Kedves Zsolt! Köszönet az értékelésért. Bővebben a másik képnél írok majd ha nem gond... :)

@Tamás: köszönöm a figyelmedet. Való igaz, hogy az alvós önportré eléggé zűrös kérdés. Kérdés, hogy alvós képról beszélünk, vagy pihenősről? Ugye a cím nem Alvás hanem Álom, és utóbbi szónak valamivel bővebb a jelentése. :)

@István: ha sikerül picit többet aludnom, akkor az kombinálva az erdőszéli nyugival gyorsan visszatölt szerencsére... ...de csak átmenetileg, mert a képen és a műsorban hallott között hullámvasutazok folyamatosan. Sajnos ez a ritkább pillanatok egyike. Van ennek és a SzürkÉn-nek egy összekombinált verziója, talán majd azt is feltöltöm. :) Neked is köszi a figyelmet!

Ezt nagyon jó látnom Nyözö, főleg az utóbbi rádióműsorod után. Itt én békét látok, annak a feszült, vagy inkább fáradt önkeresésnek nyomát sem látom. Nagyon jó ez a fotód, nagyon közel enged Hozzád, ahhoz a Nyözöhöz, aki nem a logikán és a tudományokon, nem a megfejtett realitásokon keresztül van jelen a világban :))) hanem valahogy éppen engedi magába az anyag fölöttit is :)) és ezért békés, nyugodt, kiegyensúlyozott.
Szép önportré!

Halász Zoltán, felületesen nézed a Mapplethorpe képet. Utána olvashatsz Barthes világoskamrájában, hogy az miről szól.
Amúgy, érdekes kísérlet, önmagunkról alvó képet készíteni. Mert nyilvánvaló, hogy nem alszol. Az alvás öntudatlan állapot, ezen a képen pedig nyugalom és elmélyültség van.
Jó kísérletnek tartom ezt és a szürke portrédat is.

Zoli köszönöm a párhuzamot. Be kell valljam nem volt meg bennem ez a Mapplethrope kép, mint előkép, mondhatni különöüsebb prekoncepció nélkül készült a fotó, spontán.

Mapplethrope híres önportréja jut az eszembe, egyrészt a kis mosoly miatt és persze a hasonló irányok és alaphelyzet miatt (http://maimanohaz.blog.hu/2012/11/04/ami...).

Tetszik, Zoli, gratula hozzá, hogy léped a határokat.