Cseppek mögött

Cseppek mögött

Hamarabb elküldtem már a napiképet ígynem ez lett a mai. De gondoltam azért megosztom veletek...

Hogy az utómunkával, vagy mivel érted el, hogy ennyire kaparnak azok a cseppek, nem tudom. De olyan szinten átesett a dolog, hogy már se melankólia, se fáradtság, semmi nincs, csak ezek a macskakörmök. Az utómunkára tippelek, mert van ott két csillanás is, amin látni azt, hogy baromira túl van élesedve, szellemkép, minden, szóval én ezt nem érzem jónak ide így, mert épp azt vetted el, ami az értelme lenne a képnek, és betonkemény falat építettél, amin alig látok át, amit látni vélek, az se fontos igazán, ami meg érdekessé tenné, az brutálisan kopog. (hegyi)

Reflexiók között

Reflexiók között

Ágnes egy reflexiós napiképe kapcsán töltöm fel ide ezt...

Fontos az, amit keresel és amit megláttál, de ez így most nagyon zavaros, nem áll össze semmiféle struktúrává, kusza maradt. Azért mondom mégis, hogy fontos, mert azt tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan helyek, amik bár csábítóak, de a végeredmény nem jön össze, mert vagy magasan van, vagy ott egy felesleges ablak, vagy egy vezeték, vagy egy bármi más, ami szétveri, szóval nem kell ezen bánkódni, nem lett kész, de majd ha jön egy jó helyzet, az már könnyebb lesz ennek tapasztalatával. (hegyi)

A nemes hölgy

A nemes hölgy

A tavasz színei: rózsaszín

Olvasom a talajharcot a kommentben, gyakorlatban ezek nem egyszerű dolgok, megtalálni a nézőpontot és kontrollálni, valahogy a fejünket beszuszakolni úgy, hogy a keresőt megnézhessük, szóval együttérzésem, de sajnos ez most nem lett meg. Több oka van ennek. Egyrészt döglött a virág. Ennek részben oka, hogy elfoglaltad magad a háttérfénnyel, ami átvilágíthatná, de közben tárgyszerű is akartál lenni, és ez így együtt nem megoldható probléma, mert egymásnak ellentmond technikailag. Legalábbis ebben a környezetben. Ehhez jön még, hogy annyira tiszteled a növényt, hogy nem nyúlsz hozzá, nem hajtod le vagy szeded le róla a többieket, így formailag nem tud érvényesülni a főszereplő. Tudom, hogy ez a legnehezebb egy természetkedvelőnek, hogy a nem kívánatos részeket levágja ollóval, de ha a természet nem adja ki azt, ami formailag megáll, akkor vagy nem fotózok és akkor megmarad a tisztelet, de elvész a kép, vagy azt mondom, hogy akár egy leeső ág is letörné a másik ágat, tehát én is megtehetem ezt és akkor formailag a probléma megoldódik. Összefoglalva így most a szín és a forma se él meg, és ezt akkor tudod helyretenni, ha a döntést meghozod, hogy mi az, ami ebben érdekel. Ahogy olvasom, a fény áttörése a szirmon, de akkor ezt mutasd meg, bár kétségeim vannak azt illetően, hogy ha erre tolod a szekeret, megmarad-e a színvilág abban, hogy a színekre bontott tavaszba beleférjen, határozott legyen. (hegyi)

Összetartozás

Összetartozás

A tavasz színei: lila

Itt most azt mondom, hogy a megfigyelés pontos, de egy kis időt kellett volna még szentelni a kép készítésének. Mert mi is történik? Ezek a kis krókuszok egy nem mértanilag elvágólagos kertben egyszer elültetődnek, valahogy, valahová és aztán ottfelejtődnek, majd amikor eljön az idejük, ha a gazda nem is takarította el a leveleket, akkor is kibújnak, áttörik az avart is, szóval ők a mostohább körülményeket is túl tudják élni. Ha csak s szépséget keresem, akkor ezt el kell takarítani, és akkor kapunk egy steril képeslapot. Megjegyzem, számomra a természetfotó ezen iránya tök érdektelen, nem tartom sokra. Viszont ha a valós, megélt helyzetet akarom megmutatni, akkor arra kell koncentrálnom, hogy ez a környezet valóban meg tudjon jelenni. Vállald az avarod! Ott van, nem baj, de ha ott van, akkor kapjon szerepet! Megint a kamera nézőpontja. Ezért mondom, hogy idő kell, mert az idő adja meg azt, hogy ha oda lefekszel a kis növényhez, akkor egyszer csak megjön az, hogy mit akarok. Hülyén hangzik, de a virág is modell, lehet vele beszélgetni. (hegyi)

Temessük a telet

Temessük a telet

A tavasz színei: sárga

Azt gondolom, hogy jó ötlet színekre bontani a tavaszt, ráadásul azt figyeltem meg, hogy a kertünkben a színek fokozatosan jelennek meg, talán annyit tennék hozzá, hogy az arányok fontosak, vagy a nagyon kevés felé, vagy a dúsabb hatás felé jó elmozdulni, ha ez egy sorozat, e kettőt váltogatni, de a középút az kevéssé érdekes, mert kevéssé határozott. Ha ez egy virágmező, akkor azt kell éreztetni, ha egy kis flekk, ami kivirult, akkor azt. Ez nem más, mint a kamera nézőpontjának megemelése. (hegyi)