Kedves Zsolt! Előszöris köszönet az elemzésért, meg a figyelemért -- mint mindig. :)
Azt kell mondjam egy nagy dilemmámra világítottál rá, de hogy ezt meg fogom-e tudni oldani azt nem tudom... :) Sokszor tényleg gondot okoz nekem, hogy mennyi az ami már elég közlés. Olvasgatom más képekhez írt elemzéseket is, és sokszor hiányolod a valóságot mint kapaszkodót a befogadó oldalon, és mindig attól tartok, hogy ha eleresztem magamban a valósághoz ragaszkodó konvenciókat, akkor túlzottan leredukálom a mondanivalót. Akár már annyira, hogy az gyakorlatilag értelmezhetetlenné válik az enyémtől eltérő gondolatmenettel. Itt pl. volt bennem egy koncentráltabb verzió is (csak vágás, tehát nem tényleges ismétlés):
Persze ezt még mindig lehetne hova szűkíteni, sűríteni, koncentrálni... Úgy érzem ez a palackos téma még dolgozik bennem, még ad újabb ötleteket. Általában nem egy kép és egy megközelítés készül, ha valami érdekeset találok. Szoktam próbálkozni, ha időm engedi eljátszani a témával. Itt is többféle verzió volt/van bennem.
Magam is az üvegben levő csodát vettem észre, és azt vélem érteni(?) a soraidból, hogy szerintem nem arra koncentrálok, pedig oda kellene. Igen, ez bennem is megfogalmazódott, csak -- talán tőlem nem meglepő módon -- kisebb kerülővel, és ez miatt lett ez ilyen amilyen. Úgy gondolom, hogy a hétköznapi csodák mellett el szoktunk menni, mert nem vesszük észre őket, éppen a napi szürkeségbe való beletespedésünk miatt. Így voltam ezzel a vizespalack dologgal is. Itt azért kellett nekem az éredektelen, kicsit unalmas, kicsit szürke valóság hogy adjon egy kontrasztot, hogy ezzel erősítse a palackba zárt csoda történetét. Persze ez visz bele egyfajta feszültséget is, ami lehet hogy már elviszi a csodát, vagy túlmeséltté teszi... Na én errefelé kapirgálom most ezt a kérdést.
Az ismétléssel az a baj, hogy most így télen egész mások a tónusok, nem tudom mennyire lehet majd megfogni, de ha hétvégén lesz időm kipróbálom. (Hétközben nem érek haza világosban mostanság, és még sötétben megyek el...) Ugye a talaj már hófehér, ami alapjaiban más tónusrendet ad, de hidd el, hogy ezzel nem kifogáskeresek, csak már pörgök a témán képzeletben -- ki kell próbálni. ;-)
Zoli, azt tudom mondani, hogy emelni kell magadnak az érzékenységet és elfogadást a forma szépségére, és ezzel helyére fog kerülni az, amit most körülményes történetmeséléssel pótolsz. Ha az esztétikát, a formát, a szépet vagy megindítót keresed, akkor az magyarázni fogja magától szinte, hogy mi kell és mi sok.