Annak örülök, hogy Nóra a leiratban saját maga megfejti azt, hogy mi lehetett volna még erősítő hatású üzenet ezen a képen: az arányrendszerek, az ég és a víz arányának a megváltoztatása. Nyilván ez abból is adódik (és ezt egyértelműen jól látja Nóra), hogy az alsó régió izgalmasabb, mozgalmasabb, szebb rajzú dolog, és több információt tartalmaz, mint az ég. Én nem is azt mondom, hogy a képet kellett volna lejjebb vinni, nem az égből kellett volna levenni, hanem az aljához még hozzáadni valamennyit, nem kellett volna sok, de egy kicsit el lehetett volna vinni abba az irányba egy másfél ujjnyival a súlyozást. Talán az égből egy fél ujjnyit vágva ez rendbejött volna, de ez a kép így, ebben a formában is nagyon rendben lévő, nagyon finoman átgondolt, nagyon jó ritmusú üzenet. Nagyon érdekes ez az egész tagozódás, ahogy a háttér nyugalmas, téli ritmusára ez a híd felel, és ez még önmagában is egy nagyon szép dolog lenne, de az egy külön öröm, hogy ezen a hídon éppen valaki átment. Az ő szereplése, az ő megjelenése ezen a képen adta hozzá azt a pluszt, ami egy szép téli tájképnél, mint ritmus már eleve megvan. Nagyon jók azok a vízfelszínen lévő kis foltocskák, szintén egy ritmus, és olvastam a hozzászólásoknál Sándort, aki abszolút pontosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy ennek a képnek zeneisége van. Valóban, szinte olyan, mint egy kortárs zenei műnek a kottája, biztos, hogy van olyan őrült zenész, aki ezt le is tudná játszani. Tehát ez egy nagyon jól megfogalmazott üzenet, mindaz mellett, amit Nóra ír, tökéletesen érthető, hogy adott körülmények között ez nem volt evidens számára, a későbbiekre nézvést ez egy jó gyakorlat abban a tekintetben, hogy adott helyzetben, ha kritikus az időjárási viszony, és nem tudom kontroll alatt tartani tökéletesen a technikát, akkor biztonsági tartalékkal dolgozom. Gondolom, hogy a szereplő megjelenése a képen túl sok időt erre nem hagyott, hogy ezzel játsszon az ember, de nyilvánvaló, hogy ez lesz majd a következő irány. Ettől függetlenül ez egy három csillagos kép, és a leckemegoldásnak is tökéletesnek érzem, egy jó gondolat. Köszönöm, várjuk a folytatást, Nóra. (hegyi)
értékelés:    

Megvan az öniróniája a képnek, Nóra ebben nagyon erős. Nóra, én most azért mondjak valamit személyeset, nagyon szűk marokkal méred te itt nálunk a munkákat, ennél sokkal nagyobb aktivitásnak örülnék, mert volna értelme! A hétköznapokat oldjuk meg valahogy, tudom, mindenkinek sok a munkája, fáradt, és küzdeni kel az életben maradásért, de ehhez a küzdelemhez járul hozzá az, amit a hobbyidőnkből le tudunk csípni, és amit ezekkel a jelenlétekkel meg tudunk mutatni. Én arra szeretnélek téged biztatni, hogy legyen ez rendszeres, mert az, ami segít felépíteni egy munkafolyamatot. Ez a kép egy nagyon erős üzenet, de ott van némi problematikám, ami a valóságot behívja ebbe, méghozzá nem is a gömb madzagával, hanem a fenyőtüskével, én azt hagynám ki. A kis kanóc az nagyon jó, mert ez kell, ez a szocreál része, ettől válik profánná, ez nem árt, mert ez ad egy olyan fűszert az egésznek, hogy ezt a cukormázat leveszi róla, de a fenyőtüske az olyan objektum, amiből épp elég az, amit a háttérben látunk, itt a valóságrészben nem kellene. Két réteget látunk, van egy hátterünk, ami az érzelmi rész, a vörösek, aranyak és zöldek, és ez megadja a hangulatát ennek az ünnepi szituációnak, miközben van egy előterünk, amiben itt a valóság ezzel a gömbbel, és azért izgalmas ez az egész, mert az válik valósággá, ami a legszürreálisabb, ez az egész torzított világ. A torz világ lesz a valós. Nem tudom, hogy mennyire érthető ez az okfejtésem, de nekem ebben a képben ez az erős, hogy az egész kap egy furcsa gellert ettől. Nekem ez nagyon tetszik, jó az irány, a három csillag megvan, a leckemegoldással én még várok. Lehet, hogy nincs már meg a fa, de érdemes azon elgondolkodni, hogy mi az, amit beemelünk az előtérbe, mennyi zavart hagyunk ebben benne. Várom a munkáidat, Nóra, ne hanyagolj minket! (hegyi)
értékelés:

Az az érdekes ebben a képben, hogy viszonylag sokáig kell nézegetni ahhoz, hogy az ember rájöjjön arra, hogy ez a madár nem kint van, hanem valamilyen belső térbe beszorult. Kint van a fény, kintről jön a nagy fény, az mutatja a nagy lefolyásokat, koszokat az ablakon, és a madáron ilyen nincs, tehát értelmezhető az, hogy ő egy nagy garázsba vagy ipartelepre be van szorítva, és keresi a kiutat. Ez adja a feszültségét a képnek. Itt a madár méretéből is adódik, hogy ez sokkal kisebben nem lenne értelmezhető, tehát ha többet adunk abból a belső térből, hogy értelmezni lehessen, hogy ez hol készült, akkor egyrészt lebuktatjuk az egészet, másrészt nincs az a gondolkodás, az a kvízkérdésjelleg, és annyira pici lenne a madár, hogy azok a szépségek, azok a formai megoldások, amik most létrejönnek a szárnyával és a viszonylag jól megválasztott expozíciós idővel, nem lennének érvényesek. Nagyon örülök annak, hogy Nóra ezekkel a dolgokkal jelentkezik, de neki is azt mondom, hogy kicsit nagyobb aktivitást várok, ne hanyagolj minket, Nóra, mert így mindig olyan, mintha az ellenőrző könyvedet csak sátoros ünnepeken hoznád haza megmutatni, hogy hányast kaptál, és a közbülső dolgokról nem nagyon kapunk információt. Nem csak a legjobb és csak a háromcsillagosra faragott képeket kell egymásnak megmutatni, hanem az odavezető útról is beszélhetünk. Erre megvan a leckemegoldás is, de kérem a képeket. (hegyi)
értékelés:    

Minden szuper és érthető, de nem értek egyet a képkivágással, azzal, hogy nagyon szépen kidekázva van a feketével keretezve a lyuk, mert hát ha ez redőny, akkor kell ott még lenni ilyeneknek. Jó lenne még adni formailag is a lyukakból, meg azért, hogy a nézőben egyértelmű legyen hogy mi a helyzet, és ne kelljen magyarázni, és bízni benne, hogy elhiszi. A fa képe gyönyörű, egészen finom, mint egy száz éves fénykép, csak miért épp ilyen és ekkora a keretezése? (hegyi)
értékelés:

Jót vitatkoztam magammal a lámpát és a szőnyeget illetően, végül abban maradtunk, hogy így jó, ahogy van, mert így mozgalmasabb a kép. Kifejező és vegytiszta hangulat, modernista és mégsem maníros, és valóban, a hangulat hozza az általunk elképzelt New York képet. Jó, hogy tónusban precízen ábrázoltad a folyosó és az ebédlő közti különbséget, mert így nem csak a térérzet okán, hanem a fénymennyiség miatt is kívánunk befelé haladni. Húz a kép, de nem robbanásszerűen, nem rohanva, csak fenntartva a kíváncsiságot. Jó lett! (hegyi)
értékelés: