Bartos Ágnes alagútbangyaloglós képéről ugrott be ez a régi képem. Lévén konzerv ezért inkább szorgalmiba küldöm. Más kommenttel nem szívesen vezetném meg a nagyérdeműt.
Én viszont átteszem ezt leckébe, mégpedig azért, mert kis javítással ez egy jó hangulat felidéző kép. A valós és a képzelt világ az elmozdulás által válik érzékelhetővé, attól, hogy a jól ismert ablakfogantyút korrektül fel tudjuk idézni mindannyian, miközben nincs valós helyszín ábrázolva, hiszen fut a táj, így jól koncentrálhatunk a benti világra, a szagokra, a zsírmocskos kupéra, az olajszagú padlóra, bárhol utazzunk is vasúttal, ezek a közös élmények megvannak. Egy javaslat: a kép aljából annyit mindenképpen vágnék, hogy csak a keret világosabb része maradjon, fent viszont egy ujjnyival több kellene. (hegyi)
értékelés:
@Zsolt: nézegettem alul vágva és több zölddel, ahogy írod is. Nem tudom, nekem az a sötétedő tónuslépcső nagyon kell az aljára érzésre (picit levinne a komor beltérbe, a világosabb alsó csík oldja ezt a komor mávvalóságot), ha pedig még fent is ráteszek, akkor bemegy az ablak pereme mértani középre, amitől "lecsúszik". Annó amikor ezt levágtam pár éve, akkor tudatos volt a picit emelt helyzet, közel az optikai középhez.
Tudja a fene melyik jobb, szerintem van akinek ez, van akinek az jönne be inkább.