Alászállás

Alászállás

Mostanában többen tettetek fel képet a Batthyányi téri üvegkockáról, sőt ehhez hasonló téma is volt. Ezért gondoltam megosztani ezt veletek. Nem multiexpó, csak tükröződés...

A helyszín és annak felfedezése tökéletes, az is példás, hogy az átlós vonalakat a kép sarkához futtatod ki, de valahogy mégsem sikerült elérni, hogy az egymást keresztező vonalak ellenére a kép nyugalomba kerüljön. Ennek pedig az lehet az oka, hogy nem neveztél ki egy új horizontot magadnak. Márpedig akkor, ha vannak a vízszinteshez vagy függőlegeshez közel álló vonalak, óhatatlan, hogy a szem igényli azt, hogy ami majdnem vízszintes, vagy majdnem függőleges, az ne csak majdnem legyen az. Talán az is szerencsés lett volna, ha 2-3 mp-cel korábban exponálsz, hogy a mozgólépcsőn lefelé haladó lány a tömeg elhelyezése szempontjából jó helyre kerüljön. (hegyi)

Hozzászólások

Zoli, de hát nem bomlik fel semmi, ha elforgatod, attól még sarokra futhat, ami most sarokra fut, próbáld ki.

ezt max. elfogadom, én is jobban szeretem a "terepen" rendezni amit csak lehet. Nekem ott, a terepen fontosabbnak tűnt az egész alapkompozíció a fő határvonalak összerendezése. Ennek az M betű komplexen volt része (értsd nem a belső részleteinek orientációjával hanem a kerek foltjával) Itt bennem az a kérdés, hogy a M betű beforgatása ad-e annyi többletet, hogy a befeszített átlós szerkezet felbomlását ellenpontozza? Mert vagy ez, vagy az - hiába rugaszkodunk el a valóságtól az csak bekorlátozza a lehetőségeket. De ez így utólag tényleg skolasztika már. :)

Megnézem majd a "lecsavart" előtérrel, tényleg érdekel hogy miképp változik a kép. Azt nem vitatom, hogy igazad van félreértés ne essék.

Zoli, nem gondolom, hogy ezt utólag kéne forgatni, ezt ott kell megcsinálni, hogy kijelölöd az új belső koordinátarendszert, mert az megadja azt, hogy ahhoz képest mi hova fog kerülni. Utólag mindegy már, mert akkor tényleg csak egy elemet lehet bizgerálni, de annak sok értelme nem volna.

Ami a világosságot illeti, rugaszkodj el a valóságtól, hiszen a kép eleve nem arról szól, hát akkor mi a fenéért akarsz ragaszkodni ahhoz, hogy kinn mennyi fény volt, és mennyi volt benn, miközben ez a kinn és benn eleve virtuálissá válik a képen? Francba vele, erősebb kutya az, hogy elvisz a fenébe a világos rész és nem enged a kép belsejébe. És ha kinn épp beborult, benn meg lámpát kapcsoltak, akkor mi lenne?

Az M egyik szárára, eredetileg álló vonalára gondolsz, hogy az feküdjön vízszintben a képen? Igen, azon lehetne picit talán tekerni szelektíven, hogy megmaradjanak a sarkok. Igaz most a nyilacskás szára az emberre mutat, és persze a képtorzítástól a perspektíváig minden kijön rajta. (Egyébként a valós függőleges éppen az átlós vonalon van, ha jól nézem. Nem, ez nem tudatos, de lehet nem is véletlen.)

Az előtér valóban világos, amit az is erősít hogy a tükörkép ugye törvényszerűen sötétebb kb. 1FE-el (a visszavert kép polarizáltsága végett). Ez elgondolkoztat megnézem majd, de nekem kell azért valamennyi különbség az alsó világos háromszög és a fenti részek között. Ha 2-3 FE-et visszahúzom tartok tőle, hogy összeolvad az egész, de megnézem majd.

Dehogy nincs, dehogy - nézd az M betűt, adná magát, hogy azzal kezdj valamit, annyira határozott a jelenléte, és az lehetne vízbe állítva, megadná a horizont élményét. Épp ezt mondom, hogy ha felrúgjuk a valóságot, akkor is ki kell nevezni valamit, mert különben a néző beleszédül. Nem jó értelemben, hanem konkrétan.

Más: nem kell cipő, viszont nagyon kéne az utómunka. Főképp abban, hogy a tónusrendet helyrerakod, azaz az előtér részét, ami most képhatárnál nagyon világos, ami miatt borul minden, azt vissza lehet venni 2-3 értéknyit is, és máris nem azt nézem, hanem a belső történést.

Kedves Zsolt! Köszönet az elemzésért. Ez az új horizont nem tudom mi lehetne jelen esetben, mert ugye éppen ferdén lefelé fotózik az ember, egy ferdén álló fal előtt akkor egyszerűen se vízszintes, se függőleges nincs. Túl sok lehetőség a helyezkedésre nincs, mert akkor meg a tükörkép módosul/tűnik el, illetve az átlók "zilálódnak össze".

Szerinted pl. segítene ebben, ha mondjuk -- vad példa, de ha már instagram volt akkor ezt vetem fel ötletként -- belelóg a bal alsó részén a cipőm orra? Mondjuk nekem az formailag elborítaná, sok lenne a bal fele a metrólogóval együtt...

Az alakban igazat kell adjak, valóban 2-3 lépcsőfokkal feljebb lenne ideális. Csak az a fránya shutterlag a telefonon kiszámíthatatlan. :( Így is csomót kellett várni instruálható modell hiányában, hogy legyen ott valaki, illetve ne legyenek félemberek, stb.

Köszönöm Zsuzsa! Örülök ha kedvet kaptál a képküldésre, ezért már megérte ez a kép!
Nekem az alja ellensúlyozza a felső sötétet. Az ember szerintem nagyon kell oda, átélhetővé teszi, beleránt a képbe. De lehet igazad van.

Nekem is tetszenek ezek a ki, s befordult terek, az én szememnek szép az alja, talán most, (kivételesen) embertelenre hagytam volna.
Gratulálok. (kedvet kaptam tőle feltölteni vmi hasonlót :)

Kedves Tamás! Igen, az is egy értelmes, talán koncentráltabb kép lenne. Ez instagram lévén kötött volt a négyzetes forma, ezért lett ilyen.

Zoltán, nekem a fölső kétharmad működik. Az előteret levágnám?

Új hozzászólás