Fénysarok

Fénysarok

Klasszikus fénytani és optikai helyzet, amikor a vágás és a fényjáték okán az ember ha akarja lefelé, ha akarja felfelé, ha akarja kifelé, ha akarja befelé látja ezt a helyzetet, mindez szépen, jól kézben tartva valósul meg, tanulmány, de a jó értelemben vett tanulmány ez. Jó irány, próbáljuk meg tartani ezt és ebből a szintből nem engedni. (hegyi)
értékelés:    

Tiltott szerelem

Tiltott szerelem

Az Érintés c. kép "előzményképe"

Korábban már beszéltünk ennek a függönynek a sajátosságáról, hogy a szövete olyan hatást kelt, mintha csillogna ez az egész, és az áttűnések a szálak között egy kissé raszteressé teszik ezt az egészet. Ez nem biztos, hogy baj. Ugyanakkor az előzőekben több ritmus maradt a függönyben. Amit most látunk, mint árnyjáték, kitűnő. Annak is nagyon örülök, hogy Zoli felfedezte azt magának, hogy mi van akkor, ha ezt az egészet átmozgatja azáltal, hogy egy előteret is képez, és abban helyez el egy tárgyat. Ez az elhelyezés is jól sikerült, bár talán, ha egy kicsit lejjebb helyezzük a kamerát, akkor a két növény közötti méretkülönbség csökkenthető lett volna, mert most ettől a nagy különbségtől marad a képnek egy olyan része, ami nincs kihasználva, ahol nem történik semmi, és ez nem biztos, hogy olyan nagyon jó. A kép felső és alsó részéből is biztosan vágtam volna, tehát főképp erre a két növényre koncentrálnék a megoldásban. (hegyi)
értékelés:

Árnyjáték

Árnyjáték

Zoli, ez érdekes, mert a ritmus, amit megtaláltál, az jó, és nagyon furcsa ez az egész, ugyanakkor egyre távolabb kerülünk attól, hogy maga ez a függöny alkalmas-e erre, hogy ezt megjelenítse. Engem nagyon zavarnak ezek a függőleges sráfozások, igazából nem is elsősorban ez, hanem, hogy minden második mintasorod egy ritkásabb szövésű textilt mutat, és ez nagyon zavaró struktúrát hoz létre bennem. Nagyon interferál, és ez az interferencia nem tesz ennek jót. Nem véletlen az, hogy a tv-ben sem engedik a bemondókat csíkos ruhában, mert zavaró tud lenni visszanézve. Úgyhogy miközben az egész egy nagyon érdekes felvetés, és kompozícióban rendben van, kezdek távolodni attól, hogy ez a függöny alkalmas-e hosszútávon erre a munkára. A színesnél és a virágoknál még elment, most itt nem érzem ezt annyira eltaláltnak, ráadásul a tónusrend is javarészt szürke, de ebben a szürkében nincs elég dinamika. (hegyi)
értékelés:

Olvadás

Olvadás

Ahogy az előző képnél azt mondtam, hogy az egy teljesen rendben lévő dolog, ez itt most annyira nem. Nem talált szíven. Nagyon szépek a fa ritmusok, a rétegek, amik ezzel a ködös, párás idővel létrejöttek, de az előtér számomra nem esztétikai minőség. Miközben a háttér gyönyörű, és nagyon sokat mesél, az előtér lehúzza a sárba a szó szoros és átvitt értelmében is a képet. És azért mondom ezt most nagyon határozottan, hogy ez a minőség rovására megy, mert meg kell találni azt a pillanatot, ami már hordozza az üzenetében azt, amiről szeretnénk mesélni, tehát az olvadást. Azt az állapotot, amikor távozóban van a tél, de ennek nem az a végpontszerű állapota az, ami az optimális állapot. Ez a probléma hasonló ahhoz, mint a csendéleteknél az, hogy milyen üdeségű növényekkel dolgozunk, vagy mennyire hagyjuk azt elszáradni, és milyen bomlási, oszlási feladatokat lehet esztétikusan ábrázolni. Ezek a barnák furcsa áttételeket tudnak hozni, nem gusztusos. Ha néhány nappal hamarabb jársz ott, amikor ez a folyamat még csak elindulóban van, akkor szerintem, egy lényegesen erősebb képi üzenetet kaphattunk volna, ráadásul kontrasztban is jobban működne a háttér. Érdemes ezzel a témával foglalkozni, a helyszínt megfigyelni, megjegyezni, hogy hol jártam, egy év múlva térjünk erre vissza. (hegyi)

Átmenet

Átmenet

Nem tudom, hogy milyen fiókba nyúlt bele Zoli, de ha van még ebben a fiókban, akkor szívesen csemegéznék még a képekből, mert itt megint egy nagyon jó képi meglátást kapunk. Jó az ellentétpár a gyalogossal, és egy másik gyalogos tükörképével, az osztása is jó a képnek, tehát ez egy jó megfigyelés. Megint azt kell, hogy mondjam, hogy nem nagyon tudok belekötni, hisz nincs semmi olyan, amire azt mondhatnám, hogy másképp csináltam volna. Ez egy teljesen jó képi üzenet, és tegyük azt hozzá, hogy ahogy az ember olyan nagyon magasra se szokott nézni, úgy a lába elé sem biztos, hogy néz. Fotós szempontból ez egy nagyon fontos dolog, hogy miképp járunk a városban, és milyen megfigyelői pontokat találunk magunknak. Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is. Zoli, ezt, mint mérőpont helyezd el magadnak, ez alá ne menj minőségben, tehát, amit itt kompozícióban, fényekben, ritmikában megtaláltál, azt kérd magadon számon, amikor a többi képedet készíted. Saját munka, tehát saját magadhoz hasonlítunk, ebben a térben kezdjünk el mozogni. (hegyi)
értékelés:    

A lágy erő

A lágy erő

Nagyon szép ritmusú képet kapunk, ami akár egy windows háttérkép is lehetne. Harmonikus, nyugodt, mégis van benne dinamika. Kompozícióban is rendben van, és egy jó ábrázolása ennek a leckének. Megadom rá a 3 csillagot, és a leckemegoldást is. Túl sok mindent nem tudok róla mondani, mert nagyjából ennyi, amit tud ez a dolog most. Szépek a vonalak, a formák, és egy festői képet kapunk, ízléssel és esztétikusan megoldott munka. (hegyi)
értékelés:    

Szembenézés

Szembenézés

Örülök annak, hogy Zolinál, mintha beérett volna valami azokból a kritikákból, elemzésekből, amit a képeire kapott, talán még a beszélgetésekből is, amiket folytattunk - talán nem túlzó azt állítani, hogy a hatás abban is tettenérhető, ami a többiek munkáiban megjelenik. Talán ez a hatás erősebb volt, mint az elemzések, mert azt látom, hogy mintha ez a kép úgy született volna, hogy Zoli kedvet kapott a többiek képeit látván arra, hogy ő is kipróbálja magát ebben a helyzetben. Ezt én abszolút üdvözlöm, és pozitívnak tartom! A megoldással néhol vitatkoznék. Egyrészt könyöknél, és karnál olyan furcsa a vágás, kicsit szűknek érzem ezt az egészet, és nem csak a kép alsó részénél, hanem felül is. Abban a fényben és beállításban, amit most látunk, Zoli úgy ábrázolja magát, mint egy Mephisto. És ezt nem tudom, hogy ez miért van? Ráadásul ez a tekintet, és az összeszorított száj sem nagyon bizalomgerjesztő, van némi fenyegetés érzet is benne a néző felé. Túlságosan ki van fordítva profilba az arc, és onnan nézünk vissza, ettől nagyon csillog a szemünk fehérje, viszont nagyon feketébe bukik a szembogár. Ennél egy kicsit kevésbé határozott oldalfordítást gondolnék helyesnek, ugyanakkor azt is hozzáteszem, hogy akárhogy is nézem, fület sem látok. Érdekes ez az egész, hogy miért így gondolta ábrázolni Zoli magát. Van egy olyan szabály, amit persze fel lehet rúgni, hogy amerre a tekintet néz, arra nagyobb helyet hagyunk. Ez akkor lenne igaz, ha a tekintet nem ránk nézne. Ebben a tekintetben ez egy dekomponált, vagyis ellenpontra komponált kép, de a világítás meg pont fordítva mozgatja el ezt az egészet. Abszolút el tudnám képzelni azt, hogy ez az egész tömeg átkerül a kép jobb oldalára, és onnan már lehet, hogy kevésbé idegen ennek az egésznek a hatása. Azt mondom Zoli, hogy ne hagyd ezt abba, mert szerintem az önkeresés egy nagyon fontos dolog, és abszolút elismerem ezt a lépést. Az pedig ne vegye kedvedet, hogy ezt most visszaadom ismétlésre, ugyanis okának kell lennie annak, hogy miért vagyok magammal kegyetlen, miért ábrázolom magam ebben a keménységben, miért akarok egy olyan képet mutatni magamról, amit egyébként az, aki a társaságban ismer, nem látott még tőlem, miért akarom úgy ábrázolni magam, mint egy uralkodó, mint egy hideg, kiszámított személyiség? Ez akart lenni az üzenet? Mephisto? Ez egy kérdés, beszélgessünk egy kicsit erről. Én ezt most ismétlésre visszaadom a formai problémák miatt mindenképpen, mert azt érdemes gyakorolni. A mondanivaló pontosításáról meg akkor beszélnék, ha az amit mondtam, nem egyezik azzal, ami a cél volt az üzenetben. (hegyi)

Árnyjáték

Árnyjáték

Ismét az már többször látott ablak, és egy újabb kísérlet... :)

Értem én ezt az újabb kísérletet, de azt kell, hogy mondjam, hogy valamit kezdünk szépen az élére vasalni, és nem vagyok abban biztos, hogy az élére vasalás itt most megáll. Minél inkább keressük ebben az egészben a matekot, hogy mi hány centi, és hány köbméter, és milyen tónus, annál inkább el fogjuk veszíteni az egésznek a mélységét. A hangulat még megvan, de ezzel az egészen erős középre rendezéssel, és azzal, ami a kép aljánál történik, nem biztos, hogy egyetértek. Korrekt, de nem biztos, hogy a korrektséget kell keresni. Tehát én pont a másik irányba indulnék el. Mindazzal együtt, hogy meg kell tartani egy bizonyos belső kohéziót és szabályokat, ezek mellett nagyon érdekes lenne az, hogy mi a saját vélemény, mert úgy érzem, hogy valamilyen közös akarat felé mozdultunk el, vagy valamilyen elvárást próbálunk kielégíteni. És ez így, ebben a formában, bár jól sikerült, de kevesebb annál, mint ami a határozott belső üzenet lenne. Nekem ez most a többihez képest 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Látomás

Holtidény

Zoli, nehéz helyzetbe hozol, de annak örülök, hogy nagy mennyiségben jöttek képek, mert mindegyik nagyjából ugyanarról beszél számomra. Mégpedig arról, hogy kimegyek, fényképezek egyet gyorsan, mert megláttam, dokumentálom, de ennél nem lépünk tovább. Ez is fontos, fontos dokumentálni a jövőre nézve is, hogy tudjam azt, hogy jövő télen is ugyanígy fogom hagyni a kis bográcsot, de a háttérből elveszek valamit, vagy közelebb húzom a padot... Mint fotós, elkezdhetsz ezen gondolkozni, hogy lehet, hogy az asszony haragszik azért, hogy ottmaradt a bogrács, ugyanakkor neked ez üzenettel rendelkező információforrás lehet, de - megint az a bajom, mint az előző képednél, a buszmegállóban – fentről lefotóztad... ez így semmi. Miért nem guggoltál le? Menjél közel, menjél bele az élménybe, ne 5 méter távolságról akarj nekem bebizonyítani valamit, hogy számodra miért fontos, mert nem fog megtörténni. Ha szemmagasságból fényképezel, az az alávetettség szituációja. Mit érdekel engem a háttérben a szomszédnak a kis szerszámos háza? Vagy miért fontos nekem az a valami a háttérben, a fák között az a kis izé, nem tudom, hogy mi? Az egy izé, és ezzel az izével nem tudok mit kezdeni, ahogy az árokkal sem. Önmagában, ha ennyire zavaros az egész, akkor egyszer csak nem fog engem érdekelni, miközben meg ott a zseniális meglátás, a bogrács a három lábával, meg a kis székekkel. A hangulat ott volna, de nem értem, hogy miért innen és miért így lett ez fotózva, miért nyomtad le a bal alsó sarokba? Kompozíciós problémáim is vannak. Hasonló, mint az előző képnél, és érdekes a párhuzam is, hogy a bácsis képnél is, hogy annak is az alsó harmada, vagy negyede az, ami érdekes, és ennél a képnél is az alsó negyed érdekes. Én ugyanezen átestem már akkor, amikor az első portréimat csináltam, hogy az ember feje fölött ott volt 60 km távolság, mert azt gondoltam, hogy akkor lesz jó a kompozíció, hogy ha a fejét beteszem középre, mert a fejéről akarok beszélni. Idő kellett, mire rájöttem, hogy a francot, mert a feje fölött van 50 liter ég és ezzel az 50 literrel mit kezdek, minek van az ott? Kb. erről van itt is szó, hogy valamit beraktál valahová, de miért oda? (hegyi)

Űrutazás

Űrutazás

Mészáros István: Vasárnap este c. képére reakcióként... :)

Az a helyzet, Zoli, hogy amire rímelsz, az a kép azért működik, mert ott van a visszapillantó tükör. Ha nem lenne, akkor érdektelen lenne. Az, hogy megyünk a tájban, és jönnek felénk a hópelyhek, ez még egyelőre csak a közhely szintje. Aki autót vezet, ezt mindenki megéli. Azzal lesz több, ha ennél valamivel többet is mutatsz. Átfut előtted valaki az úton, mint egy jelenés, vagy épp az önreflexióként ott vagy a visszapillantó tükörben. Levetted ezt a dolgot róla, ezzel azt mutattad meg, hogy mi van akkor, amikor még nincs összerendeződve fejben az, hogy mit akarok mutatni. A helyzet az, hogy ezek annyira erős eszközök, akár a zoomolás, akár ez a nagy sebességgel felénk jövő tárgyak miatt létrejövő vonalrengeteg, hogy csínján kell ezzel bánni. Azon kívül, hogy az a párhuzam megvan, mert az István is autóban ült, amikor fényképezett, meg te is, meg az Istvánnál is este volt, meg nálad is, meg az Istvánnál is esett valami talán, meg nálad is, én ezt még nem érzem megoldottnak, nekem ez hiányos. (hegyi)

Behavazva

Látomás

...és átlépsz egy másik világba.

Klasszikus megoldás a zoomolásnak a belehúzása, ezzel a mozgásnak az érzékeltetése, ugyanakkor maga a kiindulási alap számomra nem nagyon izgalmas. Nagyon óvatosan kell bánni ezzel a technikával, ugyanis bár nagyon határozott a megoldás maga, amit létrehoz, de ez akkor fog esztétikailag működni, ha a kiindulási alap rendben van. Azt érzem, hogy ennél a képnél maga az, amiből elindultunk, az elég csenevész, épp mint az a kis fácska. Hogyha ebből a dologból akarunk valami dinamikusat létrehozni, az meg kicsit olyan erőlködés jellegű lenne. Nem érzem ezt most olyan erősnek ezt az üzenetet, hogy én most átlépjek a másik világba. Azt érzem, hogy ez volt a konyhán, ebből csináltunk reggelit, de nekem ez most nem hordoz olyan élményt, amitől odaszegeződnék a székhez. (hegyi)

Hazaút

Hazaút

Zoli, többedszerre kapjuk meg ezt a kanyart. Elhiszem, hogy számodra ez fontos, mert itt zajlik az életed, de valahogy még mindig nem sikerült megfognom azt, hogy ez mitől egyedi? Annyi kanyar van ám az országban, te azt el nem hiszed, hogy mennyi! Ettől ezek a kanyarok nekem, hogy egy bácsi épp belement a táblába, nem válik izgalmassá. Jók az úton lévő vonalak, vagyis jó lenne, de nem azzal foglalkozunk. Azt mondom, hogy magadnak kellene feltenni a kérdést, hogy ebben téged mi érdekel? Bátortalannak érzem ezt, Zoli! Ha téged az úton lévő autónyomok-foltok érdekelnek, akkor foglalkozz azzal, és akkor nem érdekes a bácsi, nem érdekes a tábla... Kicsit úgy érzem, hogy lusta voltál lehajolni. Ott volt a kezed előtt a megoldás. Mi a francnak kell neked a villanyoszlop, meg a háttérben lévő erdő, meg ez az egész vacak. Ennek a képnek negyed része használható, a bácsi feje fölött az előzni tilos táblánál levágtam volna az egészet fent is, meg oldalirányban is. Lefelé viszont hiányzik a képből. Nem nagyon értem, hogy ezt miért így fotóztad, azon kívül, hogy biztos hideg volt, és ha le kellett volna guggolnod, akkor kétséges lett volna az, hogy fel tudsz-e állni. Ismerem ezt, és tegyük hozzá, hogy én nálad lényegesen kövérebb vagyok, tehát én is nehezen guggolok le, mert aztán lehet, hogy segítség kell, hogy valaki felállítson. Ez a kép nincs megoldva. (hegyi)

Érintés

Érintés

Éppen egy év telt el, és ismét megjelentek ezek a gyönyörű fények, mint tavaly, így újra játszani kezdtem...

Zoli, nem fogok erről túl sokat beszélni, mert nagyon örülök egyrészt annak, hogy elkezdted az ismétlést, és létrehoztál újból egy ilyen megoldást, és ráadásul lényegi, és nagy lépést tettél előre ezzel a képpel, sokkal jobb verziót kapunk. Tónusban, utómunkában még mindig kellene ezzel dolgozni. Most a képnek a bal alsó része ezzel a kis virágcsokorral, vagy kis cseréppel sokkal kontrasztosabb és e mellett a világos részek sokkal erősebbek. Így itt most két eset lehetséges, vagy ezt veszem alapnak és akkor a kép többi részét is ehhez hozom közel, vagy pedig ezeknek a kis virágoknak a felső régióban és a levelekkel létrehozott tónustartományát veszem alapnak és akkor ezt kell visszább venni. Valamelyiket érdemes lett volna meglépni, mert akkor lenne ez abszolút harmonikus kép. Most ettől furcsa nekem ez a tónusrend, de maga a meglátás az nagyon izgalmas és ráadásul jó is ez a ritmus. Ez most bátorításképp egy 3 csillagos lecke, de várnék még erre ismétlést, úgyhogy várom a folytatást! (hegyi)
értékelés: