Őszinte leszek. Egyrészt Zolinak én szóltam, hogy a saját kis magánüzenetei közül ezt a képet legyen olyan kedves, és töltse fel, mert én erről szeretnék mesélni. Másrészt olvastam a hozzászólásokat, és ellent kell, hogy mondjak nektek, és nem vagyunk most közös véleményen, ugyanis ez egy nagyon erős kép. Amit szerintem az utazás témakörből ki lehet hozni ebben a kérdéskörben, az itt mind megtörténik. Az üres ülésekkel, az üvegnek dőlt, félrecsúszott sapkás fickóval, azokkal az utasokkal, akik tartják magukat, és próbálnak viselkedni, nem elhagyni magukat, miközben semmi látnivaló nincs, mert sötét van, de mégis megpróbálnak ebben a közösségi térben úgy szerepelni, hogy ne lehessen kifogást emelni, ne adjanak támadási felületet. Az egész olyan utazás a semmibe. Tehát van ennek egy olyan hatása is számomra, hogy kérdés, hogy most honnan megyünk hová, és miért ilyen kiszolgáltatottan. Abszolút érződik rajta a kényszersors, hogy valami olyat kell megélnem, ami nem tölt el boldogsággal. Az egy nagyon érdekes része a képnek, ami az üres kapaszkodókkal létrejön. Én ezt nagyon erős üzenetnek érzem ebben a leckekörben, úgyhogy nekem megvan a leckemegoldás is és a három csillag is. (hegyi)
értékelés:
Gondolom én, hogy ez elsősorban a tónusok miatt van. Először a világosabb dolgokat látod meg, és utána tágul ki a pupillánk a sötét részekre a valós érzékeléskor is. Nyilván egy fotó esetén nem mocorog a pupilla így, de a felismerési folyamat akkor is a világostól halad a sötét felé.
De ez az elbambulós, körbejárós hangulat valahol benne van nekem a hajnali utazás kicsit tompább érzékelésében is, szóval szvsz nem rossz ha így érzed/nézed. :)
Amikor ránézek a fotóra, a kapaszkodókat látom meg először, majd a háttérben a fényt, aztán az előtérben alvó embert, legvégül a jobb oldalon utazókat. És így jár körbe a szemem :)
@Éva, ezzel a tömegfotózással én is így vagyok. Utcán még csak-csak, de tömött buszban mindig tartok attól, hogy valaki beszól, konfliktusba keveredek, stb.
Ismerős helyzet. Amikor suliba jártam párszor átéltem a hajnali vonatozás élményét és kb úgy aludtam mint az a fickó a kép előterében :D ÉRdekes és izgalmas kép, én sosem mertem lefotózni a tömeget.
@Szilárd: hogyne lenne egy szombati ledolgozós munkanapon pl. :) Ez egyébként ilyen volt...
@Ádám: én még nem érzem, hogy lenne stílusom, inkább azt hogy keresem azt. A kis bolondság valóban lételemem, de szombaton hajnalban melóba menni... Na az néha nekem sem bolondos. :)
Köszi srácok a figyelmet! :)
A kép minősége remek(fények, formák, stb), de nekem valahogy túl snassznak tűnik. A legtöbb képed olyan kis egyszerű, de nagyszerű. Érződik bennük a stílusod. Ebben valahogy nem érzem. Bár lehet csak én vagyok így vele.:) Mindenesetre valóban visszaadja a lecke címét(utazás), csak hiányolom azt a kis bolondságot(pozitív értelemben) ami a képeidben szokott lenni.
Köszönet az elemzésért Zsolt! Ez a kép (és még több más) valóban a te javaslatodra került ide is fel. Ugye ezek napifotós miniprojektem kiragadott darabjai, de ezt majd a másiknál mondom, ahol kontexusba is kerül. A lényeg, hogy ilyen buszos reggeli képet már régóta érlelgettem magamban, de meg kellett várni azt a pillanatot amikor az egész elrendeződik, és gép is van, és épp jó helyre kerülök, stb. Így fejben rendezgettem, érleltem magamban az elképzelt képeket hosszú ideje. Aztán végül egyik reggel megláttam ezt a kockát...
Általában tényleg tömeg van, de azt hiszem az képileg nem lett volna jó (vagy nem ilyen tág nézetben). Így ez a szombati munkanap épp jókor jött.