Azt hiszem mindkettőtöket értem, ismerős mindkét szempont:) Az a jó, ha az ember szerelemből,szenvedéllyel csinálja, mert akkor olyan mintha nem lennének akadályok, szóval pl lehet ez inkább érzelmi kérdés, nem tudom.
Ugyanakkor megértem Zolit is, mert tudom milyen mikor az ember nehezen lép ki a komfort zónából. Azt hiszem ez egy olyan dolog amivel én is küszködök, de elég nehéz ezen változtatni, illetve nem is tudom, hogy miként lehetne úgy igazán. Talán elméletileg tudom erre a választ, gyakorlatilag meg nem.
Ha megnézed Zsolt én is azt mondtam, hogy nem lehet ezt így újravágni. A hozzászólásba tett képecskével csak meg akartam mutatni mire gondoltam nagy vonalakban a közelebbivel, nem megúszni egy újragondolást.
A megfelelni vágyás sajnos irdatlan mélyen van belém ültetve, mondhatni negyven éves beidegződéseket kell kiírtanom. Nem a kényelmes opciót keresem.