Vízparton

Vízparton

Élő víz partján sarazni... jó!

Valóban élő élményt idézel fel ezzel a képpel, de nekem ez szűk lett, és valahol félúton állunk most abban, hogy fentről nézünk, leltárt veszünk és idegenítünk, vagy belemegyünk az érzésbe, közelről, a homok-sár szintjéről figyelünk. Téged melyik izgat jobban? Ezt a kérdést kell mindig feltenni magunknak, mert ha erre megvan az evidens válasz, akkor a kép is áthozza ezt a nézőnek, és nem lesz kérdés, hogy mi miért ott van és mi miért úgy van. Tudom, hogy munka együttműködésre venni egy gyereket, nem evidens neki, hogy mi szöszölünk a géppel, ő gyorsabban vált hangulatot, de talán ez ismételhető, úgyhogy kérem is, hogy ismételjük, hogy tisztázzuk a kérdéseket, és ha már ismétlés, picit a környezetre is érdemes figyelni. Nem mondom, hogy fel kell porszívózni, de azt érzem, hogy most túl sok a nem fontos szereplő, a nem fontos hangulatfestő elem, kevesebb kavics is elég lenne, hiszen most a lényeg azon van, ami a földön és földdel történik. Ismétlés. (hegyi)

Hozzászólások

Kedves Zsolt!
Köszönet az elemzésért, íme a reflexióm. :) Egyértelmű a kérdés, hogy melyik izgat jobban, én a sár szintjét szeretem, és nem zavar ha közben saras leszek. Itt is bennem volt a lejebb menetel, de
1) menni kellett pár percen belül hajózni, így nyakig sáros nem akartam lenni. :)
2) Ha lejövök a nézőponttal a simára tapadt felület feltúrása mint hatás elveszik, mert a sár vetett árnyéka csökken, sok csillanás eltűnik, és oda lenne a plasztikus, 3D hatás.

Mindez persze nem mentségkeresés, az egyik kiküszöbölhető, a második már rafináltabb probléma, keresem a megoldását. Engem jobban zavar, hogy a fenti 1) pont miatt a kiassszony cipőjét nem vettük le, ez mezítlább lett volna az igazi szerintem a kép is, no meg nem utolsósorban a játék is. :)

Kavicsügyben: egy élő vízpart, és az itt levő sár mint játékközeg szerves eleme, hogy dagályosabb legyek kultikus tárgya a kavics. Mert nem csak turkálni lehet benne, hanem dobálni is, így nem éreztem soknak ezt sem.

Na majd ha strandolunk egyet, akkor ezzel a kérdéssel továbbjátszom, azóta vannak nyerseim patakpartos hasonlókkal, de még nem az igazi. :)

Ányesz, no igen... Nekünk csak a Duna jutott, de ne feledd a Fekete-tenger is részben csak ebből lesz. Csak útközben megsózzák valahol! :)

... ennél már csak a tengerparti vizes homokban jobb tapicskolni...

Bevallom Gabriella én is a nevezettek közé tratozom... Mai fejjel is imádom a vízpartot, hát még gyerekként annó! Épp ezért ragadott meg ez a pillanat engem is, örülök ha tetszett Neked is!

De még mennyire!És vannak fölnőttek is, akik nem bírnak leszokni róla.:)
Ez az igazi "gyerekkorérzésfíling"! A képet nézve érzem a számban a három éves koromban megevett sár ízét. Köszönet a majd elfeledett élmény felidézéséért.:)

Új hozzászólás