De gyerekkor is van benne vastagon...
Köszi Zsolt az elemzést! Most picit furcsán billeg bennem az elemzésed.
Érdekes, hogy neked nincs benne gyerekkor, de azért nekem akad, és ahogy elnézem másoknak is inkább ez ugrott be. Persze lehet megvezeti őket a leirat. Azt hogy nincs benne évszakok azt is csodálom kicsit, mert azért egyértelmű benne a tél, a téli játék öröme, ahogy elnézem szintén nem csak nekem. Ha megnézzük Ányesznek is eszébe jutott a gyerekkori téli hóembersége, de Ferinek is a saját gyerekkori telei.
Az hogy a gyerek viszi a melót a képen az meg picit nehezen értelmezhető. A tél, a téli játékok öröme zömmel a gyerekeké -- így nem meglepő talán, hogy a szereplő is egy gyerek. Honnantól válik ez már édeskéssé, és túlzássá? Attól hogy érzelmileg viszonyulunk hozzá? De akkor ne legyen a képen macska se, meg kutya se? Mert ott is édeskésbe csúszhatunk attól hogy vagyunk valamilyen viszonyban az alannyal? Ez az én belső esetemben még igaz, de más szemlélőnek a képen csak egy gyerek van, nincsen nagybetűkkel kiemelve, hogy az enyém. :)
Azt értem, azaz érzem hogy pl. ezt elszépiázva már édesmázos lenne, de az technikai rámaszatolás. Képileg hol van az a határ amitől el kellene fordulni?
Azt hiszem a túlzott idealizációt elkerültem (már csak a kicsit suta svenkelésből adódó életlenségből is), meg azt is, hogy úm. "normális" szülőként rémüldözve visszatartsam a kölköt az önfeledt csúszkálástól. :D
Ez a kép mozgástanulmánynak a legjobb, messze jobb, mint akár télnek, akár gyerekkornak. Mozgásba jó a követés és a dinamika, és ott nem hiányolok semmit. HA tél? Akkor ez sprőd és kevés, épp a túl sok svenk okán valahol a semmiben van valami kupac valami, és az mondjuk lehet szánkó. De a tájból, a közegből nem ad semmit. A gyerek? Ez örök kérdés, hogy hogyan lehet jól gyereket fotózni, hogy ne legyen giccs, hogy ne nyáladzzunk be. Közhelybe könnyű belecsúszni. Gyerek szánkózik. Jó. De ennyi. Szivárvány a város fölött. Aranyhíd a vízen. Ugró kutya. Mosolygó macska. Rózsák Valériának. :)