Az, hogy mi történt a képpel technikailag, nem tudom, ezt majd Nóra megmondja, mert valamitől ez olyan, mintha túl lenne élesítve, mintha egy kisebb méret lenne fölnagyítva, mert nem az élesség tűnt el, hanem valahogy elmaszatolódott az egész. De azt kell mondjam, hogy jelen helyzetben, ennél a munkánál ez mellékes (ami nem jelenti, azt, hogy ne törekedjünk technikailag is a maximumra). A pillanat, amit Nóra észrevett, gondolom ugyanaz a helyzet, mint a tűzön járásos képnél, az, hogy milyen érdekes az, ami itt létrejött, azáltal, hogy az ellenfény és a takarások létrehozzák ezeket az óriási árnyékokat. Ez egy nagyon fontos megfigyelés. Egy csoportdinamikáról is nagyon jól mesél. Kompozícióban is abszolút rendben van, talán, ha egy ujjnyit levágunk a kép tetejéből, akkor még erősebb lehetne az üzenet, hiszen a fölső résznél most olyan formák is elindulnak, amit, ha vágunk, nyugalmasabb, és ez által jobban fókuszálunk a központi figurára és a történetre. De a három csillag megvan, és a leckemegoldás is, mert ez egy fontos megfigyelése a fény és árnyéknak. (hegyi)
értékelés:
A két beszélgető nekem dramaturgiailag teljesen OK. Zavaróbb a szélsőjobboldali figura, nyitja a képet azon a ponton, ahova inkább lezárás kívánkozik. De a lényeg nem ez, hanem a remek, sugaras árnyékjáték.