott a problémám, hogy a vízszintesek, a függőlegesek, a vonalak megint olyan furák, egy kicsit el van tekeredve ez az egész. Van egy kisember, aki mászkál a képen, nem tudom, hogy neki most mi a szerepe. Vannak ilyen primér megoldások, hogy megy oda a karácsonyfához, értem, de ez a része engem kevésbé érdekel, engem sokkal jobban érdekelne az, ami az ablakokban létrejövő tükröződés és a valóság viszonya. Azzal, hogy a gyerekkel le akarsz venni a lábamról, elédesíted az egészet. A gyerek nélkül ez egy izgalmas kép lenne. Ez most így egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Életfa

Életfa

Kicsit átvittebb értelemben köldök lecke is lehetne...

Elolvastam a kommentet, hogy ez most micsoda, és ott olvastam meglepetésszerűen, hogy ez egy kókuszdiónak a belseje. Régen volt a kezemben szétszedett kókuszdió, úgyhogy abszolút sikerült meghökkentened. Itt fölmerült kérdésnek, hogy mit lehetne ezzel kezdeni ahhoz, hogy esetleg ez még erősebb megfogalmazás lehessen. Egyrészt kevesebb fénnyel kellett volna dolgozni ahhoz, hogy ne égjen ki ennyire a kép középső vonala, másrészt pedig a kép megadja neked erre a választ: nézd meg a képhatárnál, hogy milyen gyönyörűen létrejönnek ezek a struktúrák, tehát ott már valami megtörténik. A kép fölső régiója meg a bal oldala abszolút izgalmas, aztán van egy középső, jobb oldali rész, ami túl van világítva. Itt ez a túlvilágítás a probléma, minden más működik. A leckemegoldás rendben van, a kivitelezés nem, én ezt visszaadom ismétlésre, akár utómunkára, ha ez megoldható, akár ismétlésként más világítási környezetben megoldva ezt az egészet. Ismétlés. (hegyi)

Igazán

Igazán

A képcímmel nem igazán tudok mit kezdeni, de a kép hangulata rendben van, ez a várakozásteli helyzet a nagy téli hidegben. Ezt én inkább el tudnám képzelni egy képriportnak, vagy egy etűdnek akár kezdő vagy záró képként, így önmagában most elindul valami mese, de bizonytalan vagyok, hogy jó irányba tapogatódzom-e. Azt hiszem, hogy a fények azok, amik megmentik ezt a képet: az az autó, ami jön szembe, meg az utcalámpák fényei, meg az ágakon megcsillanó fények. Ezek teszik a képet líraivá, az összefirkált utcatábla pedig visszahúzza a földre, ettől ennek van egy dinamikája, de nem biztos, hogy értem, hogy mit akartál ezzel a képpel közölni. Kicsit bajban vagyok emiatt. (hegyi)
értékelés:

Elemek harca

Elemek harca

Én most a kép bal oldalából biztos, hogy vágnék egy másfél-két ujjnyit is, hogy még határozottabb legyen ez a forma a jobb oldalon, és keresem az éles pontot, de nem nagyon találom. Valamit a pohárnál látok, de nem biztos. Ez valami műanyag flakon lehet? Ha jól látom az. Érdekes az egész, mindazzal együtt, hogy most nekem túlságosan elment az egész az absztraktba. Ha a háttérbe valami olyan tárgyat teszel, ami ezt az egészet visszább hozza a valóság felé, akkor lehet, hogy izgalmasabb lenne. Ettől függetlenül megvan a képnek az ereje, csak valahogy formailag ez most még nem kerek, ez nekem kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Feketén-fehéren

Feketén-fehéren

Íme az ígért FF kép. Még messze nem az igazi szerintem...

Abszolút jó irányba haladunk. Még mindig sok a manifesztum, még mindig sok a magyarázat a háttérben, még mindig sok a duma. Maga az örvény a monitoron, a Big Bang Theory-t juttatja eszembe. Ebből lehet arra következtetni, hogy Nyözö magát, mint kockafej aposztrofálja, nyilvánvaló egy portrénál előfordul, hogy egy-egy manifesztummal megtámogatjuk a helyzetet, de nem ennyi mindennel. Egy kicsit még mindig sok, de az irány abszolút rendben van. Végre valami olyan képet kapunk, ahol azért ebből a humoros irányból elmozdultunk mélyebbre, de még mélyebbre kell, még menjünk mélyebbre. Maradjunk abban, hogy ez most kettő csillag egyrészt azért, mert kis bemozdulások történtek, a hajadnál nincs meg az élesség, másrészt még kellene haladni beljebb, kérlek ismételd meg. (hegyi)
értékelés:

Térszűkület

Térszűkület

Itt az a helyzet Zoli, hogy megint érzek valami csapdahelyzetet, ami te magad állítasz fel önmagadnak. Ez abból adódik, hogy találsz valamit, egy jó ritmust, ami egy izgalmas helyzet, de mintha megilletődnél ennek a határozottságától és valami puhább, valami kevésbé határozott köntösbe csomagolnád be. Itt van ez a palack, ami gyönyörűen rajzol, gyönyörűen osztja a teret, ami nagyon izgalmas helyzetet hoz létre, és valamiért nem voltál biztos abban, hogy ez elégséges információ nekünk, ezért behelyezted egy térbe, és közlöd mögötte a valóságot. Igen ám, csak itt az a kérdés, hogy megadja-e valóság azt a fajta erőt, mint amit egyébként az üvegen belüli világ mutat? Én azt gondolom, hogy nem. Túl nagy a különbség a kettő között, a háttér tök érdektelen, önmagában semmi. De amit az üvegben látunk az egy csoda. De ahhoz, hogy ez működjön, a döntéseket neked kell meghozni. Én nem fogok neked ötletet adni, mert ha én mondom meg, hogy én hogyan csináltam volna, akkor elveszem tőled a felfedezés örömét, és azt, hogy ez stabilan a tiéd legyen. Nem szeretnék mankókat adni. Szeretném, ha ezt a képet megismételnéd, és kérlek, gondolkodj el azon, hogy szerinted ez a kép önmagában kép-e, és ha nem, akkor mitől nem, mitől nem működik esztétikailag ez az egész. Szóval, ha megvagy ennek az üzenetnek az értelmezésével, amit küldök neked, akkor egy viszonylag rövid határidővel kérnék egy ismétlést, egy újabb átgondolást. Köszönöm. (hegyi)

Rezonancia

...de akár absztrakt is lehetne. :) Úgy látszik mindent kétfelé sorolok?

Nagyon szép ez a kép. Elfogadom a rezonancia leckébe is, mert nagyon szépek ezek a ritmusok. Hogy ez egy kanapé és arra rávetődik a fény, vagy akár lehet ez egy lámpabúra, vagy lehet egy függöny, ezt én nem tudom megállapítani, de nem is fontos. Finom, egyszerű és mégis rendben lévő kép. Egyetlen egy dolgot mondok Zoli, hogy a bal oldalról egy sráfnyit lehagytam volna, hogy ebből a centrális dologból kibillentsük egy kicsit. Ott most ugye három, nagyjából egyforma tónusban lévő csíkunk van, abból, hogy ha a legszélsőt levágod, akkor kap az egész egy érdekes, dinamikai mozgást, attól, hogy elmozdulunk a középponttól még inkább. Némi elmozdulás most is van, de ennél egy kicsit erősebb elmozdulás kéne. Talán ennyit tudok hozzá mondani. De egyébként a kép, az tökéletesen rendben van. Én erre most megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is. És arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy most innen lépjünk vissza egyszer az első három leckére, az önportréra. És amit itt megfigyeltél, ezt a keresetlen egyszerűséget, ezt próbáld meg az önmagad ábrázolásánál behozni. Mert annyi viccet, meg jópofaságot, meg idétlenkedést kaptunk már, hogy kezdek egy picit kétségbeesni, úgyhogy mutasd már meg, hogy hogyan csinálsz te egy portrét magadról, akkor, amikor nem akarsz viccesnek tűnni, viccel elbújni akár magad elől is. Amikor csak tónusokkal dolgozol. És ha lehet kérni, akkor ez egy fekete-fehér portré legyen. (hegyi) értékelés:    

Miért a hónap képe:

A Rezonancia című képet választom a hónap képének. Zolival már régről virtuális ismerősök vagyunk. Nem az ismeretség miatt választottam ezt a képet. Leginkább a rend és a harmónia az, ami vonz benne. A felszín texturáltsága is ad egy rendet a képnek, amit viszont nagyon szabályosan de ugyanakkor felszabadítóan megbont a fényfolt és a finom fénykülönbségek. Lehetne tovább ragozni, de nem érdemes. Szép, kitisztult, hűvös kép ami ugyanakkor melegséget is áraszt. (Hajdrák Tímea)

Newton bosszúja, Newton bosszúja

Newton bosszúja
Newton bosszúja

Ha már Newton, akkor hatás-ellenhatás elven némi reflexió Mészáros István Newton keresztje c. képére, ami reakció Tingecz Dávid Newton macskája c. munkájára. :)

Ez nagyon nem az én világom, ezt el kell mondjam. Ez a fajta mímes gesztus, ez a fajta humorkodás olyan, mint amikor a süketnéma jelbeszédet nézem, ahol mindent szájba kell rágni: fogom a fejem, mert gondolkodom, mert közben fejbe is vágott az alma, és ezért én utána én bosszúból megeszem. Komolyan mondom neked, hogy én nagyon szeretném ezt úgy megfogalmazni, hogy ez ne legyen nagyon kemény, vagy túl bántó, keresem azt, hogy hol tudnám azt mondani, hogy mi a pozitív benne, de ebben nincs olyan. Ez primer viccelődés, ez nem fotóra való, nincs benne fotografikus gondolkodás, csak didaktika. Én nem akarom ezt elemezni, nem akarok erről nagyon beszélni se, mert akkor bele kellene mennem olyan utcába, amibe én nem akarok, hogy elemezzem a gesztusokat, ennek az esztétikáját, ami nincs, és azt, hogy ez most akkor ez mi a fene akar lenni. Értem én, hogy kapcsolódtok egymás munkájához, de ennél egy kicsit több energiát kellene belefektetni abba, hogy fotográfiák jöjjenek létre. Zoli, én tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy te tudsz fényképezni, és arról is, hogy van képi látásod, arról is, hogy van esztétikai igényed. Ezeket tessék elővenni, mert most, ha ebbe az irányba megyünk tovább, akkor azt mondom, hogy ezek a képek mind-mind a családi albumba vagy a Facebook-ra valók, de oda is ciki kategória, nem a megörökítés értelmében jöttek létre. Át kell kapcsold a kapcsolót a fejedben, hogy képekkel beszélj és mondj el dolgokat és ne valamiféle képes beszédet akarj ráerőltetni a fotográfiára, mert az leveti ezt magáról. (hegyi)

Sivatag (ismétlés)

Sivatag (ismétlés)

Erősen más megfogalmazásban.

Itt most túl sokat nem fogok tudni beszélni az előzmények miatt. Az előző kép, azzal a belső világgal, azzal a furcsa színvilággal és azzal a térrel, ahol az megjelent, lényegesen izgalmasabb volt, mint amit most itt kapunk. Itt olyan szűk a kimetszés, hogy értelmezhetetlenné válik, hogy itt most mi történik. Látunk egy ablakot, benne látunk egy növényt, de valahogy ez úgy be van oda szorulva, hogy nem tudom, hogy ezzel lehet-e így mit kezdeni. Mindez be van rakva középre, tehát azt az érzetet kapja az ember, hogy szíved szerint, ha még több van a zoom-on, akkor ráhúztad volna a teljes ablakra, és akkor a növény és az ablak viszonyáról beszéltél volna, mert nem nagyon kezdesz semmit ezzel a betonfal felülettel. Biztos vannak rajta foltok, megfolyások, de ha mást nem, a kockákat el lehet helyezni térben egy képarányon belül, hogy az jól működjön. Itt a négyzetes kocka abszolút indokolatlan. Jó lenne, ha ezeket folthatásként próbálnánk elsősorban értelmezni. Ennek a legjobb segítője az, ha hunyorítva nézünk a képre, és megpróbáljuk elködösíteni az egészet, hogy ne a konkrét dolgokat lássuk, hogy ez egy virág, ami szomorúan ott van, hogy milyen virág, még az ablakon is ott van a sok tüske, hogy a galambok ne menjenek oda. Nem, nem ez az érdekes első megközelítésben, hanem az, hogy van egy téglalapunk, ami egy négyzetforma közepén helyezkedik el, aztán van egy kisebb téglalapunk, ami kicsúszik ebből az egészből, valahogy az egész billeg ettől. Ezt úgy lehet helyrerakni, ha a konkrétságától eltávolodsz, és csak formákat nézel: négyzeteket, köröket és háromszögeket fogsz megtalálni majd. Ha ennek a trükkjét megfigyeled, az segít abban, hogy mit hova helyezz el. Ez az első kör. A második kör, hogy a tónusokkal is foglalkozik az ember, a sötétebb tónusok mindig nehezebbek, súlyosabbak, távolabb vannak, a világosabbak közelebb jönnek hozzánk, könnyedebbek, és ezeket is megfigyeled, hogy milyen tónusok jönnek létre. Ez a kettő fogja adni azt, hogy milyen konstrukció és kompozíció kell létrejöjjön, utána már ez helyrerántja az egészet. Addig, amíg ezt nem figyeled meg, addig valami kerül az érzékelőre valamiért, de olyan, mintha elengedted volna a gyeplőt, és nem irányítanád ezt a szekeret. Ismétlést kérek. (hegyi)

Szél

Szél

Jó ez az egész attól, hogy annyira furcsák az előtérben a bemozdult ágak, a mélységélességgel való játék miatt, hogy olyan, mintha egy 3D-s képet néznénk. Ez egy jó hatás. Az egy másik kérdés, hogy kicsit ki van nyílva az ég, és azok a világosak kár, hogy ennyire kiégtek, de a belső mozgása és a dinamikája jó ennek a képnek. Kicsit olyan, mint az Avatar c. mozi, nem láttam még, de így képzelem el. Lehet, hogy ezzel most bebuktam, hogy nem néztem meg, és valami alapművet hagytam ki, de az én fejemben az ilyesmi. Megvan a három csillag, a leckemegoldásra még várnék tőled képeket. (hegyi)
értékelés:

Őszidő

Őszidő

Zolikám, jó ez a gondolat, de még mindig olyan odatett állapotban vagy, mintha valaki odarakott volna téged ehhez a fához, csak nem tudom mi közöd van hozzá, miközben tudom, hogy ebben a világban élsz. De akkor hol van ennek az érzelmi megközelítése? Próbáljunk a matekból átkapcsolni az érzelmekre, mert ez most ismét matek. Szeretném látni azt, hogy neked érzelmeid vannak, mert tudom, hogy vannak, nem is kicsik, de ezeket az érzelmeket meg kell tudni merni mutatni, és meg kell tudni élni. Nem könyökölünk neki a fának, miért kell támasztani a fejed? Ugye nem vagy ennyire nagyon fáradt. Ez a műlazaság itt van, miközben vagány ez a bőrkabát és a kitűrt ing is, de most itt nem a vagányságról van szó, hanem arról, hogy van egy ember, akinek nagyon sokat jelent a természet. Akkor hajrá, hadd lássam azt, hogy belefúrod a fejed az avarba, vagy, hogy simogatod a fát. Valami biztos, hogy történik veled érzelmileg ebben a helyzetben, nem csak ennyi. Ha ezeket csak belül éled meg, akkor hol van a kép, akkor hogyan mutatod ezt meg? Ismétlés. (hegyi)

Balerina

Balerina

A képpel az a helyzet, hogy miközben a struktúra nagyon anyagszerű és szépek a fények, attól bizonytalanodik el a néző, hogy az alkotó sem egészen biztos a dolgában azt illetően, hogy mi a fontos ezen a képen. Mi az, ami megragadott téged Zoli? Magának a virágsziromnak a bársonyossága és a textúrája, ami tényleg olyan, mint egy textil, vagy a fényei, vagy azok az ívek, amiket látunk ezen a szirmon, vagy maga a bibéje, vagy a porzója ennek a virágnak? Jó lenne tudni azt, hogy mi az, ami téged most ebben elindított téged, mert ha erre helyezed a hangsúlyt, akkor a nézőben sincsenek kétségek, hogy mi az, ami benne visszhangot kell verjen. Most a kép aljánál van bonyolultság. Ott történik valami olyan, amitől az egész letisztázatlannak tűnik. Ott van a csumája, mellette ha jól látom egy másik virág bimbója, valami fény áttűnik, valami levéldarab is belóg, az nekem ott nagyon rendezetlen. Valami gyönyörűen kinyílik fönt, mindehhez képest a belső mozgások alul eldobják az egész kompozíciót, és eleresztik a fenébe. Nekem ez a problémám a képpel. Az is nyilvánvaló, hogy ha ennél a képnél a biberajzolódás érdekes, akkor ott egyrészt a világítással kell még dolgozni, ha ennek a kapcsolódása érdekes, meg az, hogy mellébújik egy másik kis virágocska, akkor oda kell még világítani, mert az most nagyon sötétbe maradt, ha meg az ott csak ott van, mint támaszték, akkor most vagy besötétítem a tónussal, vagy levágom. Ez a kép akkor is működne, ha az aljából ezt a kétujjnyi részt levágtuk volna. Arról nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy ahol most véget ér a kép felső része, itt ér véget ez a kompozíció is. Te itt fejezted be, itt vágtál, és értelmet ad az, ahova kifut a két ív, de nem biztos, hogy ez ebben a rendszerben optimális vágáspont. Billeg az egész, miközben adná magát, hogy legalább valamelyik része aranymetszésbe kerüljön ennek a kompozíciónak, ez most nem történik meg, olyan laza, és ettől nem tudok mit kezdeni vele. A tónusok, a színek szépek, azzal nincsen gondom. Ez most egy csillag, mert neked kell pontosítanod és ragaszkodnod utána ahhoz, hogy a magadban pontosított gondolati sort kövesd végig, és utána már ne hagyjon elcsalinkázni más irányba az, hogy milyen szép az a kis guggoló figura, ami létrejön a bibénél. Ha engem az a textúra érdekel ott fönt, akkor a bibéje annyira nem. (hegyi)
értékelés:

Magzat

Magzat

Nem szándékosan hibaista -- csak 20 éves a kép. :) Lehet újra kellene szkennelni, vagy azt mondani, hogy Instagramm? :D

Azt írja Zoli, hogy nem szándékosan hibaista, de engem zavar ez a technikai probléma, sajnálom. Nem tudom, hogy ez a scanelésnél lett ennyire beteg, vagy ez egy 20 éves digitális kép. Ha már Zoliban is fölvetődik az, hogy lehet, hogy újra kellene scannelni, akkor azt mondom, hogy igen. Az egész egy szűlőcsatorna-effektus, nagyon érdekes ez a magzati indítás, nagyon erős lenne ez. Egy illusztrációs helyzetet is el tudnék belőle képzelni. A gondolatisága abszolút rendben van, az egész olyan, amilyennek lennie kell, megvan a három csillag és a leckemegoldás is, bár én ezt nem a Gyerekkor leckébe raknám, hanem a Köldökbe, de ide is el tudom fogadni. Ha lehet, digitalizáld újra. (hegyi)
értékelés:    

Kontrasztviszony

Kontrasztviszony

Íme egy kicsit prímérebb megközelítés.

Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy ki kivel van. Hogy itt a kontrasztviszony a B! nevű raktárháznak a tetejével folytatott kontraszt, a kis bőrkanapék, meg a kerti székek, vagy maga az, hogy a bőrkanapé és a kerti szék hogyan viszonyul egymáshoz, hogy mennyire nem illik össze, vagy a mellette lévő sufnisor, és ez az idill az, ami ezt a dolgot kérdőjelessé teszi, vagy a graffiti, vagy a toronyház, vagy most mi van? Jó lett volna, ha valahova fókuszálsz. A gondolati élességet kellene állítani, hogy egyértelmű legyen a nézőnek, hogy mire megy ki a fuvar. Van atmoszférája annak a képnek, amit egyben mutatsz, de csapong és lyukas. El tudok nézni a házak mellett, tudok kalandozni a háttérben lévő sárga kockáknál, vagy elmegyek egészen a másik irányba bal oldalon, és ott a zöldet figyelem. Szóval jó, mert van tere, de ez a tér ki is gyengíti az üzenetet, ami most nem teljesen egyértelmű. Ismétlés. (hegyi)