Csak egy 'lehelletnyit' túlexponált - és a sima kis befagyott erdei patakból az atomvillanás másodperce lett.

Hát igen, vannak helyzetek, amikor a hiba új minőséget hoz létre, a tévedés, a technika ördöge, a deus ex machina kiad valami olyat, amire akkor és ott az ember bár gondolhatott volna, de más attitűddel, más érzésekkel készítette volna a képet, ha... és ez az, ami ennek a képnek is erénye, hogy a hiba úgy jelentkezik, hogy esztétikai formában marad a megoldás, hogy nem valami kimódolt esztetizálás történik, hanem a ráébredés arra, hogy a rontott kép új minősége is érdemes a közlésre. Persze ilyenkor van, aki mindezt tanulmányként kezeli és ennek hatására tervezetten is elkészíti a képet - ez ha nem múlik el a babrálástól a varázslat, hozhat jó eredményt, de a tapasztalás mindenképpen fontos elem, ezért érdemes saját rontásainkra is tudatosan figyelni. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Erdei tó télen.

Volt egy kérdés a kommentároknál, hogy miért nem ment Nóra közelebb, én érteni vélem, hogy miért nem. Ha közelebb menne, akkor egy másik képet kapnánk, lehet, hogy feszesebb lenne a kompozíció, de nem lenne benne az, hogy itt vagyok ennél az útnál, kedvem is lenne végigmenni, be is mennék a mólóra, szeretném is ezt az egészet, de azért nem vagyok benne biztos, hogy van-e elég energiám és kedvem ehhez, lehet, hogy mégis inkább visszatorpanok. Ez a bizonytalanságérzet fontos ennél a képnél, mert ez a kép csak látszatra próbál egy olyan élményt adni, ami egy pozitív élmény, ebben benne van a szorongás a furcsa színezéssel, ezzel a lilás-kékes fénynyomokkal a tavon, a párával, azzal a túlszaturált deszkázattal a fa tövénél. Egyetlen egy problémám van: ezt a túlszaturált deszkázatot valahol a kép bal alsó sarkánál én megismételtem volna. Ott is vannak zöldek, de oda is egy kicsit belemaszatoltam volna, és akkor ez kiegyensúlyozódik. De a meglátás nagyon érdekes. Nem tudom, látta-e valaki a Tavasz, nyár, ősz, tél, és megint tavasz c. filmet, ahhoz hasonlatos az élmény. (hegyi)
értékelés:    

Tán egy kicsit messzi asszociáció, de legyen. A verbálfotó rész: egyetemi évfolyamtalálkozón megtekintettük a végzős kopjafánkat, amelyre rá lettünk örökítve ezen a kis fémtáblán, szegekkel.

Nem tudom ki hogy volt ezzel gyerekkorában, hogy amikor kötelező alvások voltak, akkor azt sikerült-e abszolválnia, sikerült-e akkor elaludni, amikor az óvónéni mondta, hogy márpedig most délután van, és alszunk egyet. Én nem ezek közé tartoztam, akiknek ez sikerült, és akkor mindenféle dologgal az ember elkezd foglalkozni: a fal tapétájával, a kis takarónak a szöszmöszeit figyelgeti, sodringatja a kezében, unatkozik, és nincs mit tenni, mert föl nem kelhet, és azzal a mikrokozmosszal kezd el foglalkozni, ami az orra előtt van. Erre utal nekem ez a kép. Nagyon érdekes, hogy egy ilyen emléket hoz belőlem elő, attól, hogy ezek a kis szögecskék az előtérben kandikálnak. Ezt azért mondom el, mert és lehet, hogy azokat hoztam volna élesebbre, bár abszolút értem azt, hogy miért a Nádasdy név az, amire itt a fókusz kerül, hisz Nóra a leirattal ezt alá is támasztja, bár nem is kell nagyon a leiratra gondolnunk, mert a szerző nevéről van szó. Tehát értem én ezt, de nekem a mese és a titok a félig bevert szögeknél van, ott indul el valami történet. Értem az asszociációt, és a köldökhöz is jó kapcsolatnak tartom ezt, mert mindenképpen valamilyen életkorhoz és életszituációhoz kapcsolható sarokpont. Ahogy nézegetem a képet, arról nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy szükség van-e vagy nincs arra a fa felületre a kép bal oldalán, most én azt mondom, hogy lehet, hogy levágnám. Ha pedig nem, akkor, mivel a Nádasdy név Y-ja utáni rész már tényleg abszolút értelmezhetetlenül, csak sejtésszerűen van jelen, akkor annyit mozdítok a kamerán, vagy jobban központba hozom a kis szögeket, és akkor a tömegelhelyezésben értelmezhetővé válik a fa rész is. Egyébként egy nagyon feszes, ámbár dekomponált képet kapnék akkor, ha levágnám a fa részt. A három csillag megvan, mert az ötlet tetszik. (hegyi)
értékelés:

Az, hogy mi történt a képpel technikailag, nem tudom, ezt majd Nóra megmondja, mert valamitől ez olyan, mintha túl lenne élesítve, mintha egy kisebb méret lenne fölnagyítva, mert nem az élesség tűnt el, hanem valahogy elmaszatolódott az egész. De azt kell mondjam, hogy jelen helyzetben, ennél a munkánál ez mellékes (ami nem jelenti, azt, hogy ne törekedjünk technikailag is a maximumra). A pillanat, amit Nóra észrevett, gondolom ugyanaz a helyzet, mint a tűzön járásos képnél, az, hogy milyen érdekes az, ami itt létrejött, azáltal, hogy az ellenfény és a takarások létrehozzák ezeket az óriási árnyékokat. Ez egy nagyon fontos megfigyelés. Egy csoportdinamikáról is nagyon jól mesél. Kompozícióban is abszolút rendben van, talán, ha egy ujjnyit levágunk a kép tetejéből, akkor még erősebb lehetne az üzenet, hiszen a fölső résznél most olyan formák is elindulnak, amit, ha vágunk, nyugalmasabb, és ez által jobban fókuszálunk a központi figurára és a történetre. De a három csillag megvan, és a leckemegoldás is, mert ez egy fontos megfigyelése a fény és árnyéknak. (hegyi)
értékelés:    

egy balatoni strand gombái...

Nóra, azt hiszem, hogy én meghajtom a fejemet előtted, nagyon szoktam hiányolni Nóra munkáit a Látszótérről, nagyon kíváncsian várom, amikor újból közénk érkezik, de azt látom, hogy van értelme várni. Ez egy olyan kép, amit sokan megirigyelnének - lehet hogy ez az oka, hogy nem nagyon szóltak eddig hozzá, én is irigy vagyok, de nekem valamit mondanom kell. Nagyon szép a megfogalmazás, jók ezek a kis gombák, ahogy itt kijönnek, ráadásul az utalások is abszolút érthetőek, itt a férfi princípiumokra gondolok. Mindenképpen ez egy jó üzenet, ahogy összebújik ez a két kis fejecske ez is jó, a háttér is, a mélységélesség, ahogy ők itt, mint főszereplők egy nagy opera színpadán, ide kijönnek, és éneklik a maguk kis búcsúáriájukat, tehát én ezt egy nagyon jó iránynak tartom, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés: