Emlékezés

Én most azt próbálom mondani, a Nóra van ott a képen, és néz felénk, és köztünk van a fény és van egy furcsa fal, talán pohár vagy üvegtárgya, ami a kettőnk közötti utat eltorzítja, és elrejti. Ez vonatkozik arra is, aki meg akarja érteni a történeteket, de mivel úgy látom, ez a felület nagyon szépen tükröztetve-torzítva mutatja a mögötte lévő látványt, én úgy érzem, hogy az a személy a tükröződések mögött jelen lehet ugyanúgy küzd, és próbálja összerakni a mozaikokat a térbeli tájékozódást és az utat a két pont között. Azaz az emlékezés cím nagyon fontos ebben a képben, az emlékezés hozza létre azt az utat, amiben a mi befogadásunk és a hátramaradott személy befogadása is mindkettő arra a megteendő útra koncentrál, ami kettőnk között van, nevezhetjük ezt itt a gyertyának és a gyertya látványát átalakító felületnek, de nevezhetjük ezt az időnek is. Emlékezés nyilvánvalóan valahol egy kicsit az idő fogalmával is kapcsolatban van arról is szól, és azért is szeretem ezeket a leckéket, amiket errea témára küldtetek, mert a fotót elkezdtétek a fotó valódi értelmében is eszközként használni, hiszen az egyik legkülönlegesebb dolog nem az, hogy mit, milyen vizuális helyzetet fotózunk le, hanem az idő, és hogy a fotó az ő mágiájával azt élteti bennünk, hogy a fotós valódit fotózott le, és jelenidejűt. Hiszen ha egy 50-60-80 éves fotót a kezünkbe veszünk, amin áll egy ember egy ház előtt, és a feleségével néz ránk, és bár a kép nem mozog, de sárgás a széle és egyre jobban nézzük, meg akarjuk érteni azt az embert, és a párját, akkor azt vesszük észre, hogy ott vagyunk, az előtt a ház előtt, azzal az emberrel… pedig ez nem igaz… ez csak egy kép… három disznó. (szőke)
értékelés:

Alex

Nagyon érdekes, olyan mintha valami szűrő lenne rajta, mintha valami furcsa fátyolszerű festőisége lenne. Miközben azt várná az ember, hogy ezek a tüskés gallyak, a színek, hogy olyan dramatikus lesz, és mégis van benne valami egészen hihetetlen furcsa, álomszerűség. És ebbe a foltszerű hatásba, hogy még jobban ott legyen a tortán a díszítés ott van a kutyus, akin szintén ott vannak ezek a pici foltocskákkal, éppúgy mint az egész kép tele van foltokkal, felhőpamacsokkal, bokorfoltokkal és nagyon furcsa, álomszerű az egész. A házi kedvenc kategóriával mindig is voltak gondjaink, a barát kategóriába jött sok háziállat, és onnan jött, hogy legyen nekik egy új kategória, de nem tudtuk jól elmagyarázni, hogy át kellene léptetni ezt is azon, hogy van egy cica, kutya, papagáj, hanem hogy legyen ez is egy más minőség. És azért is örülök ennek a képnek, mert ezen ez a más minőség ott van. Jeff Koons jut eszembe, aki porcelánból csinált meg sok őrültséget, szobrot, és nekem ez a kutya itt olyan, mintha egy porcelánkutya lenne. Nagyon érdekes, hogy milyen nagy a kontraszt. A porcelán ugye a giccs, a nippek világa felé mozog el, és érdekes megnézni, hogy ez a kutyus mitől ilyen abszurd itt, ahogy jelen van a térben. Nem a formák, hanem a fények miatt ilyen abszurd, az egész képnek van valami valóságfeletti, valami üvegbura alól látható atmoszférája, és ezt avagy valami optikai előtéttel éri el az alkotó, vagy van olyan helyszín, itt Dörögdön is van pl. a falu fölötti Tikhegy, és ez kap egy olyan furcsa fényt, amitől a térelhelyezés, a bokrok-előtér megszűnik, és az egész leöntést vagy mit kap, nem negatív értelemben. Emellett az ilyen kutyusokról az az asszociációnk, hogy a városban, a lakásban, a parkban sétálnak, és ez meg egyszercsak itt van a Bakonyban. Nekem pont az jutott eszembe, hogy milyen izgalmas lenne ezt a kutyát berakni a kocsiba és elvinni ilyen helyszínekre. Hogy ő hogy mutat a különböző környezetekben, és akár elindulhatna egy ilyen sorozat. (szőke)
értékelés: