4. Fény és árnyék

Ez nekem egy mobiltelefonos képi jegyzetnek tűnik egy fotósétán. Nem érzem azt, hogy ez egy átgondolt szerkesztés lenne. Az fontos, hogy az ember rácsodálkozzon ilyen helyzetekre, de önmagában ez lehet, hogy kevés a boldogsághoz. Ez most nem egy eldöntött helyzet, hogy azok a belső struktúrák érdekelnek-e, amik itt a szegecselt lépcsőnél, meg a lépcsőfokoknál megbújó fűcsomóknál létrejön az én árnyékommal, ami egy szép ritmus lenne, vagy pedig az érdekel, ami a jobb fölső sarokban megjelenik mint formai párhuzam a kövekkel a vízparton. Én most azt mondom, hogy ezt jó lett volna még az exponálás előtt eldönteni, és úgy komponálni ezt az egészet, hogy ez a döntés utána már a nézőben is egyértelmű legyen. Ha érdekel ez a vízparti dolog, és ezt bekapcsolom, akkor valahogy meg kell próbálni közelebb menni, azt az árnyék háromszöget közelebb kellene vinni, vagy összekötni a partszakasszal, és akkor az egy érdekes helyzetet hoz. Így most én nem érzem a szükségességét a kövek megjelenítésének. Gime, ahhoz képest, amiket kapok tőled, a verbálfotók, ez viszonylag előrelépés, megelőlegezek kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

Győző, egyszerű dolgot mondok, próbáld ki te is, tedd meg, hogy a monitorod elé tartod az ökölbe szorított kezed és letakarod vele a képed alját, kb a közepéig. Figyeld meg, hogy egyből a keresztre kezdesz el fókuszálni, de amint elveszed a kezed, elviszed a tekinteted is, vissza a falra, ahol világosabb. Nos, erre is való az utómunka, hogy a tónusokat az ember helyretegye, mert az egy dolog, hogy mondjuk ebben a templomban a tervező nem épp optimális helyre tette a lámpát, de ez korrigálható. Aztán a másik, hogy mivel nem középen álltál, így a felfelé fordított kamerád a kép tetejénél már egészen kezd kitekeredett, kifordult síkot adni. Vagyis a technika elviszi a néző figyelmét arról, amit mutatni szerettél volna. (hegyi)
értékelés:

Azt nem tudom ebből a képből most eldönteni, hogy valami lámpaboltban vagyunk vagy valamilyen romkocsmában, ahol a tulaj érdekesen válogatta össze a lámpákat. Minden esetre, jó az a meglátás, amit itt Eszter észrevett, izgalmas ez a ritmus is. Én kevésbé vettem volna szűkre azért, mert ha ennyire szűkre veszem, akkor az egymáshoz való viszonyok válnak egyre inkább fontossá, viszont ahhoz túl nagyok a terek a lámpák között. Ezeken a tereken, ahol átlátunk a formák között egyéb olyan dolgokat láthatunk, amik nem szervesen csatlakoznak ehhez a ritmushoz. Emiatt talán szerencsésebb lett volna kicsit tágabbra venni, és akkor belekomponálni a környezetből is azt, ami lényeges. De az ötlet rendben van, a három csillag megvan a leckére. (hegyi)
értékelés:

István, ez egy kitűnő megfigyelés. Meg is ér három csillagot, de azt kérem, hogy ezt valahogy tedd bele a hátizsákodba (más is beteheti), hogy ezzel a technikával igen szépen lehet raszterezni és feldobni egy hátteret, portrénál például, szóval ha már megvan a megfigyelés, akkor ezt érdemes lenne valami olyan kép esetében is használni, ami tartalmában többet adhat. Egyszerűen napsütésben a megfelelő szögből és sebességgel fényképezett vízpermet amit látunk, egyetlen, ami elviszi a figyelmet, a két zöld oszlop. Szóval István azt kellene, hogy ezeket a megfigyeléseket valahogy rögzítsd és később használd fel, mert tulajdonképpen a fotózás felfogható ilyen tanulmány legózásnak is, hogy az egyes ilyen részmegfigyeléseket aztán összerakjuk fejben és adott képnél kamatoztatjuk. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom mit vettek fel, akár az is lehet, hogy a batátokköztöt, vagy mittudomén.

A leckére tökéletes megoldás, hiszen az árnyékokkal Gábor itt külön történetet ír, vagyis úgy segít rá az eredeti nem túl érdekes csoportosulásra, hogy abból egyértelmű sztoriként emelkedik ki, hogy ki kivel van, melyik csoport mit csinál, és ez mindenképpen izgalmas, mert olyan werkfotó, ami nem a tényszerűsége, hanem a filmes helyzet megismerése miatt fontos. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Gime, bevallom, nem tudok mit kezdeni a csapongásaiddal. Hol jön egy 100%-os jó kép, ami plakát is lehetne és működik, hol meg valami műalternatív cucc, aminek se füle se farka, nem is értem, minek fotóztad le. Valószínű, hogy az az akadálya, hogy előre tudjunk lépni és ezek a hibaistának is nehezen mondató zsákutcák kiszűrődjenek általad és irányt kapjon a fotózásod, hogy javarészt nem kommunikálsz és nem reagálsz, hanem mégy a magad feje után, és mintha egy faliújság lenne a Látszótér, olykor-olykor feltolsz valamit. Tudod, hogy sokszor kitartottam melletted, hogy de igenis Gimesi tudja, Gimesiben benne van, csak az a fránya korán jött kiállítás, az az oka, hogy szétesett a kép, de kezdem azt hinni, hogy nem veszed te ezt a dolgot komolyan és lehet, hogy a képcsinálás mint esemény fontosabb neked, mint az, hogy létrejöjjön egy Gimesi alkotói folyamat. Nem tudom, de amikor ilyen képet látok tőled, amikor dacosan tolod a szétutómunkázott cuccokat, és amikor mindezt úgy csinálod, hogy abból az jön le nekem, hogy nem nagyon érdekel, ki mit mond vagy gondol veled kapcsolatban, szóval amikor a Gime-féle nyakasságot tapasztalom, akkor elgondolkodom azon, hogy valóban mi is a helyzet, mert jóllehet csak annyiról van szó, hogy még nem veszed a fotózást komolyan mert még nem találtad meg azt a mestert magadnak, aki ezt a műművészkedős dolgot kikapálja belőled és rádöbbentsen, hogy vissza kell menned a kályhához és megkeresni magadban azt a szakmai alázatot, ami szükséges ahhoz, hogy fejlődhess. Jó lenne, ha reagálnál, hogy egyáltalán érdekel-e az, amit dumálok, hogy fárasszam-e magam vele, vagy fogadjam el, hogy Gime néha feltűnik, dob valamit valamelyik leckére, aztán ahogy jött, megy is tovább, állandó rohanásban, úgy csinálva, mintha volna célja ennek a futkorászásnak. Bocs, hogy ennyire személyesre vettem ezt most, de egyszer jó lenne ezt a dolgot őszintén átbeszélni, hogy neked is és nekem is világos legyen a helyzet. Ez meg itt... hát Gime, ez semmi. (hegyi)