Az a helyzet Zoli, hogy ez a kép szinte tökéletes, ha innen nézem, ha onnan, akkor meg azt kell mondjam, hogy a kép problematikája az a fényképész problematikáját tükrözi általában, tehát a "most légy okos" esete forog fenn, innen, vagy onnan nézzem? Hiszen össze van rakva, meg van fotózva, kábé a tónusok is rendben vannak, legfeljebb a derítés mértékén vitázhatunk, és egészen biztos vagyok abban, hogy ha ezt mondjuk egy közösségi oldalon megosztod, sok lájkot fogsz érte kapni. De - remélem - nem erre vagy kíváncsi tőlem. Hanem az onnani meglátásra. Mi az akadály? A bizonytalankodás. Ezt a fotózás dolgot akarni kell. A kép eleve olyat csinál, ami a valóságban nincs, örökkévalóvá emel egy pillanatot. Kimetsz és megörökít. Nyilván a muskátli nem rohan a növéssel, tehát itt a kimetszés a kérdés. Mi legyen a képarány, az hogy tud megvalósulni, mi hova kerül, forma, tömeg. Azért mondom, hogy ez a fotós bizonyosság-bizonytalanság kérdése, mert a döntést te hozod meg, de ahhoz, hogy azt meghozd, neked kell tudni, mit akarsz. Írod a kommentben a kórház párhuzamot. Ez nem kórház, de lehetne. Valóban. Akartad, hogy az legyen? Vagy nem voltál biztos benne, hogy az jó lenne? Ugyanis ez okán lett a végeredmény kompozíciója bizonytalan. Így ahogy most van, inkább vágnék és lemondanék a csempéről, mert zavaró tömeg és indok nélküli. Mert a virág akart több lenni. Te akartad azt nagyon. Az a primer üzenet. Mellesleg az az unalmasabb is, mert az csak forma. Ahhoz, hogy több legyen, közelebb kell menni, ezt is leírod, de nem fotózod meg. Tehát te magad a két lehetséges irányt tökéletesen tudod, de nem döntesz közte, hanem valami se ide se oda dolgot csinálsz, biztonsági játékot. Nagyot így nem lehet vele bukni, de nyerni se. Mit gondolsz erről? (hegyi)

Nem leszek népszerű, de azt hiszem nem is azért tartotok, szóval nekem ezzel a képpel több problémám is akad, de mind jószerivel a világításra vezethető vissza. Bada Dada nem tudom mennyire ismert, Szegény Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című munkája beleégett az agyszövetembe, és erre a képre nézve ez jutott eszembe elsőre, hogy a vaku agyonvert mindent, látleletté vasalta az egészet, minden finomsága odalett. A háttér jól van kiválasztva, az alap se rossz, még a giccses váza is az elmegy kategória, hiszen akár rá is lehet erre a kompozícióval játszani, mint egy fricskára, de most az a finomság, ami a levél rostjain, a száradt gyöngyvirág finoman megfagyott rezdülésein van, az nem tud megélni. Szóval a vakut felejtsük el, nem nagyon alkalmas csendéletet fotózni. A másik a szín, érdemes lenne a fehér felé kalibrálni a dolgot, mert ez a kékes hidegség a másik, ami ellene dolgozik és a száraz növény emelkedettségéből kóró lesz általa. A kompozíció rendben van, tehát azt gondolom, hogy a nehezebbik része, hogy hogyan és mit helyezek el, hogy az formailag meglegyen, az most oké, a világítással kell játszani. Nyilván meg kell oldani az ellenfény problémáját is, szóval ha megvannak a tárgyak, érdemes lenne ezt így kipróbálni, hogy miképp tudod úgy bevilágítani, hogy annak tere maradjon, mélységi kiterjedése is - itt most ráadásul a mélységélesség is kritikus, az életlenség már nagyon zavaró a hátrébb lévő levélnél. Ismétlést kérek, ha lehet. (hegyi)

Örülök, hogy látlak Zoli és annak még jobban, hogy van tükröd, mert jó láték is, nem csak fényelő eszköz. Egy picit a fehéregyensúly bajos, ettől nem igazán jön át a szerethetősége, mert kékes-zöldes hideg maradt, de jó önarckép. Arra figyelj legközelebb, hogy a virágot ne csonkold, a hajzuhatagod inkább vágható lenne... (hegyi)

Zoli, a megfigyelés rendben van, de ez engem nem érdekel annyira, nem tud lekötni a megvalósítás. A megfigyelés az jó, csak ebben az a kérdés, hogy azon kívül, hogy jelen voltál, és volt nálad egy technikai eszköz, azon kívül tudtál-e létrehozni valami extrát? Valami olyat, amit más nem. Én nem érzem, hogy ennél a képnél ez megtörtént volna. Az a baj, hogy lenyűgözött téged ez a szivárvány, holott ez a szivárvány csak egy eszköz. Persze, ez egy fontos megfigyelés, és biztos van, aki megnyalná a tíz ujját, ha... De ez most nem történt meg. Az, hogy jelen voltál, volt nálad fényképező, amit elővettél, az még egyszer mondom, oké. Csak mit hoztál belőle létre? Tényleg kell ez a bazi nagy ég? Vagy ha kell, akkor tényleg kell a leíró költeményhez a fű is? Ahol nem is történik semmi? Szóval, hogy mi az, ami ezt az egészet elkezdi felemelni, mert ez egyelőre még csak egy kelléklista. Van 3 kg szivárványunk, 4 kg koszos egünk, van 4db kihalt szép fánk, és van lakókocsi, meg házikó, meg nem tudom még, hogy mi, meg a futballpálya. Ezt össze kellene rakni képpé. (hegyi)

A gondolatot értem, a megoldással nem értek egyet. Két fő irány van, ami miatt nem. Az egyik az, hogy hiányzik a derítés. Akármennyire szép élfényeket hoztál, és akármennyire szép ez a kontrasztos struktúra, ami létrejön ezekkel a szőröcskékkel, akkor is kell a térbeliség miatt ellenpontozni, tehát, nem hagyhatjuk ennyire bebukni a formát, ez így nem működik, mert bedöglöttek a színei, a tere. Másrészt nem mindegy az, hogy mi hova kerül egy ilyen négyzetben, most valamiért kiszorult ő ide a bal alsó részre, és nem nagyon értem, hogy miért. Az elforgatást sem nagyon értem, tehát, hol van ennek a dolognak a belső függőlegese, a belső horizontja, ez most számomra nem világos, és esetlegesnek érzem ezt is. Ami még egy kérdés, hogy mi ez itt az előtérben? Tehát, hogy ez a fotós mellszőrzete, és onnan fotózott kifelé, vagy én nem tudom, hogy mi akar ez itt lenni, de engem zavar az értelmezésben, így nem tudok vele mit kezdeni. Ezt a képet most ezeknek a szőröcskéknek kellene elvinniük, ők meg is próbálják, de azért lássuk be, hogy ők önmagukban nem lesznek elegek ehhez a feladathoz. Ahhoz, hogy felszabadultan működjön ez az üzenet, ahhoz, hogy megkapják a maguk helyét ebben a struktúrában, ahhoz az is kell, hogy a kompozíció stabil legyen, az is kell, hogy indokolható legyen az, hogy milyen döntést hoztam, és nem árt, hogy ha világításban erre az egészre rásegítek. Ráadásul az egyik virág abszolút jól értelmezhető, de ennek úgymond a segédje, aki a bal oldalon van, ott valamilyen egészen furcsa dolgok történnek. Tehát, van egy virág, ami értelmezhető, és aztán van egy másik, ilyen összebogozódott valami, ami nem tudom, hogy micsoda. Úgyhogy ezek azok a kérdések, ami miatt ezt én visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy izgalmas találat Nyözö részéről, és tulajdonképpen jó a gondolatisága is. Azt nem tudom megmondani, hogy ha a figura egy lépéssel még elmozdulna jobbra, talán kevésbé lenne lukas a kép közepe. Azért erre is kellene figyelni, ha megoldható. De a tér konstrukciója, és ennek az egésznek a megfogalmazása nekem működik. Ez az egy lépés még hiányzik a figurával. Megint fény és árnyék leckét kapunk, hát, igen, minden fény és árnyék, mert képzeld el, hogy ha nem lenne fény, akkor nem tudnád megcsinálni a képet. Most már azt mondom neked Zoli, hogy hagyjuk ezt a fény és árnyék leckét, jó? Ezt most becsuktam, erre nem kérek több képet egy darabig. Próbáljunk ebből elmozdulni, mert ez bujkálás. A fény és árnyékra tökös képek kellenek, nem bármi, amit nem tudok vagy nem merek máshogy és máshová megfogalmazni. Ez megkapja a 3 csillagot, mert a kép jó. De kérem, hogy mélyedj el a többi lecke filozófiájában is. (hegyi)
értékelés: