4. Fény és árnyék

Játék Játék Játék

Játék
Játék
Játék

Bár a legfelső elmenne egy képként is, csatolok hozzá két más fajtát, mert nekem azok is tetszenek.

Kaptunk ebből a pipából már régebben, nagyon örülök annak, hogy ezt István újra elővette. Az új géppel lényeges a minőség különbség, ég és föld a két munka, összehasonlíthatatlanul izgalmasabb és jobb megoldást kaptunk most. Itt kapunk három képet, azt mondja István a leiratnál, hogy a legfelső az, ami neki a liebling, de nekem pedig a második. A legfelső képnél az a probléma, hogy annyira szélre van téve maga a fő figura, hogy túl feszes lesz a kompozíció a képnek azon a részén, ahol maga ez a kis pipa van. Izgalmas, és jó az az árnyékjáték, ami létrejön, ez egy jó megfigyelés, nagyon jót tett ennek a tárgynak az, hogy létrejött ez a játék, de ha ezt a megfejtést akarom nézni, akkor legalább egy-másfél ujjnyi kellene hozzá a kép jobb oldalán és alján, ahhoz, hogy ez utána tömegében indokoltan, jó levegővel meg tudjon állni a lábán. Ezért mondom, hogy tömegelhelyezésében inkább a második kép, ott is létrejön egy érdekes játék, mint közlés az tényszerűbb, de tömegében jobb elhelyezés. A harmadik képről túl sokat nem kívánok mondani, azt nem tartom jó megoldásnak, az egy kísérletnek jó a világítással, de megoldásnak nem jó. István, érdemes lenne ezzel még foglalkozni, mivel neked az első a kedvenced, akkor csináld meg azt újból, nem kell már három kép, próbáld meg az elsőt úgy, hogy nagyobb teret hagysz ennek a figurának, legalább egy ujjnyi alul, egy ujjnyi elől, és akkor nézzük meg, hogy az mit mutat. Kísérletezz még ezzel, érdemes. (hegyi)

Fényjáték

Fényjáték

Fény és árnyék leckének ez nagyon darabos, nem is jó oda, viszont ami felkeltette az érdeklődésem, itt is az arc, a gesztus, tessék megfigyelni azt a koncentrációt, ami megjelenik István gesztusában. Ez fontos, ezért egy csillag jár, mint leckemegoldás, nagyon csiszolatlan ez az ötlet. (hegyi)
értékelés:

Ragyogás

Ragyogás

Jó ez az ellenfényes hangulat, jól rajzolja a sziluetteket, talán a tető csillanása az, ami nem egységes most, az autók üvege elég lenne nekem, persze ezen sokat nem lehet változtatni, maximum azzal, ha megpróbáljuk más napszakban, akár fél órával később exponálni, és akkor lehet, hogy határozottak a kontúrok, de nincs már a tetőn fény. (hegyi)
értékelés:

Kémények

Kémények

Olyan ez, mint egy hajó, jó árnyékjáték, és az tetszik benne igazán, hogy nem csak a lemenő nap és a sziluett az, ami felfedezhető, hanem azért maradtak részletek az árnyékos oldalon lévő tárgyakban is. Jó ritmus, és érdekes az ipari környezet ilyetén ábrázolása, mert épp az ellentét az, ami a fénytani helyzetre még rátesz egy lapáttal, ezért is emlékezetes a kép. Ezek azért is fontos megfigyelések, mert a kép mindig a fénnyel dolgozik, és ezek a fénytani tanulmányok például egy csendéletnél is jól jönnek a későbbiekben. (hegyi)
értékelés:

Lámpa

Lámpa

Tetszik az a színvilág és forma, amit Eszter mutat, amivel nehezebben barátkozom meg, az az alsó gépállás, nem igazán értem, miért volt rá szükség. Elképzeléseim vannak - buliban vagyunk és nehezen állunk fel, mert beszorítottak a sarokba, vagy alul valami randaság van, amit nem akarunk mutatni, szóval sok minden lehet, de igazából emiatt most a bal felső része a képnek furán alakul. A történet így is érthető, de az a helyzet, hogy a belső világ és a külső fal között most olyan nagy a kontraszt, amit nehezen tud az ember átfogni, értelmezni, hogy miért is alakul így. El tudnám képzelni egy tágabb kivágásban persze, de akkor kellene a környezetből több. Szóval ha nem nagy a kérés és megoldható, jó lenne még ezzel foglalkozni, megérné. (hegyi)

Formák (tanulmány)

Formák (tanulmány)

Jó leckemegoldás, de a tömegek és azok aránya most túlhangsúlyozza a középső oszloprészt, miközben a két szélen induló ív rendkívül jó tónus szélsőértéket ad, és ezt mindenképpen erősebben benne kellett volna hagyni a képben. Aztán, hát igen, a függőlegesek se nagyon barátai ennek a kompozíciónak, azzal együtt, hogy tudom, hogy nem csak a függőlegesekkel, hanem a perspektívával is kell kezdeni valamit, épp ez az, ami miatt igényelné a kép azt a 2-3 fokos forgatást. (hegyi)
értékelés:

Fény és árnyék

Fény és árnyék

"A szabad művészetben az alkotó maga is szabad művész. Tudja, mit akar, és képes is arra, amit akar. Tudja, mit akar: a szubsztanciális tartalomban számára semmi nem lehet homályos és zavaros; nem kell küzdenie az abszolút tartalomért; művészete nem erjedésben lévő valami, amiben majd csak ezután derül ki, mi az értelme. A szabad művész alakító, a szimbolikus művész beleképzelő. A tartalom a szabad rendelkezésére áll; nem kell kinlódva küzdenie érte. A szimbólikus művészet alkotója átfut minden formán, megpróbálkozik mindegyikkel; nem tudja korlátozni magát. A szabad művész viszont eltökélt; technikája kiérlelt." /G.W.F Hegel/

Hegellel nem tudok és nem is akarok vitatkozni, a szabadság nagyon fontos kérdés. A vizuális kifejezésmódoknál a szabadságnál csak egy fontosabb kérdés akad, és ki-ki maga találja meg a maga válaszát, azt, hogy miben meddig megy el, tehát ez a kérdés az, hogy adott kontextusban értelmezhető, érzékelhető és egyedi-e az, amit létrehozunk. Malevich üres négyzetei épp ezt az értelmezési síkot feszegetik, hogy vajon a mű önmaga, vagy a mű és környezete együtt hat a nézőre? Aztán a másik kérdés az akcióművészet területéről jön, amikor is a csimpánz kezébe ecsetet adnak, és ilyenkor vajon ami létrejön, értelmezhető-e művészi szinten, azaz hol bukik le a csimpánz, és én azt mondom, hogy a szándéknál. Ha nincs szándék, akkor hiába áll a véletlen segedelmével össze a kompozíció, de az ok és okozat nem szül új rendet. Magyarán: ha akarom hús, ha akarom hal, szép a narancsvörös négyzet, a nyuszifület mutató kéz is rendben van, bennem mégsem áll ez össze érvényes alkotássá azért, mert nem érzem, hogy így és csak így lehetett ezt megcsinálni, azaz a gesztus erős, de a forma önmagában nem igazolja azt, hogy maradandó, egyedi és koncentrált alkotást kapunk. Ettől még persze megvan a 3 csillag, hiszen merek én Hegellel vitázni? (hegyi)
értékelés:

szellemkép // ghosting szellemkép // ghosting

szellemkép // ghosting
szellemkép // ghosting

Két képet kapunk, két különálló képet, amelyek egyesével is értelmezhetőek lennének, most valami összeköttetést kell elsősorban keressünk, ez a legfontosabb üzenet, de bevallom, én nem találok ilyet. Az, hogy mindkét kép erősen roncsolt tónussal jelenik meg, a színes képnél még elfogadható, hiszen erősíti a kopottas lépcsőház hangulatát, a fekete-fehérnél azonban már olyan tónusvesztést okoz, ami miatt elvesznek fontos részletek is, és épp az az ív hiányzik, ami a színesnél még megmaradt, ez a második kép tehát így mintegy karikatúrája a fentinek. Ha csak a fenti képet kaptuk volna, akkor azt mondanám, hogy nem értek egyet ezekkel a roncsolós technikákkal, bár nagy divat archaizálni, mintha megspórolhatnánk az időt, de elfogadom, Gimének az ízlése efelé mozog, hát ráhagyom. Maga a forma szép, jó ritmus, finom lenne ha hagyná az alkotó, hogy finom lehessen, de mintha ciki lenne bevállalni egy lírai üzenetet, belemászunk könyékig a csuszkákba és elmorzsoljuk a tónust, ezért hát ha összegzést kell vonnom, akkor valószínű, hogy ez az üzenet így, duplikálva, roncsolva egy olyan emléknyom, amivel nem tudunk és nem akarunk szembenézni. (hegyi)
értékelés:

redőny

redőny

Gime, ez a harmadik kép, ahol megint nem fogok tudni mit mondani, mint hogy nagyon jó megfigyelés, nagyon jó háttér, jó alap egy képhez, de önmagában így ez a pilinckázó ritmusjáték nekem kevés. Olyan - hogy más asszociációs mezőt indítsak be - mint egy filmzene felvezető taktusai. Ismerjük, de nem tudjuk fütyülni. Ez egy háttér valamihez. A valami hiányzik róla, amihez. Ismétlés. (hegyi)

Táncos

Táncos

Azt hiszem van tárgyfotó leckénk, abban ez nagyobbat szólna, mint fény és árnyékban, de a vágás most is lötyögős, ahogy a hajós képnél is. Most akkor vagy bekapcsolod a felső régiót és ott értelmezhető formákat adsz, vagy a keret felett a sötétbe vágsz, hogy robbanjon az a kar, ami felnyúlik a jobb felső sarokba. Szóval a lényeg: a kép a képben, a keret a keretben tömegében most úgy néz ki, hogy valahogy megvan, de lehetne jobb is, mondjuk például a jobb oldal, ahol a ház fala végetér, érdekesebb, mint a bal oldal, ehhez képest üres része. Ha ez nálad lakik ez a néni, akkor kérek ismétlést. Ha nem, akkor egy csillag a szobornak, mert leckemegoldásnak nem érzem olyan nagyon frappánsnak. (hegyi)
értékelés:

tükröződő Napfény a konyhakövön

tükröződő Napfény a konyhakövön

Ez egy szép rajz, jó megfigyelés, és most mondom az elején, hogy ismétlést kérek. Mégpedig azért, ami láthatóan bátortalanul, de jelen van már a képen - keressük meg a valóságot is. Ott az a nyomorult székláb, de így csak hiba a mátrixban. Tessék ezt megnézni így kiterítve, mint egy kompozíció, csendélet, akármi, és tessen belekomponálni a valóságot is, akkor lesz ez igazán izgalmas. Így most ez nekem csak egy színtér, egy színpadi díszlet, szereplők nélkül. (hegyi)

fények a hűtőn

fények a hűtőn

Tulajdonképpen szép rajzolat, amit kapunk, és ha nagyon figyelünk, talán a hűtő fogantyúját is láthatjuk, itt csak az a kérdés nekem, hogy mi az, ami a rajzon kívül még mint képalkotó elem értelmezhetően meg tud jelenni ebben a képben. Merthogy a fény játékát megfigyelhetem a hűtőn, a képkereten, a falon, a szobaajtón is, de ha ezek az alap tárgyak nem jól azonosíthatóak, akkor épp az a geg nem tud érvényesülni, ami az egészet mozgathatná. Márpedig hogy mit látunk, miért és miért úgy, az nem mellékes szempont, hiszen ez a forma játék nem csak fényképként hozható létre, vagyis ehhez nem kötelezően kell fényképezőgép, elég egy kartonpapír és némi tus. Az lehet a megoldás, hogy az ablak, ami a fényt adja és ami rajzol a felületre, az adjon alapban valami pluszt - itt most ez mintha valami vízfolyásként jelen is lenne - a másik, hogy mondjuk megbolondítom ezt az egészet azzal, hogy nyitok a hűtő ajtaján, és esetleg a belső fényt is elkezdem használni, hogy az is vetítsen valamit, így egyből térbe helyeződik a történet. (hegyi)
értékelés:

Játék

Játék

Jön Piroska, találkozik a farkassal meg a vadásszal, és együtt énekelnek a dalt a boldog jövőről, és arról, hogy mégiscsak van menekülés a farkas torkából, és tulajdonképpen csak elég hangosan kell énekelnünk és a farkas majd megijed. Szóval valami mese mindenképpen elindul, hogy ez a mese mennyire van most itt befejezve, azt nem tudom, de annak kifejezetten örülök, hogy ezt az árnyjátékot úgy komponálta Ágnes, hogy látszik a valós helyzet, látszik a kéz, ami létrehozza ezt a figurát, és ott van a háttérben maga a bábos. Megvan a három csillag, és ismétlést kérek. (hegyi)
értékelés:

Csóva

Csóva

Kérdezted a bögrés képednél, hogy hogyan kellene elhelyezni a tárgyat, ott ezt el is mondtam az elemzésben, itt is azt kéne alkalmazni, hiszen a forma azonos. Ezen kívül az, hogy lefényképezel egy lámpát, kevés. Miért ezt, miért így, miért itt? Ezekre nem ad választ a kép. Keresd azt, hogy mi az, ami ebben téged foglalkoztat, azt mutasd meg a néződnek. (hegyi)

Mandelbrot csipkéje Mandelbrot csipkéje Mandelbrot csipkéje

Mandelbrot csipkéje
Mandelbrot csipkéje
Mandelbrot csipkéje

Bizonytalanságot érzek abban, hogy most mit akarok mutatni, mert biztos, hogy nem három kép. Meg kellene hozni azt a döntést, hogy ebben mi izgat, és ha erre rájöttünk, akkor azzal foglalkozni, és azt kidolgozni. Mert szép ez a páfránylevél, és nagyon jó a meglátás, és olyan, mint a Mandelbrot halmazok, de azt tegyük hozzá, hogy a világítás, az utómunka hiánya és a hely megválasztása nekem egy picit gondatlanná teszi ezt az egészet. Ezek a szürkék nem valami szépek, ha engem kérdezel, akkor nekem ebben az izgalmas az lenne, ami a legutolsó képnél történik, ahol tényleg csak jelzésértékkel van jelen az, hogy ez mi, és az árnyékkal foglalkozni. Nem vagyok biztos abban, hogy ez a kompozíció itt száz százalékos, de az iránynak ezt tartanám jónak. Gábor, ha van mód, és ez a virág még megvan, akkor ezt én most visszaadnám ismétlésre. Próbáljunk meg valami erősebb technikájú képet mutatni, mert itt most a technika nem szuper. Ismétlés. (hegyi)