Itt most túl sokat nem fogok tudni beszélni az előzmények miatt. Az előző kép, azzal a belső világgal, azzal a furcsa színvilággal és azzal a térrel, ahol az megjelent, lényegesen izgalmasabb volt, mint amit most itt kapunk. Itt olyan szűk a kimetszés, hogy értelmezhetetlenné válik, hogy itt most mi történik. Látunk egy ablakot, benne látunk egy növényt, de valahogy ez úgy be van oda szorulva, hogy nem tudom, hogy ezzel lehet-e így mit kezdeni. Mindez be van rakva középre, tehát azt az érzetet kapja az ember, hogy szíved szerint, ha még több van a zoom-on, akkor ráhúztad volna a teljes ablakra, és akkor a növény és az ablak viszonyáról beszéltél volna, mert nem nagyon kezdesz semmit ezzel a betonfal felülettel. Biztos vannak rajta foltok, megfolyások, de ha mást nem, a kockákat el lehet helyezni térben egy képarányon belül, hogy az jól működjön. Itt a négyzetes kocka abszolút indokolatlan. Jó lenne, ha ezeket folthatásként próbálnánk elsősorban értelmezni. Ennek a legjobb segítője az, ha hunyorítva nézünk a képre, és megpróbáljuk elködösíteni az egészet, hogy ne a konkrét dolgokat lássuk, hogy ez egy virág, ami szomorúan ott van, hogy milyen virág, még az ablakon is ott van a sok tüske, hogy a galambok ne menjenek oda. Nem, nem ez az érdekes első megközelítésben, hanem az, hogy van egy téglalapunk, ami egy négyzetforma közepén helyezkedik el, aztán van egy kisebb téglalapunk, ami kicsúszik ebből az egészből, valahogy az egész billeg ettől. Ezt úgy lehet helyrerakni, ha a konkrétságától eltávolodsz, és csak formákat nézel: négyzeteket, köröket és háromszögeket fogsz megtalálni majd. Ha ennek a trükkjét megfigyeled, az segít abban, hogy mit hova helyezz el. Ez az első kör. A második kör, hogy a tónusokkal is foglalkozik az ember, a sötétebb tónusok mindig nehezebbek, súlyosabbak, távolabb vannak, a világosabbak közelebb jönnek hozzánk, könnyedebbek, és ezeket is megfigyeled, hogy milyen tónusok jönnek létre. Ez a kettő fogja adni azt, hogy milyen konstrukció és kompozíció kell létrejöjjön, utána már ez helyrerántja az egészet. Addig, amíg ezt nem figyeled meg, addig valami kerül az érzékelőre valamiért, de olyan, mintha elengedted volna a gyeplőt, és nem irányítanád ezt a szekeret. Ismétlést kérek. (hegyi)