Munkák | Page 2 | Látszótér

Szűrés

Óriás

Víztorony.

Igen, ez az, amiről beszélek, hogy a forma, a tartalom nagyon jó ritmusban van, szépek a tónusok, és érdekes az, hogy Nóra ezt az egészet ennyire precízen látta. Az benne számomra a kreativitás, hogy valamit, ami önmagában is izgalmas és érdekes, Nóra merte elforgatva, megbolondítva, felforgatva megmutatni. Ez a torony önmagában is izgalmas lenne, és ugye ott volt a hold, ez plusz szerencse, hogy bele lehetett komponálni, igen ám, de még egy szerencse került ide, hogy még egy repülő a kondenzcsíkját is éppen áthúzta a képen, és ettől az egészben van egy jó kis játék. Nem tudom, hogy van-e RAW formátumú verzió ebből, mert ott van egy olyan rész, amiben be lehet azt állítani, hogy a fehérbe mennyi részlet maradjon. Ha ez ilyen, akkor lehet, hogy lehet azon segíteni, ami a felhőpamacs jobb oldalán történik, mert az kicsit ki van égve, de hát üsse kő, ez legyen a legnagyobb bajunk, ezt laborral még helyre lehetne hozni. Ha még egy réteget nyitsz a photoshopban, és jól eléletlenített körvonallal kimásolsz a kép közepe feléből egy részt ebből a felhőből, és egy másik rétegként odateszed és 40-50%-os átlátszósággal odarakod, akkor a kutya nem mondja meg, hogy ezt te odaszendvicselted, tehát lehet itt trükközni, ha minden kötél szakad. Köszönöm a képet, megvan a leckemegoldás, izgalmas ez a ritmus. (hegyi)
értékelés:

Patak

A hó már elolvadt, de az erdei kis patak még bőszen be van fagyva.

Mint egy nagy tejfolyó, úgy kanyarog a hóval fedett fagyott patak a képen, mintha valami mérnöki makett lenne, nagyon érdekes így ez a kiemelődés, hiszen a valóságban vagy hó van mindenütt, vagy csobog a patak, de igen ritka az a helyzet, amikor úgy olvad a hó, hogy közben így meg tud maradni a patakon a fehérség. A kompozíció is tetszik, hiszen az ég is fehérben játszik, szinte monokróm a kép, eltekintve attól a pár szál zöld fűpamacstól itt a kép bal alsó részén, jó meglátás, köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Atomvillanás

Csak egy 'lehelletnyit' túlexponált - és a sima kis befagyott erdei patakból az atomvillanás másodperce lett.

Hát igen, vannak helyzetek, amikor a hiba új minőséget hoz létre, a tévedés, a technika ördöge, a deus ex machina kiad valami olyat, amire akkor és ott az ember bár gondolhatott volna, de más attitűddel, más érzésekkel készítette volna a képet, ha... és ez az, ami ennek a képnek is erénye, hogy a hiba úgy jelentkezik, hogy esztétikai formában marad a megoldás, hogy nem valami kimódolt esztetizálás történik, hanem a ráébredés arra, hogy a rontott kép új minősége is érdemes a közlésre. Persze ilyenkor van, aki mindezt tanulmányként kezeli és ennek hatására tervezetten is elkészíti a képet - ez ha nem múlik el a babrálástól a varázslat, hozhat jó eredményt, de a tapasztalás mindenképpen fontos elem, ezért érdemes saját rontásainkra is tudatosan figyelni. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Erdei kápolna

Hívogat és félelemmel tölt el egyszerre. Ez jutott először eszembe a képről. Olyan érzés, mintha valami titkokat hordó helyszínen lennénk, és csak az ment meg bennünket, hogy nappal van, és be is lépcsőznénk a kápolnába, de mégis inkább kívülről szemléljük, mert mi lesz, ha ránk sötétedik. Ezek a fák is... úgy hajolnak a képbe, hogy az nem csak óvó keretet ad, de ki tudja, lehet, hogy később ránk borulnak, és belénk akaszkodnak? Ha még vészt jósló felhők is lennének, teljes lenne a rémület. Szóval azt kell mondjam, hogy bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a kép, de minden belső rémálmunk, feszültségünk is benne van, nem csak mesél, nem csak hív, de riaszt is, és ez az, ami nem hagyja a nézőt nyugodni, ha a képet szemléli. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Móló

Erdei tó télen.

Volt egy kérdés a kommentároknál, hogy miért nem ment Nóra közelebb, én érteni vélem, hogy miért nem. Ha közelebb menne, akkor egy másik képet kapnánk, lehet, hogy feszesebb lenne a kompozíció, de nem lenne benne az, hogy itt vagyok ennél az útnál, kedvem is lenne végigmenni, be is mennék a mólóra, szeretném is ezt az egészet, de azért nem vagyok benne biztos, hogy van-e elég energiám és kedvem ehhez, lehet, hogy mégis inkább visszatorpanok. Ez a bizonytalanságérzet fontos ennél a képnél, mert ez a kép csak látszatra próbál egy olyan élményt adni, ami egy pozitív élmény, ebben benne van a szorongás a furcsa színezéssel, ezzel a lilás-kékes fénynyomokkal a tavon, a párával, azzal a túlszaturált deszkázattal a fa tövénél. Egyetlen egy problémám van: ezt a túlszaturált deszkázatot valahol a kép bal alsó sarkánál én megismételtem volna. Ott is vannak zöldek, de oda is egy kicsit belemaszatoltam volna, és akkor ez kiegyensúlyozódik. De a meglátás nagyon érdekes. Nem tudom, látta-e valaki a Tavasz, nyár, ősz, tél, és megint tavasz c. filmet, ahhoz hasonlatos az élmény. (hegyi)
értékelés:

Színfolt

Saját kezűleg gyártott függőváza kiégett izzóból, Vadjutka ötlete alapján. A virág a bolond sárga hibiszkuszom 'termése', aki egész télen virágzik.

Nagyon örülök ennek a képnek azért, mert egy olyan helyzetet mutat Nóra, ami nem csak a háztartási kreativitásról szól, persze ez is benne van, hanem arról, hogy hogyan rendezzük a magunk kis terét. Ehhez ez egy nagyon jó ritmus. Annyit hozzátennék, hogy kevésbé szűkre vágtam volna, ugyanis akkor lenne ez igazán csendélet, és akkor lenne igazán jó ritmus, ha megkapnám azt is, hogy ez mihez képest van odahelyezve. Nagyon kevés kell ám, ott sejtődik az ablakon valami ebből, hogy az egy kinti, hideg, téli helyzet, itt fél-fél centivel lenne csak nagyobb ez az egész, és már azt mondom, hogy megvettél kilóra, szuper. Így is megvan a három csillag rá. (hegyi)
értékelés:

Köldöknézegető

Tán egy kicsit messzi asszociáció, de legyen. A verbálfotó rész: egyetemi évfolyamtalálkozón megtekintettük a végzős kopjafánkat, amelyre rá lettünk örökítve ezen a kis fémtáblán, szegekkel.

Nem tudom ki hogy volt ezzel gyerekkorában, hogy amikor kötelező alvások voltak, akkor azt sikerült-e abszolválnia, sikerült-e akkor elaludni, amikor az óvónéni mondta, hogy márpedig most délután van, és alszunk egyet. Én nem ezek közé tartoztam, akiknek ez sikerült, és akkor mindenféle dologgal az ember elkezd foglalkozni: a fal tapétájával, a kis takarónak a szöszmöszeit figyelgeti, sodringatja a kezében, unatkozik, és nincs mit tenni, mert föl nem kelhet, és azzal a mikrokozmosszal kezd el foglalkozni, ami az orra előtt van. Erre utal nekem ez a kép. Nagyon érdekes, hogy egy ilyen emléket hoz belőlem elő, attól, hogy ezek a kis szögecskék az előtérben kandikálnak. Ezt azért mondom el, mert és lehet, hogy azokat hoztam volna élesebbre, bár abszolút értem azt, hogy miért a Nádasdy név az, amire itt a fókusz kerül, hisz Nóra a leirattal ezt alá is támasztja, bár nem is kell nagyon a leiratra gondolnunk, mert a szerző nevéről van szó. Tehát értem én ezt, de nekem a mese és a titok a félig bevert szögeknél van, ott indul el valami történet. Értem az asszociációt, és a köldökhöz is jó kapcsolatnak tartom ezt, mert mindenképpen valamilyen életkorhoz és életszituációhoz kapcsolható sarokpont. Ahogy nézegetem a képet, arról nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy szükség van-e vagy nincs arra a fa felületre a kép bal oldalán, most én azt mondom, hogy lehet, hogy levágnám. Ha pedig nem, akkor, mivel a Nádasdy név Y-ja utáni rész már tényleg abszolút értelmezhetetlenül, csak sejtésszerűen van jelen, akkor annyit mozdítok a kamerán, vagy jobban központba hozom a kis szögeket, és akkor a tömegelhelyezésben értelmezhetővé válik a fa rész is. Egyébként egy nagyon feszes, ámbár dekomponált képet kapnék akkor, ha levágnám a fa részt. A három csillag megvan, mert az ötlet tetszik. (hegyi)
értékelés:

Még esik

Akármilyen vidám is ez a két piros autó, és a komplementer színe, a zöld fa, azért mégiscsak van ebben valami szomorúság, tényleg olyan, hogy eszébe juttatja az embernek ezeket az esős, őszi, borongós napokat, amikor kimozdulni nincs kedve az embernek. Talán lehet, hogy nem ártott volna a vízszinteseket vízszintesre hozni, gondolok itt az útra, ami hátul fut, mert itt a ritmusok azok, amik felé el kell vinni az irányt, nem a történet. A történet attól indul el, hogy ha ritmusban feszesek vagyunk. Ez valószínű valamilyen lakótelepi környezet lehet, ahol az ablakból készült ez a kép, és adott az, hogy hol van ez az ablak, hová tudunk bejutni, tehát nem minden megoldható, hogy függőleges és vízszintes legyen, de talán valamit érdemes kinevezni ennek. Itt most az utat javasolnám, mert abból van a több, vagy a függőlegeseket, az oszlopot, de valami valamivel párhuzamba kell tudjon kerülni. Valami technikai őrületet is látok az autók hátsó ablakánál, valahogy ott összekockásodik a dolog, nem tudom, hogy ez a fényképezőgép hibája, vagy a tömörítésé. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a vörösökkel mi történik. Ezt most nem Nórának és a gépének rovom föl, hanem ez egy helyzet, amivel az embernek számolnia kell, hogy bizonyos gépek bizonyos helyzetekben a vörössel nem nagyon tudnak mit kezdeni. A digitálisnak itt van egy nagyon nagy hátulütője, hogy a vörösben a tónusokkal egyforma flekkeket hoz létre, a tónusok valahogy leegyszerűsödnek. Ezzel túl sok mindent nem tudunk kezdeni, tudomásul vesszük, és számítunk rá. Ennél a képnél ez nem okoz problémát, mert nem az volt a cél, hogy az autók felismerhetően valami típusnak a reklámjaiként tudjanak szerepelni. Érdemes megnézni, hogy mekkora a szaturáció, ami a képnél létrejön, és, hogy milyen színtérben dolgozunk. Ez a fajta vörös problematika legfőképp az sRGB színtérben szokott létrejönni ennyire erősen. A hangulat abszolút megvan, a három csillag is, de a kompozícióban fontos az, hogy a döntéseket meghozzuk. (hegyi)
értékelés:

Várakozás

Az, hogy mi történt a képpel technikailag, nem tudom, ezt majd Nóra megmondja, mert valamitől ez olyan, mintha túl lenne élesítve, mintha egy kisebb méret lenne fölnagyítva, mert nem az élesség tűnt el, hanem valahogy elmaszatolódott az egész. De azt kell mondjam, hogy jelen helyzetben, ennél a munkánál ez mellékes (ami nem jelenti, azt, hogy ne törekedjünk technikailag is a maximumra). A pillanat, amit Nóra észrevett, gondolom ugyanaz a helyzet, mint a tűzön járásos képnél, az, hogy milyen érdekes az, ami itt létrejött, azáltal, hogy az ellenfény és a takarások létrehozzák ezeket az óriási árnyékokat. Ez egy nagyon fontos megfigyelés. Egy csoportdinamikáról is nagyon jól mesél. Kompozícióban is abszolút rendben van, talán, ha egy ujjnyit levágunk a kép tetejéből, akkor még erősebb lehetne az üzenet, hiszen a fölső résznél most olyan formák is elindulnak, amit, ha vágunk, nyugalmasabb, és ez által jobban fókuszálunk a központi figurára és a történetre. De a három csillag megvan, és a leckemegoldás is, mert ez egy fontos megfigyelése a fény és árnyéknak. (hegyi)
értékelés:

Tűzönjárás

Kedvelem ezt a képet, azt is megmondom miért. Sok kérdést vet föl, ez a hozzászólásoknál is látszik. Ez nagyon jó dolog. Nyilván van egy technikai rész, mit lehet létrehozni, digitális géppel dolgozunk, tehát adva van az, hogy az érzékelők mit tudnak, ezek között a fényviszonyok között bizony ebben a szituációban, mivel nem egy megrendezett helyzetről van szó, hogy Nóra kedvéért csinálták volna ezt az őrületet, ezért azzal dolgozik, amivel tud. Kicsit zajos az alak, aki épp átfut ezen a tűzön. De az, ami a képnek a szociografikus üzenete, az számomra nagyon erős. Van egy csapat, aki nézi ezt az egészet riadtan, hogy itt mi történik, sok köze nincs hozzá. Zsebre dugott kézzel állnak, az egészről olyan szinten süt a megrendezettség, még azon is, hogy hogyan kell átfutni, mintha minden gesztus előre legyakorolt lett volna, hogy mi most itt tűzön fogunk járni, és előre megnéztük a Wikipédiában, hogy hogyan kell tűzön járni, és úgy, és csak úgy csináljuk. Spontaneitást tökéletesen nélkülöző helyzet, és ez nagyon jól látszik a képen. Arról, ahogy az emberek állnak, a fáklyák elhelyezése, az egész valami eszelősen mesterkélt, és ezt sikerült a képnek áthozni, miközben a mágia működik, ettől függetlenül is. Az az érdekes, hogy az, ami ezekben a szituációkban megtörténik, mint élmény, az ezekkel az emberekkel is megtörtént, akkor is, ha leltárszerűen ők ezt nem könyvelték el magukban. Ez látszik a képen: a tűz, a parázs, az, hogy az expozíciós idővel bánik Nóra, hogy az alak az elmozdulástól elmosódottá válik, az egész olyan, mint egy szellemlény. Ott van az, aminek ott kellett lennie, megtörtént velük is a csoda, csak hát ők nem mentek elég közel hozzá. Nagyon érdekes, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Gombák

egy balatoni strand gombái...

Nóra, azt hiszem, hogy én meghajtom a fejemet előtted, nagyon szoktam hiányolni Nóra munkáit a Látszótérről, nagyon kíváncsian várom, amikor újból közénk érkezik, de azt látom, hogy van értelme várni. Ez egy olyan kép, amit sokan megirigyelnének - lehet hogy ez az oka, hogy nem nagyon szóltak eddig hozzá, én is irigy vagyok, de nekem valamit mondanom kell. Nagyon szép a megfogalmazás, jók ezek a kis gombák, ahogy itt kijönnek, ráadásul az utalások is abszolút érthetőek, itt a férfi princípiumokra gondolok. Mindenképpen ez egy jó üzenet, ahogy összebújik ez a két kis fejecske ez is jó, a háttér is, a mélységélesség, ahogy ők itt, mint főszereplők egy nagy opera színpadán, ide kijönnek, és éneklik a maguk kis búcsúáriájukat, tehát én ezt egy nagyon jó iránynak tartom, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés:

Szín-tér

Nem egy nagy etvasz, de szép.

Ez a Rohamban készült az Estiskolás találkozón, ott ültünk a napernyők alatt, és néztünk néha ide föl, mert itt elég érdekes szociális élet folyik. Ha jól tudom, akkor ez fiataloknak szóló szálló is, és itt a lakók élik a maguk hétköznapi életét, volt, ahol teregettek, volt, ahol kiültek cigizni, minden esetre nagyon jól mutatja ezt a helyzetet ez a kép, és nagyon izgalmas ezekkel a vonalakkal. Mi is csodáltuk, hogy mennyire jó ez a kis belső tér. Olyan, mint egy mediterrán sziget, és ezt jól ábrázolja ez a kép. Szerintem ez rendben van. Nem egy szokványos budapesti bérház, de nincs ezzel semmi baj, örülök neki, hogy ilyenek is vannak. (hegyi)
értékelés:

A kéz

Én nem tudom, hogy hol járt Nóra, de amit itt talált, ez valami eszméletlen őrület. A boltívek között megbújó ornamentika, az erre nagyon is hasonlító szín a kézfejen, hogy az ember nem tudja, hogy ez most egy pantomimes helyzet, vagy valaki a szoborral játszott, és festette össze a kezét, és ez a valaki, mint egy henna-festő, létrehozta ezt az ornamentikát, szóval nagyon izgalmas. Az benne a jó, hogy nem áll meg ennél a szintnél ez a megfigyelés, hanem építészetileg is jó az a keresés, amit Nóra itt mutat, és ráadásul az egész odakoncentrál erre a kézre, onnan robbannak az ívek, oda fókuszál képszerkesztésben a majdnem aranymetszésben elhelyezett pont, erre felesel az ajtó. Ráadásul tessék megnézni az ajtót azzal a berakással, hogy mennyire nem illik ehhez a térhez, hasonlítsuk össze az ajtót, és az ajtó fölött lévő mintázatot, két külön világot látunk. Várom azt, hogy mikor fog ez a valaki az oszlop mögül kibukkanni, és belevicsorogni a fejembe, nagyon tetszik. Hogy absztrakt-e? Bizonyos tekintetben igen, mert elvont formákkal hoz párhuzamba organikus testi formákat, és az absztrakció emiatt működik, de azért ennél erősebben az absztrakt felé venném az irányt ebben a leckében. Ez nagyon a határon billeg, most átbillent a határon, főképp a szín-párhuzamok miatt. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Szív

Nagyon érdekes az, hogy Nóra milyen szimbólumokat keres magának, milyen szimbólumokat figyel meg, miket érez magához közel állónak. A szív, és ez a nagyon rideg kő, a festett forma, ami itt nem grafitiként jelenik meg, hanem térformálásként, üzenetként, nyomhagyásként, hogy mindez hogy tud a képein megjelenni, számomra üzenettel bír. Nem teljesen pontos a kompozíció, a háttér túlságosan nyitva van, tehát a kép fölső részéből egy másfél ujjnyit biztos, hogy vágnék, mert a kövön túli világ, azok a természeti formák, amik már a kép fölső részében megjelennek, gyengítik ezt a fajta erőt, amit itt a kőnél megjelenik. Ez a kő, a struktúrája, a festék rajzolata, a kettő találkozása az izgalmas, a többi már csak kiegészítő. Lehet, hogy egy más időpontban ez még erősebben létrejön, még rajzosabb lesz ez az egész, még térbelibb. Most ez a tömeg nem adja a legjobb formáját. De a megfigyelés abszolút rendben van, és arra tudnám Nórát sarkallni, hogy keresse és figyelje ezeket a viszonyrendszereket, és a saját rezdüléseit figyelje ezekre a történetekre, hogy hogyan reagál ezekre. Fontos lenne az, hogy ha ezt, mint közlési formát megtalálta magának, akkor igenis dolgozzon ezzel, figyelje a környezetét, és bármi ilyen jelzést talál, azzal lehetne egy viszonyrendszert kialakítani. Nagyon szigorúnak és következetesnek kell lennünk magunkhoz abban, hogy nem engedhetünk a kompozíciós kötöttségekből, mert ez az egyetlen dolog, ami indokolni tud egy ilyen helyzetet. Erre nagyon oda kell figyelni. Ezt én kettő csillagos képnek gondolom. (hegyi)
értékelés:

Felfedezés

Igen, Óz, a csodák csodája, végig a sárga úton megyünk be az erdőbe, és nagy titkok várnak ránk. Én pont most szembesültem ezzel hosszú-hosszú évek után visszamentem abba a térbe, ahol a gyerekkoromat töltöttem, Pestszentlőrincen, és megnéztem nagyanyám házát. Mindaz, ami gyerekként olyan hatalmasnak tűnt, és annyi mesének volt a terepe, most így visszamenve egy icike-picike kis házikó nagyon pici kis kerttel, és így felnőtt fejjel nem is érti az ember, hogy hogyan fértem én oda be, és hogy tudtam én ott bent ekkora nagy tereket álmodni magamnak. Itt is ez a helyzet, ezt tudja a kép, ettől lesz jó ez a megoldás, hogy pontosan ezt az élményt adja át. Azt, hogy az egyébként felnőtt számára még nem is biztos, hogy olyan könnyen észrevehető bokrokból szőtt barlangszáj mekkora nagy utazás egy gyerek számára, és mekkora nagy történet, miközben ha ez a két gyerek fölnő, ha visszamennek erre a helyre, akkor valószínű, hogy teljesen másképp fognak ezek a bokrok kinézni, és ott fognak állni, hogy szembesülnek azzal, hogy eltűnt az időkapu, a gyerekkor véget ért. Én nagyon jónak tartom ezt a képet, három csillag, és megvan a lecke megoldása is. Ez nem jelenti azt, hogy Nóra ne küldhetne még ilyen gyerekkoros történetet, nagyon örülök annak, hogy mindenféle manír nélkül dolgozol. Laborálástechnikailag mondok egy trükköt: ha a kép középső foltját egy kicsit továbbrajzolva ha kijelölöd a képnek a közepét, és inverzbe teszed a kijelölést, hogy csak a kép közepe ne legyen benne a kijelölésbe, kicsit eléletlenítve ennek a kijelölésnek a határait még egy kicsi fényt ráengedve az egészre, sötétítve a környezetet, mégjobban húzhatna befelé ez az egész. Most olyan, hogy szemmel láthatóan létrejön ez az alagút, de a külső bokor tónusrendje világos színekből áll, és ettől nem olyan erősen jön létre ez az alagúthatás. Erre lehetne még ráerősíteni ezzel. Ha nem érthető az, amit mondtam, akkor tessék szólni, és megcsinálom, fölrakom és megmutatom. (hegyi)
értékelés: