Zoli, abban igazad van, hogy az elemzés egy része a jelenlétről szól, arról, hogyan látom én a reakcióid akár az elemzésekre, akár a többiek bejegyzéseire, és ez valóban nem a képről jön le - ugyanakkor ha nem beszélünk róla, hogy milyen a kép, amit mutatsz kifelé (akár tudatosan, akár nem), akkor úgy gondolom, mellébeszélünk. Azaz azt gondolom, hogy munkáinkra erős hatással lehet - főleg az első 3 leckénél - a saját önképünk és az, ahogyan betagozódunk. Tehát bár a meglátásaim nem kifejezetten a kép direkt megszólalásáról szól, de rólad szól és úgy gondolom, hogy a téma és megoldás kiválasztását befolyásolhatja.

Ami a szürkét illeti, leírtam a gondolataim, ebben az esetben azt gondolom, hogy a verbál része megáll, de így együtt adja azt ki, hogy leírhattam azokat a meglátásokat, amit.

Kedves Zsolt!

Köszönet az elemzésért. Mint írtam a másik képnél itt majd bővebben szövegelek, végülis bárhogy nézükk ez a vitatottabb kép, itt van lehetőség tehát eszmecserére. :)

Nos, lehet én vittelek félre a címmel, de erősen. Ez a kép azért szürkÉn, mert az fáradt, tompa készült, és mindemellett FF, így buta verbálcím. Igen, a szürke fátyol ezt akarta volna erősíteni, ilyen értelemben tudatos, mint ahogy a szemem csillogásával próbáltam a nemadomfel érzést belevinni ennek mintegy ellentételezéseképpen. Szerintem ettől érezheted azt a hetveneséveket, amikor még némi hittel néztünk a jövőbe stb.
Így bizony valóban nem volt benne a képben önmagam szürkének, lekicsinylésének látatása (még ha van is igazságtartama rám nézve) még szándék szintjén se! Ez eszemben sem volt, ezt valamiért én kapom meg minden alkalommal Zsolttól. És eszem ágában sem akarok bújkálni, meg könnyebb utakat keresni, meg megúszni dolgokat... ...jelenleg mindösszesen életben maradni akarok, és előrejutni valamennyire. Kitörni a fáradtásgból, és erőt meríteni.

Azt kézséggel aláírom -- bújkálás nélkül -- hogy igen a jellemrajzomban amit rólam képelemzés címen adtál vannak valós, vagy nemrég még élő, de túlhaladott gondok, pontok.

De ezt Te nem a képből, nem ebből a szerencsétlen képből tudtad meg Zsolt, mint ahogy nagyrészt le is írod ezt! Ez olyan járulékos információ, amit innen-onnan megtudtál rólam, és kialakítottál magadban mint "ilyen a Zoli Zsolt szerint". Nyilván mindenki mindenkiről alkot ilyen belső képet, de ezt nem árt néha frissíteni.
Mondom nem ennek a valóságalapját vitatom, csak azt firtatnám ha szabad, hogy miért keveredik ide a kép elemzéséhez? :) Azt hiszem annyiban jogos itt max. hogy önismeret stb., és nyilván az alkotó benne van az alkotásban, de talán mégsem ennyire direkten. Kérdés persze, hogy a magam lelki és egyéb problémáit, nyűgjeit így, ilyen formában szeretném-e megvitatni? :) Egy teljesen ismeretlen ember nézne erről a képről akkor is errefelé menne az asszociáció? Szerintem nem.

A képsorozat másik része volt az Álom, a pihenés, lenyugvás fázisával, azon nem volt a szürkeség, éppen azért... És szándákosan volt oldalfényes, bár ráderítettem szemből is a részletek kedvéért. A harmadik, a szendvics ami még nem elemeztetett, az utólagos, talán eröltetett játék csupán.

István, jól gondolod, ez egy kb. tízperces szusszanás közben elkövetett spontán sorozat. Talán tucatnyi kép készült, ez a kettő maradt fenn a rostán. Esélyes, hogy a rádióműsor költői kérdéseit érezheted a levegőben...

Előbb a másik (alvós) fotódat láttam. Érdekes, hogy milyen nagy a különbség a kettő között, pedig úgy érzem, egyidőben készülhettek. Mennyire más itt az üzenet... Nem azt mondom, hogy ellentétben áll amazzal, hanem azt, hogy máson van a hangsúly. A félre biccentett fej, a szembenézős, várakozó tekintet... valahogy olyan költői kérdéseket érzek a levegőben itt.

Szándékaim szerint igen. :)

Lehet, hogy az a) és a b) is játszik, nekem olyan, mintha éppen elnéznél a kép nézője szerinti jobb oldalon a fülem mellett. Lehet, hogy a szemeden tükröződő fények, vagy az árnyékok, vagy mittudomén milyen anatómiai arányok miatt van ilyen összhatása. Nekem.

De ez egy fontos visszajelzés nekem: tehát exponáláskor gyakorlatilag szembenézős kép készült?

Ez a "nem szembenéző tekintet" nem egészen világos nekem Zoli. Találgatni tudok csak, segíts:
a) kistelés kép, így a szemem messzebbre néz (párhuzamosabb) mint a léptékből gondolnád/éreznéd?
b) az a fránya szemüveg nélküli, réveteg látás hathat így a képen?
c) nekem nem igazán tűnik nem szembenézősnek, de ugye az ember önmagát értelemszerűen másképp látja, könnyebben állja önmaga tekintetét ilyen "közelből".

Érdekes az az érzés, amit ez a kép kelt bennem. Egyrészt köszönet, mert közel engedő képet adsz, másrészt a nem szembenéző tekinteten keresztül a találkozási pont mégis kicsúszik számomra - nem mintha baj lenne bármilyen szempontból, de mintha számítottam volna rá, hogy ebben a szituban ez nem ilyen kitérés lesz.

Emellett többféle módon tényleg erős hatások jönnek a közel-lét érzékeltetésére. Nekem ez jó portrénak tűnik, mintha tök kevés lenne, de beindul a személyes oldal.