Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy ki kivel van. Hogy itt a kontrasztviszony a B! nevű raktárháznak a tetejével folytatott kontraszt, a kis bőrkanapék, meg a kerti székek, vagy maga az, hogy a bőrkanapé és a kerti szék hogyan viszonyul egymáshoz, hogy mennyire nem illik össze, vagy a mellette lévő sufnisor, és ez az idill az, ami ezt a dolgot kérdőjelessé teszi, vagy a graffiti, vagy a toronyház, vagy most mi van? Jó lett volna, ha valahova fókuszálsz. A gondolati élességet kellene állítani, hogy egyértelmű legyen a nézőnek, hogy mire megy ki a fuvar. Van atmoszférája annak a képnek, amit egyben mutatsz, de csapong és lyukas. El tudok nézni a házak mellett, tudok kalandozni a háttérben lévő sárga kockáknál, vagy elmegyek egészen a másik irányba bal oldalon, és ott a zöldet figyelem. Szóval jó, mert van tere, de ez a tér ki is gyengíti az üzenetet, ami most nem teljesen egyértelmű. Ismétlés. (hegyi)

A beállítás szép, jó helyről, egy izgalmas képet kapunk. Attól válik izgalmassá, hogy nagyon jól bánsz a perspektívával, nagyon szép az a ritmus, amit kapunk ezekkel az üvegfelületekkel. Ez önmagában is jó lenne, és kifejezetten örülök annak, hogy belehelyezted ezt a kerékpárost, hogy megvártad, amíg valaki arra jár. Ez oldja föl ezt az egészet. Maga a gesztenyefa levelei nem lennének még elég, ha nem lenne ez a kerékpáros, akkor azt mondanám, hogy ez még csak egy színpad, és várjuk a főszereplőt - de ő megérkezett, belekerekezett a képbe. Ez abszolút rendben van. A tónusokkal nem biztos, hogy teljesen ki vagyok békülve, olyan szürkés az egész, lehet, hogy egy kicsit keményebbre vettem volna, és picit kontrasztosabbra laborálom, és akkor határozottabb az élmény is. De az ötlet abszolút tetszik, sőt a hatos leckére ez egy jó megoldás. Megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, de Zoli, légy szíves nem leállni a hatos leckével! (hegyi)
értékelés:    

Jó az új séród! Jó az új fazon! A helyszín is jó lenne, de a fények előnytelenek, épp az arcod marad sötétben. Pedig ha van egy asztali lámpa, azt ha rávilágítod egy fehér papírra, onnan reflexelhető annyi fény, ami kellene. Szóval ismétlés. (hegyi)

Van itt minden, jézuskától a géppuskáig, és biztos különös oka van, hogy a csodamelltartóra mutatsz, de ez most olyan kvíz, ami részemről nem lesz megfejtve. És ez egy dolog. De a kérdés inkább az, hogy mennyiben portré ez? Humorba, ha érteném, még akár be is férhetne, de ott is kusza, viszont portrénak egy rosszul világított kép, amin a fej jó, ha egy tizede se a teljes képmezőnek... Zoli, én ezt most visszaadnám, ha nem is ismétlésre, mert annak sok értelme nincs, de átgondolásra mindenképpen. Ami verbál, annak ott az írás holmi a társalgóban. (hegyi)

Zoli, a fények kitűnőek, szépen lehet ebben a környezetben dolgozni, tehát ezt mindenképpen tartsd meg. A két kis edény nekem túl hangsúlyos, vagyis olyan helyzet kell, aminél a mintájukhoz találsz párhuzamot, mert így ha csak ők állnak, akkor a minta elviszi a figyelmet. Nem könnyű ezekkel a mintázatokkal lírázni, mert annyira kemények, kopognak, ráadásul elviszik a figyelmet egy nagyon konkrét népies irányba, amit vagy ellenpontozol, vagy aládolgozol. A másik kérdés, hogy mik ezek a magok, és hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez? Nem mondom, hogy sehogy, de most nem érezni, hogy mi akar ennek a jelentése lenni. És még egy kérdés, ez pedig az élességé. Tárgyfotónál inkább elképzelhető a szűk élességi határ, de egy csendéletnél ez zavaró lehet, dörzsölgeti a néző a szemét, hogy ő nem lát jól? Ez persze akkor igaz, ha az élességi sávon kívülre teszel olyan tárgyat, ami jelentéssel kéne hogy bírjon. Szóval a hangulat, a környezet jó, a fények jók, ebben az irányban kéne keresgélni és ismételni. (hegyi)

Kedves Zoltán, ez egy érzékeny megfigyelés, és be kell valljam, hogy az amúgy nagyon izgalmas, de számomra erősen technokrata Hold-képhez viszonyítva ég és föld, szóval hajrá. Ami a bajom, hogy az élességgel valami elég furcsamódon elbántál, a hozzánk közel eső (hiszen világos) sziromrészek életlenek. Figyeld meg, milyen gyönyörűen csillog a felület a sötétebbik tónusrésznél! Na, az igen, az nagyon jó lenne, az valóban varázslat. Zoli, ne vedd ezt erőszaknak, de jó lenne, ha felszabadítanád magadban ezt a kommunikációs szektort is, és nem ódzkodnál az érzelmeid megismertetésétől. (hegyi)
értékelés: