Nem osztom a véleményed Ádám, semmi fennhéjázó nincs abban, hogy valaki magas leckeszámú feladatba fog, a tapasztalat az, hogy ha korai volt, akkor visszatér a kályhához idővel, ráadásul mindenki kintről jött valamikor, te is.

Én tök dicséretes dolognak tartom hogy Nyözö tartja magát a leckesorrendhez, én is így szeretném csinálni, persze mindenki úgy csinálja ahogy akarja, de kicsit olyan, nem is tudom, kellemetlen érzés, mikor jön egy csomó új ember és össze vissza ugrálnak a 432. és a 1 356 896. lecke között. Biztos azért mert mivel általában az első lecke a bemutatkozás, kicsit idegen és fennhéjázó hatású hogy se kép se hang se semmi, hanem rögtön egy magas (értsd számomra: nehezebb) lecke a képünkbe, örülök neki, csak engem személy szerint feszélyezni szokott, mint egy ilyen köszönés nélküli önajnározás, persze ez csak ilyen buta hangulat dolog részemről, mert megszoktam a rendszert és azon belül máshogy hat ha valaki kintről jön, veszek tolerancicát. :)

Nyilván a tematikát nem tudjátok mindenkire rászabni. :) Ötletem, lövésem nekem is lenne ide-oda az anyagba, hiszen azért már szerencsére nem a gépem lehetőségeit ismergetem, hanem a magaméit is valamennyire. Sok lecke van amit szeretek, meg van olyan is ahol max. tapogatódzom.

Azért azt az egészalakosat még megnézem magamnak, mi lett a betegség előtti egyik éjjel képsorozatából. Max. rossz lett és újraszaladgálom. :)

Hogyne lenne fő téma a csendélet, hiszen a térrendezés fontos! Ugyanígy a portré is, szóval van még más is, csak egyelőre oda vagy késznek hitt dolgok kerülnek be, vagy mintha félne a társaság belekezdeni igazából.

Kellenek a tanulmányok is, a jegyzetek, hogy oké, akkor elpakolom az ablakból a cuccokat, és várok a fényre. Hajrá! (és az első 3 nagyon fontos, de azért ha van másra megoldás, nem kell éveket várni vele.)

Kedves Zsolt!

Köszönet az értékelésért. :)

Egy észrevétel, reflexió: nem félénkségből nem tettem én ki leckébe, hanem úgy gondoltam haladok sorban, előre, és még csak a 3. leckéhez vannak elsőkörös, még át sem nézett próbálkozásaim. Ez meg ugye a jövő évi hónak tűnik a maga 14. számával.

A kép valóban "tömör" lett, az állított kocka is feszíti. Elsőre fektetve gondoltam, belestem a függöny mögé... Sajnos a geomatriai helyzet is az, azaz tömör volt: Ez egy keskeny ablakpárkány, körben a mindenféle gyerekjáték, vekker stb. Na az már picit sok(k) lett volna csendéletnek. :)) Ha elcuccolom, akkor közben a Nap is odább megy, így inkább exponáltam, azzal a tudattal, hogy ez bizony finomítandó, mert ez még nem a kép, csak az első lépés felé.

Ezért is szorgalminak éreztem, de gondoltam közreadom, mint egy jelet merrefelé terveztem indulni a témában. Főleg, hogy eltekintve mennyire kultikus téma errefelé a csendélet... :)

Újragondolom majd, de először az alacsonyabb szintű létformák támadását akarom leküzdeni végre (értsd influenza vírus) mert napok óta mozgásképtelenné tettek. :( A kalocsai kontra mezőségi mintavilágon azért még majd gondolkozom.

Én is.. kedvet is kaptam ez kapcsán, gondoltam megjegyzem hátha jó érzéssel tölt el (és fontos megjegyeznem zárójelbe is hogy szégyellheted magad, azt hiszem itt az ideje beszerezni egy kalocsai mintás hollóházi porcelán köcsögöt és újra gondolni viszonyod a fotoszintetizáló élettársaid irányába...).
:P

István: Persze lehetne ez harmónikusabb, letisztultabb stb. Növényt locsolgatni meg általában nincs citerakészítő népi iparművész által tervezett flakonom. De ez csak egy ébredés után, meglátni és megszeretni kép volt, a fényviszonyok is változnak ilyenkor gyorsan. Szorgalmiba küldtem, de Zsolt mondta, hogy legyen leckébe mert van róla észrevétele. Kíváncsi leszek rá.

Dávid: köszi, örülök ha tetszik. :) Szeretem ezeket a növény árny-képeket.

Ha nem ilyen formájú lenne a jobb flakon, inkább egy üres teltebb váza, vagy esetleg egy nagyobb tömbzsibb valami. És érdekes elgondolás a csendélet árnyékokkal és formáikkal, lehet én is ki próbálom:)

Békebeli hangulata van, mozgalmas, mégis egy nyugtató harmónia érzése szállt meg. Nekem nehéz a csendélet, de ezt szerintem jó lett!
üdv
d